A háztáji (haszon) állattartás – 14. rész

Baromfi – 3. rész

Mire szolgál a lábgyűrű és a szárnyszám?

Az állatok azonosítása több szempontból fontos. A tenyésztő tyúkjait csak úgy tudja ellenőrizni, ha az állatokat egyedileg megjelöli. Évente az évjáratoknak megfelelő lábgyűrűket bocsátanak ki, amely zárt lábgyűrűk 3-4 hónapos korig húzhatók az állatok lábára. A lábgyűrű alapján az állat pontosan azonosítható.

Az állandó csapófészkes ellenőrzéskor a lábgyűrű alapján nehézkes a számellenőrzés. A könnyebb kezelhetőség céljából különböző színű szárnyszámokkal szokták ellátni az állatokat. A szárnyszámok már rátekintésre részint a szín, részint a szám alapján mutatják az állat hovatartozását, s ez nagymértékben megkönnyíti a munkát.

Mi a természetes keltetés?

Természetesnek nevezzük a kotlóssal való keltetést. Bizonyos számú tojás termelése után a tyúk megkotlik, hogy ezalatt tojásait kikelthesse. A kotlás hosszabb időre elvonja az állatot a termeléstől. Vannak olyan fajták, pl. a lenghorn, amelyek egyáltalán nem kotlanak.

A jó kotlós

A háztáji tenyésztés elsősorban természetes keltetéssel szaporít, ezért a legtöbb udvarban tartanak olyan kipróbált jó kotlóst, jól nevelő tyúkokat, amelyeket évről évre megültetnek. A természetes keltetésnek előnye, hogy viszonylag kevés költséggel nevelhetők fel a csibék. Hátránya, hogy a tenyésztő ki van téve a kotlós szeszélyének. Csak akkor keltethet, ha van kotlós. A korai keltetés is ritkán lehetséges. A jó kotlós eredményesebben neveli fel a csibéket, mint a műanya, mert a kotlós nem csupán a meleget szolgáltatja, hanem védi is a csibéket az esetleges veszélyek ellen, és segíti a csibéket a takarmány megkeresésében is.

Védi a csibéket

 A jó kotlósnak elsősorban is szelídnek kell lennie. Már az ültetéskor megláthatjuk, hogy a kotlós hogyan viselkedik. Szívesen ül-e a tojásokon, mert így valószínűleg rendelkezik a jó kotlós tulajdonságaival. Végérvényesen a kérdés azonban a kikelés után dől el. Sok kotlós egyáltalában nem használható, és a kikelt csibéket sem lehet alárakni, mert azokat összenyomja vagy más módon teszi tönkre. A jó kotlóstól tehát megköveteljük, hogy az elég nagytestű, tiszta, élősködőktől mentes legyen. A tojásokon szorgalmasan üljön, azokat jól betakarja, a kikelés napján türelmesen várja be, amíg a kikelés befejeződik. Amikor pedig a csirkék kikeltek, akkor jó vezetőnek és jó anyának bizonyuljon.

Az egy kotlós alá helyezhető tojások száma a kotlós és a tojások nagyságától függ. Annyi tojást kell a kotlós alá tenni, amennyit kényelmesen és jól be tud takarni. Általában a tyúk alá 19-21 tyúktojást szoktak rakni, kacsatojásból 12-15, libatojásból 8-10, pulykatojásból 10-12 darabot. Pulykakotló alá 25-30 tyúktojást, 18-20 kacsatojást, 20-22 pulykatojást.

A kotlás időtartama alatt a tyúk gondozására fokozottan kell ügyelni. A kotlós megültetése előtt szórjuk be rovarporral, hogy megszabadítsuk az esetleg benne levő élősködő férgektől. A kotlóst naponta egyszer szedjük le a fészkéről. Gondoskodjunk homokfürdőről, hogy forró testét le tudja hűteni. Adjunk neki friss vizet, és etessük szemes eleséggel, lehetőleg kukoricával, mivel annak nagy a meleg-fejlesztő képessége. A kotlós gondozása nem nagy feladat, mert ha mindennap azonos órában etetjük, a kotlós rövid időre lejön a tojásokról és megeszi az eléje rakott eleséget.

Hogyan ültetjük a kotlóst?

A kotlós megültetése előtt készítsük el gondosan a fészket úgy, hogy deszkával elkerítünk egy 40×50 cm-es részt, vagy deszka hiányában a területet téglával rakjuk körül. A fészek aljára homokot, fahamut szórunk, erre helyezzük a szalmát vagy szénát, és azt jól nyomkodjuk le. Ezután tegyünk a fészekbe próbatojásokat, hogy a kotlós megszokja az új helyet.

A kotlós a fészken elhelyezkedik, eligazítja. Csupán arra kell ügyelni, hogy a friss szalmából készített fészekben ne guruljanak el a tojások, mert akkor az állat nem tudja melegíteni azokat. Ezért kell a fészket lenyomkodni és kissé keményebbre készíteni. A próbatojásra való ültetés után célszerű a kotlóst még egy kosárral is letakarni. Ily módon hagyjuk a kotlóst egy napig.

Az első etetés alkalmával, amikor a kotlóst levesszük a fészekből, megnézzük, hogy az a próbatojásokon szépen, nyugodtan ült-e. Ha igen, akkor az evés ideje alatt kicseréljük a próbatojásokat. A keltetésre előkészített tojásokat berakjuk, utána a kotlóst visszaengedjük a fészekre. Ha nyugtalan az állat, akkor hagyjuk letakarva. Legtöbb esetben a kotlós egynapi ülés után annyira megszokta már az új környezetét, hogy ragaszkodik a fészkéhez és a letakarás sem szükséges.

Mi a mesterséges keltetés?

Napjainkban a keltetőállomások milliószámra bocsátják ki a szebbnél szebb naposcsibéket. Ezeket a naposcsibéket géppel keltetik. A keltetőállomásoktól jó minőségű tenyészanyag és húsárú előállítására alkalmas naposcsibék kerülnek szétosztásra. A kistenyésztő munkáját is nagymértékben megkönnyíti, hogy az állomásokról tetszés szerinti időben vásárolható naposcsibe.

Keltetőgép keltetés közben

Mire ügyeljünk a tojások lámpázásánál?

Akár kotlóssal, akár géppel keltetünk, a tojások lámpázása nem hanyagolható el. Mielőtt a gépbe vagy a kotló alá helyezzük a tojást, át kell világítani. Az átvilágítás megmutatja azokat a hibákat,amelyek miatt a tojások keltetési célra alkalmatlanok. Az un. “lámpatörött”, apadt, nem a tojás felső végén lévő légkamrájú tojásokat nem szabad keltetésre felhasználni.

A tojások berakása utáni 6-8. napon kell lámpáznunk először. Az első lámpázást minden körülmények között csináljuk meg, mert ha a kotlóval keltetünk, a kotló helyzetén könnyítünk, ha a fiatlan tojásokat kiszedjük. A kotló a kevesebb tojást jobban tudja melegíteni és forgatni. De előfordulhat az az eset is, hogy valami hiba folytán valamennyi tojás fiatlan, vagy pedig csak igen kevés válik be. Ilyen esetben újból megültethetjük a kotlót és ezzel időt nyerünk, vagy több kotló egyidejű ültetése esetén a bevált tojásokat egy kotló alá rakhatjuk, és az így felszabadult kotló alá tehetünk új tojásokat.

Az első lámpázás, bár némi gyakorlatot kíván, mégis könnyen elsajátítható. Legjobb a megfelelő lámpázó készülék, de ennek hiányában megfelelő a zseblámpa is. A lényeg az, hogy a fényt kis fénysugárral engedjük rá a tojásokra. Így megláthatjuk, hogy a tojásban a fejlődés megindult-e. A 6-8. napon a fejlődést sötét, mozgó pontból kiinduló vérerekről ismerhetjük fel. A teljesen tiszta tojásban a fejlődés nem indult meg, ezeket a tojásokat ekkor még fel lehet használni étkezési célra.

Következő részünkben csibék nevelésével kapcsolatos tudnivalókról lesz szó.

Kategória: Háztáji állattartás, Tudástár | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?