Miről is szól nekem ez a megemlékezés? Hogy hiába döntenek az ország nagyjai a fejed felett, abba nem kell beletörődni, és az iga alól a megváltást, nem csak a fegyveres harc vagy a forradalom hozhatja el, hanem a kitartó munka is! Nem csak azok a hősök, akik a csatában vesztek el, de azok leginkább, akik generációról generációra kemény munkával és szorgalommal megvették a szabadságukat, és felépítették a Hazát. Maguknak, és az őket követő generációknak. Erre emlékeztünk.
Ismét nagyon kevesen voltak az immár hagyományos redempciós megemlékezésen Lajosmizsén. A vasárnap délután fél hattól megtartott eseményen a helyi önkormányzat és szervezetek mellett a meghívott jászberényi hagyományőrzők és a Jászok Egyesülete képviseletében Szőrös Zoltán elnökségi tag és családja helyezett el koszorút.
Az ünnepségen felléptek néptáncosok a Mizsei Vadrózsáktól, népzenész és népdal énekes is, továbbá a történelmi eseményeket Hontiné dr. Bathó Edit, a Jász múzeum nyugalmazott igazgatónője elevenítette fel.
Miből lehetett sejteni, hogy a legtöbben csak “muszájból” jöttek? Nos, ha a legszűkebb családod sem jön el egy ilyen eseményre, akkor az lehet nem egy hagyomány, amit tovább akarsz adni, vagy örökíteni, inkább csak “munkaköri kötelesség”.
Én szívből köszönöm a szervezők és a résztvevők munkáját, igazán takaros és méltó ünnepség volt, továbbá külön köszönöm annak, aki a következő generációt is bevonta ebbe az eseménybe.
Ebből is látszik, hogy hiába a sok helytörténeti könyv, ha a valós hatása ilyen csekély.
