Arkagyij Gajszinszkij (Szedérot, Izrael):
Jegyzetek az alánok történetéről
1.
Az alán népnek sohasem szenteltek a történészek megkülönböztetett figyelmet, annak ellenére, hogy a nevük gyakorlatilag az európai kontinens minden országának a történetében ilyen vagy olyan mértékben szerepelt.
Az utolsó hipotézis (sajnos, ennek a szónak a valódi értelmében is) az ismert norvég földrajztudóstól és utazótól, Thor Heyerdaltól a skandinávok kelet-európai származásával kapcsolatban nemcsak megerősítette azoknak az érdeklődését az alánok iránt, akik korábban feléjük fordultak, hanem újabb kutatókat is vonzott, akik az említett hipotézisben néhány olyan probléma megoldását látták, amely a törzsek migrációjával és az etnoszok Európa területén való kialakulásával volt kapcsolatos.
Az forrás, amelyre Thor Heyerdal hivatkozott, a «Ynglinga saga (Az Ynglingek története)» volt, amelyet Snorri Struluson krónikaíró alkotott.
Az «Ynglinga sagában» eléggé részletesen esik szó az ászok földjéről, amely a Tanaisz alsó folyásánál
helyezkedik el – ahogyan a Don folyót az ókorban nevezték. A régi időkben az ászok vezetője bizonyos Odin volt, nagy és bölcs vezér, aki varázserővel rendelkezett. A van nevű szomszéd néppel való törzsi háborúkban, amelyek váltakozó sikerekkel folytak: az ászok hol győzte, hol vereséget szenvedtek. Számomra ez bizonyítja, hogy Odin nem isten volt, hanem ember, hiszen az istenek nem tudnak veszíteni. Végül is a vanokkal vívott háború békével végződött, de a Tanisz alsó folyásához rómaiak érkeztek, és az ászok, a hosszas háborúzástól meggyengülve, kénytelenek voltak északra vonulni.
Figyelmesen olvastam a sagákat és összeszámoltam, hogy Odintól a Széphajú Haraldig (X. század) harmincegy emberöltő telt el. Minden egyezik: a Fekete-tenger északi vidékét a rómaiak éppen az időszámítás előtti első évszázadban hódították meg. Azonkívül egyszerűen meglepődtem, amikor megtudtam, hogy az ászok törzse és a vanok a valóságban is létező népek, akik az időszámítás előtt az itteni helyeken éltek. Amikor megtekintettem a térképen a Don alsó folyásának a vidékét és megláttam az «Azov» szót, akkor egyszerűen nem tudtam másként olvasni, mint «Az Hov», hiszen az ónorvég «hov» szó templomot vagy szent helyet jelent.
Érdemes néhány, a témával kapcsolatos jellemző gondolatot kiragadni a világszerte ismert «Ynglinga saga (Az Ynglingek története)» c. műből.
Kovács J. Béla fordítása
