Túlzás nélkül mondhatom ez az előadói est exkluzívnak nevezhető.
A színházterem dugig megtelt, olyannyira, hogy minimum 40 pótszék is foglalt volt.
Müller Péter amint belépett a pódiumra, már egy megelőlegezett sikernek könyvelhető taps kíséretében foglalhatta el a mikrofon előtt a helyét. Kicsit kivárt, majd belevágott azonnal mondandójának a fontos elemeibe.
A Bibliára több ízben utalva elmondta, hogy a jelenlegi Világban már nagyon felerősödtek azok a jelek, amelyek bizonyítják, hogy az egyik, talán a legfontosabb elem hiánya olyan rettenetes rossz iránynak a bizonyítéka, amely ennek az életszemléletnek a teljes mértékű használhatatlanságnak a bizonyítéka. Mi ez? Ez bizony a szeretetlenség jelentős, vagy majdnem teljes hiányának az oka.
Már a Bibliában megtalálhatóak azok a nyomok, amelyek jelzik, hogy a férfi magasabb rendű, rangú, mint a nő. Itt elmondta, hogy először Ádámot teremtette meg az Isten, majd miután Ádámnak nem voltak elegendőek sem a különböző állatok, sem pedig a fák, bokrok, gyümölcsök, emiatt Ádámból álmában a kivett bordájából egyet és megalkotta Évát.
Isten egyetlen dolgot tiltott meg az első emberpárnak : Kijelölt egy fát, amelynek a gyümölcséből nem volt szabad enni.
Megjelent a kígyó, amely Évát kísértésbe vitte, aki evett a tiltott gyümölcsből és rábeszélte Ádámot is, hogy egyen ő is belőle. Tehát itt úgy jelenhet meg Ádám szerepe, hogy erre Ő nem magától, hanem Isten akaratából születő Évától, annak csábításától lett vétkes, tehát ennek a súlyos problémának a létrejötte egyértelműen Éva és Isten között lévő ellentét által jöhetett létre. Tehát a felelősség az övék!
Ha végigkísérjük az emberiség történelmét, akkor megállapíthatjuk, hogy mindig és mindenütt a Világban, a férfiak felsőbbrendűeknek számítottak! Sőt! Számítanak a mai napig is!
No, ennek az életszemléletnek a csődjéről lehetünk tanúk, méghozzá olyan módon, hogy megtapasztalhatjuk folyamatosan, hogy a férfiak által sok esetben és sok helyen csupán másodrendűnek, asszonyi állatnak ismert, elfogadott lénynek egy olyan tulajdonsága is van, amely nélkül igazi élet, béke nem létezhet! Ez pedig a szeretet!
Tudomásul kell vennünk, hogy lehet valaki bármilyen gazdag, lehet bármilyen elismert tudós, feltaláló, lehet kiváló politikus, hadvezér, de ha a szeretet hiányzik belőle, akkor az összes elismertsége tulajdonképpen nem ér semmit sem!
Előadásában sokszor hivatkozott Madách Ember Tragédiájára.
A nők a társadalmakban mindig másodrendűeknek számítottak. Ezeket több esetben megtörtént alkalomban elemezte, tudatta. A nők, akikben a szeretet nagyobb mértékben fellelhető, mindenképpen nagyobb tiszteletet, elismerést érdemelnek. Amennyiben sürgősen ezen a lenézett nőknek és gondolatainak, szeretetének figyelembe nem vételének a folyamatos gyakorlásáról nem fogunk sürgősen változtatni, akkor a már több évezrede érvényben lévő férfiak uralma teljes csődöt fog eredményezni! Ennek a mérhető jelei mindenütt fellelhetők!
Utalt arra, hogy nagyon sok a válás, sok a házasságon belüli perpatvar, amelynek nagyon sok esetben a férfiak saját maguk által gondolt, hitt magasabbrendűség, a női nem lenézettsége az oka. Nagy kár, hogy a férfiak a maguk által vélt gondolt gondolataik nem rendelkeznek az egyik, de nélkülözhetetlenül fontos elemmel a szeretettel!
Szeretet nélkül az egész élet értéktelen, üres!
Sok mindenről lehetne még írni, de úgy gondolom, hogy ennyi talán figyelemfelkeltésre elegendő.
Az előadás végén egy kérdező a Müller Péter által már megírt klinikai halál valódiságáról kérdezte, pontosabban arról, hogy amikor ő testileg a halál állapotába jutott, akkor és főképpen azután, hogy mire emlékszik,
Valóban hasonló dolgok történtek, mint amiket már az élet a halál után jellegű könyvekből már olvashattunk?
Ő közölte, hogy erről nyugodtan egy egész estét betöltő beszélgetést lehetne folytatni, de most csak röviden szólt arról, hogy egy svájci írónő alapos tanulmányai segítségével írt arról, hogy a sok kételkedő személy ellenére igenis a Mennyország, mint olyan, az egy létező fogalom. Elmondta, hogy a halál alkalmából tulajdonképpen megkezdődik egy teljesen új, más dimenziót jelentő élet, a lélek élete. Talán ahhoz lehetne hasonlítani, hogy amikor egy bábból kikel egy lepke, akkor már nem egy hernyó, hanem egy repülő, szárnyaló lepkeként éli új életét.
Előadása végén megköszönte, hogy itt lehetett és a gondolatait megoszthatta velünk. Biztos abban, hogy valamilyen lelki kapcsolat is kialakult közte és a hallgatóság között.
Nagy taps kíséretében jött le a színpadról.
Lajosmizse, 2015. február 13.
Sólyom János
