Természetesen nem átkozódom, sőt éppen ellenkezőleg. Azért írom ezt a cikket, hogy bizony az lenne a kívánatos, hogy a címbéli átok ellenkezője következzen be Lajosmizse térségében.
Talán a lakosság nagyobbik fele tudja, hogy 3 éve Lajosmizsén alakult és egyben működik is egy jégelhárító rendszer. A beruházás költségeit a lajosmizsei gazdatársadalom egy igen szűk rétege állta (kb. 80 család), nagyjából az üzemeltetés költségeinek a terhét is ugyanez a 80 család viselte. Az elmúlt években az üzemeltetéshez kétszer sikerült némi támogatást szerezni az Önkormányzattól, mely nem volt ugyan túl magas összeg, de igen jól jött a segítség (köszönet érte). A teljes üzemeltetési összeg jelentős részét továbbra is kb. 80 gazda viselte. Mivel a rendszer Lajosmizse teljes kül- és belterületére védelmet nyújt, így teljesen természetes, hogy ez az aránytalan teherviselés nem tartható fenn az idők végezetéig. Nem megy az, hogy kevesen fizessenek nagyon sokat, nagyon sokan meg semmit sem. Fel kell állítani egy olyan rendszert, ahol pont ellenkezőleg, sokan fizetnek majd nagyon keveset, mert ugyanis ez így természetes és igazságos. Bár régóta ismert az úgynevezett potyautas fogalma, de azért az mégsem lenne szerencsés, ha egy vonaton tízszer, húszszor utaznának többen potyautasok, mint a fizető utasok. Ennek ugye az lenne a vége, hogy előbb-utóbb a fizető utasok is megpróbálnának bliccelni, ami végül is a vasúttársaság csődjéhez vezetne. Mit is jelent ez pontosan? Nos, most a KEVESEK-nek (külső, pl. önkormányzati segítség nélkül) kb. 50 – 60.000 Ft-ot kellene (kell) fizetni fejenként (ebből jönne össze az a kb. 4 – 4.500.000 Ft, amivel végig lehet csinálni egy átlagos szezont). Na, ez az, amire egyre kevesebben hajlandóak. (Igazuk van!) Szóval amennyiben nem tudjuk az Önkormányzattal közösen a rendszert záros határidőn belül átalakítani, akkor a lajosmizsei jégelhárítás minden bizonnyal meg fog szűnni. (Nagy kár lenne érte, az ember már csak olyan, hogy jobban szeret két lépést előre lépni, mint egyet hátra.) Hál’ Istennek az előjelek azért biztatóak. Először is a helyi önkormányzat ősz óta egy erős gazdaköri lobbival rendelkezik. Ők egyértelműen felvállalták, hogy önkormányzaton belül képviselni fogják a gazdákat érintő ügyeket, így ennek az ügynek a helyretételét is hathatósan szorgalmazzák. Ennek következményeként a Város 2015. évi költségvetésébe bekerült 2.000.000 Ft, amit a 2015-ös jégvédelmi szezon működéséhez lehet majd felhasználni. Ez egy igen jelentős hozzájárulás, ez bizony az éves költségvetésnek kb. a fele. Ez azért már említésre méltó. Magam részéről pedig úgy gondolom, hogy a hiányzó összeget valahogy meg tudjuk majd a szokásos forrásból oldani. Persze a végleges megoldást hosszútávon szerintem nem az önkormányzat anyagi támogatása jelentheti majd. (Van annak baja elég!) A dolgok kerüljenek a helyükre. Azok vállalják természetesen a terheket (ne csak döntő részben, hanem teljes egészében), akiknek ez elsősorban az érdekét szolgálja. Ez a réteg pedig a földtulajdonnal rendelkező gazdák közössége. Amennyiben minden regisztrált gazda, aki földalapú támogatást vesz igénybe földtulajdon hektáronként 250 – 300 Ft-tal hozzájárulna a jégvédelem költségeihez, akkor ez a tevékenység nem csak stabillá, de teljesen önjáróvá is válna. Ez ugyebár azt jelenti, hogy amennyiben egy átlagos lajosmizsei gazda, aki 10 – 12 ha földdel rendelkezik, annak évente csupán 2500 – 3000 Ft-tal kellene hozzájárulnia a rendszer üzemeltetéséhez és máris arányos, igazságos, stabil és egy igen olcsó rendszer váltaná fel a jelenlegit, ami egyébként hosszútávon ebben a formában fenntarthatatlan. Nézzük, mit kapna ezért cserébe a gazdálkodó. Amennyiben megengednek némi cinizmussal vegyített iróniát a részemre, akkor azt írnám, hogy ugyanazt kapja majd, amit az elmúlt három évben, csak mindenki, aki eddig nem járult hozzá az üzemeltetés költségeihez, az innentől kezdve már teljes jogú fenntartóként élvezi a jégelhárító rendszer adta előnyöket.
Igen sokféle jégelhárító rendszer működik Európában. Ezt most idő hiányában nem áll módomban részletezni. Sőt arra sincs lehetőségem, hogy a nálunk működő rendszert részletesen ismertessem. Röviden azonban annyit, hogy ez a rendszer kb. 25 – 30 évvel ezelőtt Franciaországban vált kiterjedtté és onnan áramlott szét Európa többi részére. Nálunk Lajosmizsén egy meteorológiai állomással (mely Pártai Lúcia és Aigner Szilárd vállalkozása) történt szerződés alapján SMS- formájában küldenek riasztást a jégelhárító földgenerátorok kezelőinek, akik a gépek beindításával acetonos ezüst-jodidot juttatnak a légkörbe. Ez az anyag megakadályozza a zivatarfelhőkben a nagy szemű jégkristályok kialakulását és mivel csak aprók képződnek, ezért ezek földközelbe érve elolvadnak még a levegőben, esetleg kásássá válnak, és vagy egyáltalán nem okoznak kártételt, vagy a kár elhanyagolható lesz. Milyen szép is lenne, ha ez 100%-ban így történne. Mik a tények statisztikailag? Mivel Istent nem játszhatunk (de jó lenne), ezért nyilván vannak olyan időjárási tényezők, amik még nálunk is ügyesebbek, így az esetek bizonyos százalékában sajnos elkerülhetetlen a jégkártétel. Hosszú évtizedes európai tényadatok alapján egy tökéletes hálóban telepített és működő rendszer hatékonysága 70%-os. Ez ugye nagyjából azt jelenti, hogy 3 kártételből 2 elmarad. Persze itt is van egy bökkenő, komoly műszerezettség és szaktudás nélkül az elmaradt kártételeket helyi viszonyok esetén nem lehet kézzelfoghatóan bizonyítani. A 30%-os arányú kárbekövetkezést (ami ugye maga a jégkár) meg nem kell bizonyítani, mert az maga a bizonyíték. Nos, a károgóknak és ellendrukkereknek ez a legfőbb fegyverük, pufogtatják is azokat, ahol csak tehetik. Immár saját helyi tapasztalat, hogy a rendszer üzembeállítása előtt pl. a Vizes-dűlőben minden évben volt jégkár, azóta viszont egyszer sem. (Adat: Vörös Tibortól, Gombkötő Gyulától.) Az általam leírt nemzetközi statisztikai adat, miszerint a védekezés hatékonysága 70%-os, viszont csak egy nagyobb térség egységes hálóban való működtetése esetén igaz. Lajosmizsén csak egy lokális rendszer van, azaz a külterületi határok sehol nem érnek össze egy szomszédos rendszerrel. Ezt pedig úgy kell elképzelni, hogy az én jégvédelmi rendszerem nekitámasztja a hátát a te jégvédelmi rendszerednek és persze fordítva. Mint már említettem jelenleg Lajosmizse egyetlen szomszédja sem működtet ilyen rendszert. Tehát az úgynevezett hozott jég által okozott károk nagyobb mértékben hatnak ránk, mintha mondjuk egy nagy kiépített háló egyik LEGO eleme lennénk. Nos, erre a problémára is készül a megoldás. Úgy tudom az önkormányzat gazdaköri frakciója elfogadta azon javaslatomat, hogy lajosmizsei kezdeményezéssel hívjanak össze egy homokhátsági jégelhárítási konferenciát, ahol is elindulna egy nagyobb kiterjedésű regionális, egymással összekapcsolódó sok települést érintő és összekapcsoló jégvédelmi rendszer.
Még egy információt szeretnék megosztani mindazokkal, akiket érdekel a lajosmizsei jégelhárító rendszer működése. Sokan nem tudják, hogy helyileg hol kerültek letelepítésre azok a földgenerátorok, amelyek a szezon tartama alatt a riasztásokat követően működésbe lépnek, hogy felvegyék a harcot a zivatarokban kialakuló jégszemekkel szemben.
Ezek a következők:
– Kisjuhász Sándor Lajosmizse, Bene 474.
– Lukács József Lajosmizse, Mizse 305.
– Fekete Zoltán Lajosmizse, Alsólajos 375.
– Marton Sándor, Alsólajos 177.
– Vörös Tibor, Ságvári Endre u. 25.
Tehát a tét az én megítélésem szerint a követkő: vagy helyére kerülnek a dolgok a lajosmizsei rendszert illetően önkormányzati segítséggel (én már középtávon sem feltétlenül önkormányzati pénzre gondolok), vagy egy már kiépült rendszer, mely jelentős százalékban segítette a mezőgazdasági termelést, igen gyorsan EL FOG HALNI!
Nos, mindezek után őszintén remélem, hogy saját érdekeink felismerése, valamint a helyi önkormányzat bölcsessége elegendő lesz ahhoz, hogy hosszútávon is stabilan és eredményesen működhessen településünkön a jégkárok csökkentésének ez a módszere.
Lajosmizse 2015-02-28
Zsigó Viktor (kertészmérnök)
