A szarvasmarha – 2. rész
Mikor fedeztessük be az üszőt vagy a tehenet?
A fedeztetés idejét aszerint szabjuk meg, hogy az üsző mennyire fejlett. A fedeztetéssel várnunk kell addig, amíg az üsző annyira kifejlődik, hogy a vemhesség már nem okoz zavart további fejlődésében. A magyar tarka üszőt, ha eléri a 400 kg-os súlyt, nyugodtan fedeztethetjük. Ezt a súlyt az üsző közepes takarmányozással 20-22, jó takarmányozással 18-19 hónapos korra éri el. Ha kevés a takarmányunk, lehet, hogy 2 éves korára sem éri el az üsző a 400 kg-ot. Ekkor azonban már ne várjunk tovább a fedeztetéssel. Amennyire nem jó a túl korai fedeztetés, éppúgy káros sokáig várakoztatni az üszőt. Az ilyen üsző nehezebben fogamzik, sokszor visszafordul és könnyen meddő marad.
Az ivarzás tünetei legtöbbször reggel, esetleg délelőtt vesszük észre tehenünkön. Ilyenkor ne vezessük még bikához. Biztosabb a fogamzás, ha csak később fedeztetjük be, mégpedig akkor, amikor a hüvelyben bőven képződött nyálka már nem víztiszta, hanem zavarosodni kezd. Ez az ivarzás kezdetétől számított 18-20 óra múlva következik be.
Legtöbb tehén 24 óráig, esetleg másfél napig folyat. Amennyiben tehenünk rövidebb ideig ivarzik, ne várjunk sokáig a fedeztetéssel, hanem vezessük előbb a bikához.
Biztosabb a fogamzás, ha a tehenet vagy üszőt az első hágatás után 12-14 óra múlva ugyanazzal a bikával még egyszer behágatjuk. A fogamzáshoz ugyanis az szükséges, hogy a bika ondósejtjei találkozzanak a tehén petefészkéből kiszabadult petesejttel. A petesejt az ivarzás kezdetétől számított 18-20 óra múlva válik ki a petefészekből, de az is előfordulhat, hogy ez korábban vagy később következik be, és addigra az ondósejtek már elpusztulnak. Az utópároztatással, vagyis az egy ivarzás alatti kétszeri fedeztetéssel tehát nagyobb annak a lehetősége, hogy a petesejt életképes ondósejtekkel találkozzék. Ha a tehén másodszorra már nem veszi fel a bikát, a fedeztetést ne erőltessük.
Mire kell ügyelni a hágatáskor?
A fedeztetésre puha, nem csúszós talajú, csendes, félreeső helyet kell választani. Előfordulhat, hogy a bika kisebb, mint a tehén. Ilyenkor a tehenet mélyedésbe kell állítani. Az öregebb, soványabb tehenek pérája sokszor behúzódott, vízszintesen fekszik, s így a bika nem tudja befolyatni. Az ilyen tehenet állítsuk lejtős helyre, úgy, hogy elejével magasabban álljon. Némelyik tehén vagy üsző fedeztetés után felpúposítja hátát, erőlködik és kipréselődik hüvelyéből az ondó. Ezt meg kell akadályozni. Célt érünk, ha a fedeztetés után megjáratjuk a tehenet, gerincét kézzel dörzsölgetjük, hátán a bőrt ráncba szedjük, vagy a hátára homokot tartalmazó zsákot teszünk úgy, hogy az kétfelől lelógjon. A fedeztetés napját jegyezzük fel magunknak pontosan, és figyeljük a tehenet, hogy nem folyat-e vissza.
Következő részünkben a vemhességgel, és az ezzel kapcsolatos teendőkkel fogunk foglalkozni.
