Ilyen címmel tartottak egy előadást a Madjayar zenekar tagjai Lajosmizsén a Könyvtárban.
Bemutatkozásképpen sok sikert megért– természetesen moldvai csángó zenével– megadták az alaphangulatot.
A zenekar tagjai : Drabant Béla (hegedű)
Almási Krisztián (doromb)
Szilágyi Áron (dob)
Elmondták, hogy is kerültek ők egyáltalán oda Szibériába?
Egy alkalomból meghallotta őket játszani egy híres énekesnő–ahogyan Drabant Béláék jellemezték, egy ottani Sebestyén Márta–, aki felvette velük a kapcsolatot, majd szó, szót követett és valóvá vált egy hihetetlen nagy utazás Szibériába, a Föld leghidegebb lakott területére.
Ígéretet kaptak arra vonatkozóan, hogy pénzt ugyan nem tudnak adni, de teljes ellátást és sok előadási lehetőséget biztosítanak számukra. Ígéretüket pontosa megtartva, valóban nem adtak fellépti díjat nekik, de a kedves fogadtatás minden elképzelésüket felülmúlta.
Az étkezési szokásaik enyhén szólva is szokatlanok a magyarok számára. Étlapjukon szerepelt többek között a nyers lóhús, a lóvér töltésű különlegesség. Gyümölcsök a legkülönfélébbek is szerepeltek az étlapjukon. Minden helyen ahol megjelentek, a tőlük telhető legnagyobb választékkal és bőséggel terítették meg a kedves vendégeiknek az asztalt.
Minden élelmet, nyersanyagot repülőgépekkel szállítanak Jakutföldre.
Először Moszkvában szálltak le, ott egy rövid egy-két napos pihenés, meg néhány koncert után utaztak tovább Jakutszkba.
Élmény beszámolójuk, legalábbis számomra, minden elképzelést felülmúlt.
Megtudtuk, hogy Jakutföldön a kizárólagos zenét szolgáltató eszköz a doromb. A dorombok készítése viszont a legkülönbözőbb anyagokból, módon készülnek. Minden doromb egyéni hangolású, azaz nincs hangolva, emiatt amikor egy nagyobb, dorombon játszó zenekar játszik, hát bizony elég szokatlan a hangzása egy más nép zenekarához képest.
Egy-egy fellépésüket nagy ovációval köszönték meg.
Az igazán különleges élményt Szibéria leírása, az ottani hideg miatti élet elbeszélése jelentette. Igen meglepett mindenkit, amikor elmondták, hogy az autók egész télen járó motorral állnak kinn a hóban, fagyban, hiszen ha egyszer leáll a motor, akkor annyira lehűl, hogy nem tudják elindítani.
Az ottani autómárkák leginkább UAZ. KAMAZ, VAZ. Ennek igen praktikus az oka : Azt a hideget, amelyet Jakutföldön el kell viselni, arra csak az odatervezett autók képesek!
Hát lássunk néhány adatot : A tél folyamán a mínusz 40 C fok az nem is nagyon számít hidegnek, hiszen sok esetben 50, sőt 60 C fokos hideg telepedik rá Szibériára. Megtudtuk, hogy amikor nyáron felenged a talaj fagya, akkor is csak legfeljebb egy méter mélységig.
Ennek viszont katasztrofális következménye, hogy azon közlekedni szinte lehetetlen. Amikor a Léna befagy (természetesen az aljáig), akkor lehet autókkal közlekedni a Lénán is, amely kb. 20km széles, valamint az utakon is, hiszen a kemény, fagyott talaj a betonnál is szilárdabb.
Egy teljesen erre a tájra jellemző fénykép, tanúsította az ottani hideget : A fényképen nagy jégkockák, szerintem olyan 20-30 kg-ot is meghaladó darabok álltak egymás hegyén- hátán nagy összevisszaságban. Fontos szempontot jelent a lakóknak, hogy minél kisebb felületen érintkezzenek egymással, mert különben úgy összefagynak, hogy nagyon nehezen lehet majd szétvágni ezeket. Hát bizony ezek a jégtömbök jelentik a vizet, amelyeket a Lénából fűrészeltek ki. Amikor vízre van szükségük, akkor bevisznek egy tömböt a házba, keservesen megolvasztják, majd felhasználják étkezésre is.
Amikor egy útra mentek, akkor szinte hiába fújta rájuk a ventilátor a meleg levegőt, az ablak mégis vastagon jeges volt.
Akiket száműztek Szibériába, azokat nem kerítették be, tehát szabad mozgásuk volt. El nem menekült senki sem, hiszen elképzelhetetlen távolságban voltak minden településtől, arról nem beszélve, hogy a szökés közben a biztos fagyhalál várta.
Jakutszk a gyémánt bányászatának jelentős helyszíne. Felbecsülhetetlen gázkészletük van, így természetesen gázzal fűtenek a lakótelepeken és a villanyáram termelését is a gázzal fűtött hőerőmű szolgáltatja.
Minden helyiségükben fűteni kell, mert egyébkén minden csontkeményre fagy.
Temetkezésük is másképpen történik, mint Európában. A kiválasztott sírhely felett nagy tüzet raknak, majd amikor már annyira felenged a talaj, hogy lehet ásni, akkor kiássák amennyire lehet, itt újból tüzet raknak és ismétlik az ásást, ameddig úgy ítélik meg, hogy már megfelelő a sírhely mérete, mélysége.
Köszönjük a bátor kis csapatnak, hogy vállalkoztak erre a nagyon hosszú, veszélyeket is jelentő útra, valamint arra, hogy élményeiket megosztották velünk!
Sólyom János
Lajosmizse, 2015. április 25.
