Aláírást kezdtek gyűjteni a szülők, hogy a lajosmizsei focipálya műfüves borítást kaphasson.
A lajosmizsei focipálya ugyanis nemcsak kellemetlen, ha sárban kell mozogjanak a labdarúgók, de körzeti központja a Bozsik programnak, melynek feltétele lesz a műfű…
Kaptak is ígéretet anno az önkormányzattól, hogy ha TAO támogatásból összejön a pénz, akkor az önkormányzat vállalja az önerőt, de mire összejött a TAO pénz, az önkormányzat kihátrált…
A pályát mintegy 200 focista, plusz családtagjaik, no meg a futni vágyók és időnként más sportág sportolói is használják. Jutott el innen labdarúgó az NB 2-be, fociakadémiára is. Bár a helyi felnőtt csapat a megyei I. osztály középmezőnyében szerepel, de itt nem is az ő sikereik miatt lenne indokolt, sokkal inkább a több száz megmozgatott felnőttet és gyereket kell nézni, a 7 környező településről idejáró kis tehetségeket.
Nyilván azt a pénzt százféle értelmesebb és hasznosabb dologra is lehetne fordítani! Igen, a labdarúgás szerintem is túlpreferált, mindenféle nemzeti siker nélkül. De tömegsport, ami a siker elvárása (vagy jellemzően reménye) nélkül is egészségesebbé teszi a felnövekvő generációt. Mégis ennek a történetnek nem ez a legfontosabb megközelítése. Hanem az, hogy a városunkat vezető politikusok hoztak egy döntést, tettek egy ígéretet a labdarúgó, felnövekvő generációnak. Kérdés, hogy ezt tartják-e. Vagy a focisták is a kézilabdások és a sportcsarnokuk sorsára jutnak, és a sportolók, családjaik, és támogatóik a városvezetés ígéretére alapozott erőfeszítése kárba vész, ismét és sokadszor.
