2016. május 25. délutánján került felavatásra a Lajosmizse felett a második világháború során lelőtt lengyel repülősök emlékműve, amely a lengyel származású szegedi Brzózka Marek munkája, éppúgy, mint a többi három, hasonló sorsra jutott gép emléke előtt tisztelgő mementó Ruzsán, Szentesen és Bácsbokodon.
A brit felségjelű és típusú, szállítógéppé alakított Page Halifax (JN-895 GR-B jelzésű) gép lelövése következtében hősi halált repülősök:
Józef Woroch repülő őrmester, 27 éves, pilóta
Jan Kantowski őrmester, 23 éves, bombázótiszt
Włodzimierz Augustyn őrmester, 23 éves, navigátor
Ludwik Wantulok őrmester, 22 éves, rádiós
Alfred Szmigielski őrmester, 23 éves, műszerész
Bronisław Kłosowski őrmester, 31 éves, lövész
Rudolf Majewski őrmester, 27 éves, lövész
A gépet egy német Me-110 típusú éjszakai vadászrepülő lőtte le, Ofw. Josef Federle 1944. augusztus 26. éjjel 22:34-kor. A lezuhanás után két lengyel még élt, de mire a magyar csendőrök a helyszínre értek, belehaltak sérüléseikbe. Ezután a piactérre vitték a holtesteket azonosításra, majd a solymári brit katonai temető 4B parcellájában helyezték őket végső nyugalomra. A gép ellátmányt vitt a varsói felkelés számára, ahol a lengyel nép a hátráló németek ellen lázadt fel. Ne feledjük, hogy a Varsó felé közelítő szovjet csapatok akkor megálltak, és megvárták, míg a németek leverik a felkelést, csak azt követően szabadították fel, vagy így utólag visszatekintve, hódították meg egy másik diktatúra számára a lengyel fővárost. Az ezeréves lengyel-magyar barátság persze akkor sem szűnt meg létezni: a Varsót körbevevő német és velük szövetséges alakulatok között volt több magyar egység is, így jöhetett létre a “magyar korridor” amely bár a felkelés sikeréhez kevés volt, de nagyon sok civilnek segítettek kimenekülni Varsóból, és annyi ellátmányt engedtek át és juttattak be, amennyit csak lehetett a németek vigyázó szemei ellenére. Többek között a saját, leltárban nem szereplő, korábban zsákmányolt fegyvereik, lőszereik és egyéb ellátmányuk is a felelőkhöz került. Ha a lezuhant repülősök közül lett volna menthető túlélő, nem kétséges, hogy nyom nélkül eltűnt volna ő is a helyi tanyavilágban, amint kiderül, hogy lengyel, bárhogy is keresték volna a németek.
A megemlékezés rendkívül méltóságteljesen zajlott, a lengyel és a magyar honvédelmi miniszterek, a lengyel konzul és nagykövet, számos katonai és közéleti méltóság és a történelmi egyházak képviselőinek jelenlétében. Díszőrséggel, díszsortűzzel, koszorúzás után kétszer is tiszteletkört repülő Gripenekkel. A folyamatosan erősen borongó idő ellenére nagyon sok helyi is részt vett az ünnepségen, és mikor a hősi halált halt repülősök neveit sorolták fel, mintha az ég is zokogott volna bánatában: kiadós záport kapott a nyakába mindenki. Mikor végeztek a magyar és lengyel nyelvű névsorolvasással, a lezuhant hősök megidézésével, elállt az eső is…
A fotókért és a videóért köszönet Rigó Pálnak. Facebook oldalunkon igyekszünk megosztani olvasóink felvételeit is.
