A baromfi – 8. rész
Gazdaságos-e az őszi csirkenevelés?
Augusztus hónapban is nevelhetünk csirkéket, ha vágóárut akarunk előállítani. Az ilyen csirkéket “tarlócsibéknek” is szokás nevezni, mert jórészben a tarló elszóródott gabonamagvakból is fel tudjuk nevelni őket. A tarlóscsibék nevelése elsősorban ott gazdaságos, ahol megfelelő tarló áll rendelkezésre. Természetesen ezekból az augusztusi csirkékből nem nevelhetünk tenyésanyagot.
A csirkéket kikelésük után tartsuk legalább egy hétig olyan zárt helyen, ahol ne legyen túl meleg, és az erős nap se érje őket. A második héttől kezdve fokozatosan rászoktatjuk a csirkéket a szabadban tartózkodásra. Ha a tarlóra engedhetjük őket, akkor is ki kell egészíteni takarmányukat, és megfelelő ivóvízről kell gondoskodni, mert csak ily módon tudjuk elősegíteni a gyors fejlődésüket. Ha fehérjében dús takarmányokról nem gondoskodunk, akkor a csirkék nehezen fejlődnek. A hideg őszi esős idő beállta előtt meg kell erősödjenek és ki kell tollasodjanak.
Az őszi csibék nevelésével a húsellátás javítása céljából érdemes foglalkozni, mert ezek a csibék aránylag kevés gonddal, kevés takarmányon nevelhetők fel.
Hogyan tudunk rántani való csirkét előállítani?
A rántani való csibe előállításának két módja van:
- amikor a jérceállományt neveljük és a fölös számú kakasokat rántani való korukban értékesítjük
- amikor külön erre a célra állítjuk be az állományt, és a megfelelő kor és súly elérése után értékesítjük az állatokat.
Az első esetben a csirkék takarmányozását nem csupán a hízlalás szabja meg, mivel elsősorban jérceállomány neveléséről van szó. A második esetben a takarmányokat júgy kell összeállítani, hogy minél több baromfihúst kapjunk és minél jobb minőségű, minél nagyobb súlyú csirkéket tudjunk a piacra vinni.
A hizlalótakarmány 10-15%-ában húsliszt, lucernalevélliszt, túró, főtt tojás legyen. Adhatunk bele apróra vágott lucernát, hagymaszárat. A keverék összetétele:
- 25% árpadara
- 25% zabdara
- 30% kukoricadara
- 15% állati fehérje (túró, tojás, tej)
- 2% lucernaliszt
- 3% futor
Mire kell ügyelni a jércék nevelésekor?
A növendékeket a tömörülés és megfulladás megelőzésére fokozatosan az ülőrudakra szoktatjuk. Sokszor előfordul, hogy a növendékek összebújnak és az erősebbek lenyomják a gyengébbeket, ezért megfulladnak. Hogy ezt megelőzzük, ülőrudakra szoktatjuk őket. Különösképpen akkor kell vigyázni, ha egyik helyiségből a másik helyisébe tesszük őket, és még nem szoktak hozzá az új környezethez.
Megfelelő táplálással 4-6 hónapos korban a korán érő fajták jércéi megkezdik a tojástermelést. Nem helyes a túl korai tojástermelés megindulása, mivel abban az időben a jércék igen apró tojásokat tojnak, sokszor kisebb számú tojás lerakása után vedleni kezdenek, és azután hosszabb időre abbamarad a tojástermelés. Helyesebb, ha a tojástermelés teljesen kifejlett korban kezdődik, és azután egyfolytában tart. Ilyen esetben is kezdetben kisebb tojásokat termelnek, de a tojás súlya állandóan növekszik.
A jól tojó jércék neveléséhez elsősorban megfelelő korai keltetés szükséges. Ennek időpontja fajtánként változó. A gyorsan fejlődő leghornok 5-6 hónap alatt kifejlődnek és a jérce tojóérett lesz. A lassúbb fejlődésű Rhode és magyar fajták viszont 7-8 hónap alatt fejlődnek ki. Ennek megfelelően a kelési időpontot is úgy kell beállítanunk, hogy a jércék augusztus, szeptember végéig teljesen kifejlődjenek.
A jércéket 4-5 hónapos kortól kezdve úgy kell takarmányozni, hogy fehérjetartalékot tudjanak gyűjteni az őszi tojástermelésre. Tehát már jércekorukban el kell kezdeni a fehérjedús takarmányozást, ha azt akarjuk, hogy a jércék korán kezdjenek tojni. Az állati és növényi eredetű fehérjetakarmányok biztosítása elég sok nehézséget okoz. Ezért inkább kevesebb állatot tartsunk, de jobban takarmányozzuk őket, mint rossz takarmányozással sokat.
A növendék jércék takarmányozására a következő összetételű keveréktakarmány ajánlható:
- 20% korpa
- 15% lucernaliszt
- 15% húsliszt
- 10% olajpogácsa-dara
- 15% kukoricadara
- 10% zab
- 10% árpa
- 5% futor
Hogyan neveljük a jércéket és a kakasokat?
Általában a jércéket a kakasoktól elkülönítve szokták nevelni, mégis az a tapasztalat, hogy sokkal szebb tenyésállatot nevelhetünk, ha azok a jércék közt nevelődnek fel. Korlátoznunk kell azonban az ilyen módon felnevelendő kakasok számát, mert a jércék nyugodt fejlődése céljából nem kívánatos, hogy igen sok kakas nevelődjön velük együtt. A gyakorlati tapasztalat alapján 10 jércéhez legfeljebb 2 kakast adjunk.
A megfelelően fejlett jércéket öthónapos korban kiválogatjuk. Ezek alkotják majd a tojóállományunk alapját.
Bármilyen fajtát tenyésztünk is, a tojójelleg bizonyos külső ismertetőjelleg alapján mindig felismerhető. A karcsú testalkat, a nagy tojóhas, az élénk tekintet, a fejlett taraj és füllebenyek azok a tulajdonságok, amelyek a tojójellegre utalnak. A kiválogatás után a szükséges kakasokat is beoszthatjuk. A kiválasztott állományt olyan ólban helyezzük el, ahol télen át is megmaradhatnak. Ha télen más ólba visszük az állatokat, könnyen abbamarad a tojástermelés, vagy legalábbis nagymértékben csökken.
Szükséges-e a zöldeleség?
A zöldeleség mind a növendékállomány felnevelésében, mind a tojótyúkok takarmányozásában nélkülözhetetlen. Tavasszal és nyáron könnyűszerrel adhatunk az állatoknak friss zöldséget. Télen már nehezebb erről gondoskodni. A zöldtakarmányok pótlására télen gyökér és gumós takarmányokat etetünk. A sárgarépa és céklarépa etetése elősegíti a tojások termékenységét. A burgonyát főzve adjuk a lágyeleségbe. A főtt burgonyából tyúkokkal 3-5 dekát etethetünk naponta. A csicsóka valóságos csemegéje a növendék és felnőtt állatoknak. A zöldeleséggel a tojássárga színe is megváltozik. Ezért a szabad kifutón tartott tyúkok tojásainak sárgája sokkal sötétebb, mint a zárt helyen tartott tyúkoké.
Miképpen takarmányozzuk a tyúkokat?
A baromfitenyésztés eredményessége elsősorban a takarmányozástól függ. Egy tyúk évi tojástermelésével testsúlyának 5-6 szorosát termeli tojásban. Ez a nagyarányú termelés csakis abban az esetben lehetséges, ha a tojástermeléshez szükséges táplálóanyagokat időben és megfelelő formában megkapják állataink. A tyúkok rendkívül érzékenyek a takarmány minőségére és ezért kívánatos, hogy jó minőségű takarmányokat etessünk.
A keveréktakarmányokat lehetőleg ne változtassuk, mert azt a tyúkok megérzik, ami azután a tojástermelés visszaesésében jelentkezik. A tyúkokat szemes keverékkel és zöldséggel etessük. Általában napi háromszori etetés elegendő ahhoz, hogy 10-12 dkg takarmányt megegyenek a tyúkok. A reggeli és az esti etetésre szemes eleséget, míg a déli etetésre keveréktakarmányt adjunk. A 12 dkg takarmány felét szemes, felét pedig keverék formájában etessük meg. A tyúkok takarmányozására nézve igen sokfajta takarmányozási előírás van, és a legkülönfélébb takarmányokból összeállított keverékeket ajánlják a tojáshozam fokozása céljából. A tojótyúkok takarmányozására ajánlható a következő keverék:
- 15% korpa
- 10% lucernaliszt
- 20% húsliszt
- 20% árpadara
- 20% kukoricadara
- 10% zabdara
- 5% futor
Hogyan tartsuk a tyúkokat ősszel?
A tyúkok őszi gondozása lényegesen több munkát és fáradtságot jelent, mint tavasszal vagy nyáron. Legelső a megfelelő, jó száraz ól, amiben az állatok a hidegebb időkben is mozoghatnak.
Késő ősszel, amikor a kifutóban már semmiféle takarmányt nem találhatnak az állatok, gondoskodjunk a zöldeleséget pótló takarmányokról. Ne feledkezzünk meg továbbá arról sem, hogy az állatok jó egészségben való tartásához feltétlenül szükséges, hogy a szabad kifutóban is mozoghassanak.
Az ól tisztántartásáról, továbbá a hetenkénti és havonta megszervezett nagytakarításokról se feledkezzünk meg. A teleltetés megkezdése előtt a baromfiólat gondosan meszeljük ki, és a réseket tömjük be, az ablakok, ajtók záródását vizsgáljuk felül. Gondoskodjunk az ablakok tisztántartásáról, hogy a napfény behatolhasson. Az ólban elhelyezett fészkeket, csapófészkeket gondosan almozzuk, lehetőleg kettős alommal, hogy tojásrakás céljából a tyúkok szívesen bemenjenek ezekbe a fészkekbe.
Következő részünkben többek között a tojók téli tartásáról, a tojás termelésével kapcsolatos tudnivalókról lesz szó.
