Ötezer fok árnyékban, égető napsugarak és esőért kiáltó fák. Perzselő homok, délibáb. Fáradtan éneklő madarak és hűvöset kereső, legelésző kecskék. Távolba mosódó autó pora. Fonnyadozó paprikák és megállt idő. Traktor vonul át a láthatáron. Kocsmából bámészkodók halk nevetése. Wild West.
Aztán hirtelen fekete felhők úsznak az égen. Gyenge szellő, majd egyre erősebb. Megerednek a tikkadt nyelvek. Eső lesz. Fák hajladoznak a szélben és már zuhog is. Másodpercek alatt megtelnek vízzel az utak gödrei és óriási pocsolyákba gyűlve-tömörülve útjukat állják a fáradt napszámosoknak, akik menedéket keresnek a kerti pad árnyékolója alatt. Dörög, villámlik, csattog. Aztán hirtelen vége. Kizöldül újra a táj, madarak dalolnak, paprika feléled. Emberek nevetnek, állatok legelésznek. A szemek újra csillogó kékek. Mosoly az arcokon, csókok az ajkakon.
Én csak fekszem a nedves fűben, bárányfelhők legelésznek. Kis bogár csiklandozza a karom, most végre otthon vagyok.
Richter Barbara
