A lajosmizsei gazdák régi problémája (és bármely másutt élő fóliás gazdálkodással foglalkozóé is), hogy a használt fóliát, csepegtetőszalagot, bakhátfóliát, stb. hogyan kezelje.
Klasszikus, rossz megoldások az égetés, illetve a valahol lerakás, drága, de legális megoldás a hulladéktelepen leadás. A fő probléma ugyanis, hogy bár ezek a műanyagok jól újrahasznosíthatóak lennének, de a szennyezettségük miatt a felhasználás előtti tisztításuk körülményes, így az újrafelhasználásuk nem igazán gazdaságos. Már ha a műanyagból ismét műanyagterméket kívánunk létrehozni.
Ugyanakkor a Neumann János Egyetem szakértőjének tegnap az index.hu-n megjelent cikke egy nagyszerű lehetőségről számol be, amit Indiában évtizedek óta használnak.
Eszerint a műanyagot darálás, aprítás után bitumenhez adagolják (8% arányban), és utakat építenek belőle. Itt már nem lenne akadály, ha a fóliák porosak, sarasak, vagy nyomokban műtrágyás oldattal szennyezettek.
A technológia nem titok, elérhető az interneten, a részletek kidolgozásában pedig biztosan segít a kecskeméti Neumann János Egyetem Anyagtechnológia tanszékének műanyagokban jártas szakértő gárdája, ha kell. Már csak egy olyan helyi, aszfalttal, mart aszfalttal foglalkozó cég kell, aki elkezdi alkalmazni a technológiát.
