VADÁSZBÁL 2018 – ARANYHOMOK VADÁSZTÁRSASÁG LAJOSMIZSE
A lajosmizsei Aranyhomok Vadásztársaság idén is megrendezte éves bálját február 10-én, ezúttal is – a tavaly megkezdett hagyományok szerint – az Ezüstvilla Rendezvényházban. Azt hiszem, aki eljött, annak egyáltalán nincs oka panaszra. (Igaz, hogy aznap még másik 3 helyen is táncos mulatságot tartottak, de azért a törzsközönség most is ezt a kikapcsolódást választotta. Biztos vagyok benne, hogy a megjelentek nem csalódtak! Az étterem elegáns és gyönyörű! Méltán büszkék rá a tulajdonosok (Ludányi Attila és Csikó István) és a helybéliek is. Az étel ínycsiklandó volt, a kiszolgálás végtelenül kedves és udvarias.
A nagyon finom „welcome drink” elfogyasztása után bőven maradt idő elfoglalni a helyünket és néhány szót váltani kedves ismerősökkel. Igaz, hogy a zene hallatán inkább a táncparkettre kívánkozott az ember és nem sokat teketóriázva táncra is perdültünk. Mivel az étterem elrendezése nagyon jó, kényelmesen tudtunk táncolni is. A jó hangulatról Ézsaiás Kálmán és két társa gondoskodott. Nem is maradt üresen a parkett egy percre sem.
A vadászbált Vakulya Ottó, Elnök Úr nyitotta meg, aki köszöntötte a körünkben megjelent illusztris vendégeket, Dr. Balogh László jegyző urat, Tarnóczy László, ezredes urat, Nyári Zsolt őrnagyot, lajosmizsei mb. őrsparancsnokot, Csikó Istvánt és természetesen a megjelent vadásztársakat és azok feleségeit. Ezt követően a 2005-ben alapított Vadászkamara Kürtegyüttes kápráztatott el bennünket fülbemászó dallamaival.
Időközben megérkezett az első fogás is, a gyöngyöző fácán leves. Minden évben nagyon finomra főzték, de valahogy az idén nekem még jobban ízlett, mint a korábbi években. A levest szarvas és vaddisznó pörkölt követte (amit Kollár Sándor vadásztársunk főzött), úgyhogy muszáj volt ismét táncolni, hogy maradjon hely a gyomromban a többi finomságnak is. Mire visszaértünk az asztalhoz, már a sültes tálon lévő húsok kellették magukat. A rántott sajt és a sertés szűz vitte nálam a pálmát, hozzá kellemes, félédes vörösbort iszogattam. Az egyetlen gond az volt, hogy a kiadós vacsora utána alig tudtam megmozdulni, de aztán erőt vettem magamon és hősiesen végigtáncoltam a tomboláig hátralévő időt. Apropó tombola. Természetesen a fődíj (középkorú dám bika elejtésének lehetősége) és a 2. díj (egy db 300 gramm súlyú őzbak elejtésének lehetősége) a legfontosabb az összes ajándék között, de azért akadt még ott néhány említésre méltó darab. (Jövőre remélhetőleg még több lesz!) Úgyhogy mindenki nagyon izgult a lehetőség miatt. Szomorúan konstatáltam, hogy egyiket sem mi nyertük meg.
Éjfél körül megérkezett Basky András Polgármester Úr is, aki a Fekete István Általános Iskola bálja miatt volt kénytelen pár órát erről a rendezvényről távol maradni.
A tombolahúzás után még táncoltunk néhányat, bár a lábam addigra már kellően fájt (a pároméról nem is beszélve). Hajnali fél háromkor indultunk haza egy tartalmas, szép este után. Remélem, jövőre is lehetőségünk lesz megjelenni!
Köszönjük szépen!
Vég Erzsébet
Lajosmizse, 2018. február 11.
