Vagyim Puhajev: Magadat tökéletesítve a világot teszed tökéletesebbé
2012.október 25. Разместил: OK
Az egyik legfontosabb és legnehezebb képzőművészeti ág a festészet, nem mindenkinek sikerül az ecsetet virtuóz módjára kezelni. Vagyim Puhájev ― tehetséges festő, Észak-Oszétia-Alánia érdemes művésze, az Orosz Művészeti Akadémia díjazottja. A munkái, művészetének mesterművei nemcsak Oszétiában népszerűek, hanem a határokon túl is. Puhájev művészetében a nemzeti kolorit a történelmi visszhangjával együtt a fő helyen áll. Éppen ez teszi őt utánozhatatlan művésszé. Senki stílusával sem hasonlítható össze, senkiben sem hagy közömbös benyomást, még a művészettől igen távol álló emberekre is hatással van
Az IA «Resz» interjújában Vagyim Puhájev, a fiatal tehetséges művész az alkotói útjáról és a művészetben elért eredményeiről beszélt.
– Meséljen arról, hogyan indult az Ön alkotói pályája! Mikor határozta el, hogy festő lesz?
Gyermekkoromtól kezdve rajzoltam, nem tűztem magam elé különleges célt, egyszerűen tetszett nekem ez a művelet. A továbbiakban a nyolcadik osztály után az apám tanácsára beléptem az M. Tuganov művészeti iskolába Chinvalban. Ott tettem meg az első jelentős lépéseket a művészetben.
– Milyen tanárok, események, országok vagy találkozások hagytak nyomot az Ön alkotói életrajzában?
Az első tanárok hagyják a legmélyebb nyomot az alkotó személyiség kialakulásában. Az apám professzionális művész, s a számomra mindig mindennél fontosabb az ő véleménye. Szintén igen hálás vagyok a chinvali művészeti iskola tanárainak ― ők vezettek el engem a szép meglátásához, teremtettek lehetőséget hogy alkotóvá válhassak. A képzésem az Észak-oszét Egyetemen folytatódott tovább, az éppen akkor induló művészeti fakultáson, ma az Orosz Művészeti Akadémia tagja, Salva Bedojev professzor által. Sikerült az új fakultáson egy kiváló tanári kollektívát maga köré gyűjtenie, akik sokat tudtak adni a tanítványaiknak. Mára az évfolyamomon végzettek többsége jelentős művésszé, tanárrá vált.
– Mi az, ami önt leginkább segíti vagy akadályozza az alkotó munkájában? S hogyan győzi le ezeket az akadályokat?
Az alkotás ― nem szakadt el az élettől. Minden esemény, ami a művész körül zajlik, így vagy
1
úgy, hat az alkotói munkásságára. A fő dolog ― hozzászoktatni magát a szisztematikus munkához, amely független a hangulataitól.
– Milyen témákat választ a képeihez? Milyen stílust vagy modort kedvel leginkább? Miben sikeres?
A témák változatosak, igen érdekel a történelem, a lelkiség, a mitológia. Igyekszem a művészi feladataimat a szimbolika segítségével megoldani.
– Milyen szerepet játszik az ön életében a szép? Mi kell az embernek ahhoz, hogy észrevegye a szépet?
A szépség az élet különböző területein megjelenhet, amelyek néha kizárhatják egymást. Ennek a felfedezéséhez hosszú gyakorlat szükséges… Ez a művész egyik feladata is – a Szép megmutatása a környezet számára.
– Hogyan fest a világ az Ön alkotói tevékenységének a szintjéről?
A világ minden ember számára ― nem külső jelenség, hanem lelkiállapota, és a környező valóság megértése attól függ, mennyire harmonikus maga az ember. Ezért önmagad tökéletesítve, mindenekelőtt alkotói szempontból, a világot tökéletesebbé teheted.
– Hogyan vélekedik a jövő művészetéről? Milyen irányzatok fognak fejlődni? A művészek társadalmi és anyagi körülményei mennyire hatnak azok alkotói tevékenységére?
A jövő művészete abba a szférába vonul el, ahol az eszmék uralkodnak a technikai megoldások felet. Az új technológiák mind inkább átitatják a mostani művészetet, magát a művész munkáját is megváltoztatva. Rossz-e ez vagy jó, az idő majd eldönti. És, természetesen a művész munkája a társadalom állapotát meghatározó determinánsok egyike, és képes hatni a társadalmi folyamatok alakulására.
– Nemrégen Budapesten bezárult az «Alán párhuzamok» kiállítás, amelynek Ön volt a szervezője. Mondja el, hogyan született a kiállítás megszervezésének a gondolata? Tervezi-e ezt a gyakorlatot a jövendőben folytatni?
A kiállítást az észak-oszét kormány elnöke, Szergej Takojev, a magyarországi Jászok Egyesülete és az oszétek «Újjászületés» társaságai támogatták. A «Forrás» galériából Sarba Katalin volt a kurátora. A gondolata két éve, az első magyarországi utam alkalmával született. A moszkvai oszét diaszpóra képviselője kontaktust teremtett köztem és a magyarországi jász szervezet képviselője, Dobos László között, aki a galériával együtt megoldotta a kérdést. A továbbiakban a kivitelezés hosszadalmas folyamat volt. Kétségtelen, folytatni kell az ilyen munkát. Már vannak határozott elképzeléseink a jövőt illetően.
– Mit vár a saját munkájától? Mi a célja?
Az alkotás ― mindenekelőtt folyamat, keresés… A cél másodlagos, végeredményben egy másik céllá változik. A fő dolog ― a tökéletességre kell törekedni,amelyet, ahogy Dali mondta, lehetetlen elérni. Ezért nem szükséges várakoznunk ― dolgoznunk kell.
– Mit tanácsolna annak az embernek, aki művész szeretne lenni?
Jól fontolja meg. Ez a tevékenység elsősorban nagyon sok áldozattal és sok munkával jár. Ha már rászánta magát ― mindenképpen alkotnia kell.
Fordította: Kovács J. Béla
http://cominf.org/node/1166495209
