75 éve történt – 1944. november 5.

Folytatjuk sorozatunk az utolsó résszel. Dr. Számvéber Norbert Páncélos-hadviselés a budapesti csatában – 1944. október 29 − 1945. február 13. c. könyvéből:

1944. november 5. vasárnap

(Időjárás: napközben 10 Celsius-fok, borult égbolt. Dél körül kissé felszakadozott a felhőzet. A mellékutak csak feltételesen járhatók.)

 

Aznap a Budapest hadtestcsoport feloszlatásával egy időben a Budapest területét biztosító erők és a magyar VI. hadtest a „Breith” páncéloscsoport alárendeltségébe került.

A 22. SS-önkéntes lovashadosztály állásai ellen, valamint Vecsés körzetében csupán gyenge lövészerőkkel indított helyi szovjet kísérletek indultak, amelyeket a védők visszavertek.

A Dunaharaszti–Gyál terepszakaszon álló 4. gárda-gépesítetthadtest aznap már nem indított támadást a főváros felé. Este 18 órakor a 15. gárda-gépesítettdandár Rákócziliget és Dunaharaszti déli szegélyén, a 13. gárda-gépesítettdandár Alsónémeditől északra, a 14. gárda-gépesítettdandár Gyál körzetében, a 36. gárda-harckocsidandár pedig Gyál déli részén állomásozott.

Ugyanakkor a 23. lövészhadtest 99. lövészhadosztályának arcvonala Gyál északi szegélyén, a 68. gárda-lövészhadosztály Gyál (kizárva)–Rákócziliget déli szegélye–Dunaharaszti déli szegélye terepszakaszon húzódott, a 316. lövészhadosztály pedig egy lövészezredével Dunanagyvarsánynál, két lövészezredével pedig Ócsától két km-re északra tevékenykedett.

A német–magyar csapatok aznap a Vecsés déli részében megkapaszkodott szovjet erők ellen is támadást indítottak, s hamarosan legtöbbjüket kiszorították onnan.

Ebben az összecsapásban részt vett a magyar 1. rohamtüzérosztály 3. ütegének három Zrínyi rohamtarackja, valamint a 10. honvéd rohamtüzér pótosztály[1] is. A magyar rohamtüzérek feladata a 8. SS-lovashadosztály részeivel közösen az volt, hogy a Vecsésre betört szovjet csapatokat szorítsák vissza az „Attila” vonal harckocsiárka mögé. A korabeli sajtó így számolt be az 1. rohamtüzérosztály részeinek itteni harcairól:

 

Kiadják a parancsot: minden utcába beáll egy rohamlöveg és így végigfésülik a falut. Ez is megtörténik, a bolsevisták hanyat-homlok menekülnek a magyar rohamlövegek elől. Délután a falu harmadik szélén próbálnak előrenyomulni megint a bolsevisták. Háromszor érkezik parancs, előre A[ndrássy]-telep sarkára. Mintegy 150-200 ember tört be ezen a szakaszon. Megdördülnek a fegyverek és pattog a szilánk a házfalakról a lövedékek nyomán. Három Zrínyi rohamlöveg indul az oroszok ellen. Ahogy kifordulnak az utcasarkon és megpillantják az orosz tömeget, szinte arra sem marad idejük, hogy tüzet nyissanak az ellenségre. Az orosz gyalogság ugyanis, ahogy észreveszi a három magyar rohamlöveget, eszeveszett futásnak ered. Így jelentette néhány perc múlva a német tüzérségi megfigyelő.

Általában a rohamtüzérek megállapítása, hogy az orosz gyalogság, még ha páncélromboló fegyverekkel el is van látva, akkor sem szeret szembenézni a rohamlövegekkel.”[2]

 

Franciscy György, a 25. rohamtüzérosztály zászlósa először Vecsés északi feléből két Zrínyi rohamtarackkal és magyar kísérő gyalogsággal a vecsési vasútállomáshoz indult, majd onnan délkeleti irányba fordult a település közepe felé. A mai Jókai Mór utcánál azután jobbra fordultak. Mintegy 80 méter megtétele után gyanús fát észleltek egy kidőlt fakerítéssel. Franciscy zászlós rohamtarackja rálőtt egy 10,5 cm-es gránátot. Kiderült, hogy egy álcázott szovjet 76 mm-es páncéltörő ágyú volt, amely a találat következtében megsemmisült. Kezelőit részben széttépte a robbanás, részben sebesülten kúszva próbáltak menekülni. A mai Jókai Mór és a József Attila utca kereszteződésében egy újabb szovjet páncéltörő ágyút lőttek ki. Amikor a Zrínyi rohamtarackok jobbra kanyarodva ráfordultak a mai József Attila utcára, látták, amint jelentős létszámú szovjet katona fut déli irányba. Ekkor a magyar páncélosokat kísérő gyalogság lemaradt, mert tűzharcba keveredtek a szovjetekkel a házak között. Bal felől ugyanakkor szovjet gyalogság támadta meg az elől haladó Zrínyi rohamtarackot is, ám a mögötte haladó másik páncélos tüze szétlőtte a támadókat.

A tovább támadó magyar páncélosok erős gyalogsági tüzet kaptak a bal oldali házak és kertek felől, majd Franciscy zászlós rohamtarackjának lánctalpát találat érte. A zászlósnak erős tűzben is sikerült a másik Zrínyivel visszavontatnia a sérült páncélost a megindulási állásba. Addigra a mai József Attila utca két oldalán beásták magukat a beérkezett SS-lovasok.[3]

A III. páncéloshadtest parancsnokának, Breith páncélos tábornoknak az volt a szándéka, hogy a „Billnitzer” csoportot, az ejtőernyős-csoportot és az „Attila” vonalban alkalmazott rögtönzött zászlóaljakat kivonja, és részben a Csepel-szigeten, részben Budapest hátsóbb védőállásainak kiépítésére használja fel.[4]

A 13. páncéloshadosztály egyik harccsoportja – hat páncélos és egy zászlóaljnyi páncélgránátos – reggel 6 órakor a 140-es magaslat (Vecsés észak-északnyugat másfél km) felől délnyugati irányban indított támadást Vecsés nyugati előtere felé[5], de eközben szovjet ellenlökésbe ütközött. A harcokban a németek három T–34/85 harckocsit és több páncéltörő ágyút kilőttek. E harcokban megsebesült a német 4/II. páncélososztály parancsnoka, Gehrig őrnagy is. A páncélososztály vezetését Mittasch százados vette át. A 13. páncéloshadosztály aznap további egy elesett és öt megsebesült tisztet veszített.

Este 18 órakor a 2. gárda-gépesítetthadtest 4. gárda-gépesítettdandára Andrássy-teleptől két km-re északnyugatra, az 5. gárda-gépesítettdandár Vecsés déli részén, a 6. gárda-gépesítettdandár Üllőn, a 37. gárda-harckocsidandár pedig Felsőpakonytól három km-re északkeletre harcolt.

A 10. gárda-lövészhadtest 86. gárda-lövészhadosztálya Üllő (kizárva)–Vecsés déli szegélye terepszakaszon, a 49. gárda-lövészhadosztály Üllő északi szegélyén tevékenykedett.[6]

A „Feldherrnhalle” páncélgránátos-hadosztály Monor körzetéből előretörve elérte a Máté-tanyánál lévő útkereszteződést.

A LVII. páncéloshadtest 1. páncéloshadosztálya – megerősítve a „Feldherrnhalle” páncélgránátos-hadosztály lövészpáncélosokkal felszerelt zászlóaljával[7] – reggel 7 órakor Pilis körzetéből meglepetésszerű támadást indított délnyugati irányban. A támadásban részt vett a 23. páncéloshadosztály „Fischer” páncélozott harccsoport 14 páncélosa is.[8]

Az 1. páncéloshadosztály megerősített páncélozott harccsoportja[9] kora délelőtt birtokba vette Nyáregyházát, majd 14 óra körül 10 páncélossal folytatva a támadást, kivetette a szovjeteket Wekerle-majorból, majd a 10. gárda-lövészhadtest 109. gárda-lövészhadosztályával szemben a délutáni órákban sikerült elfoglalnia Újhartyánt.

A harccsoport 16 óráig részeivel Alsódabas vasútállomásáig, illetve – egy lehallgatott szovjet rádióüzenet szerint – Gyónig tört előre, ahol a német páncélosok a Budapest – Kecskemét műúton mozgó szovjet hadtáp-alakulatok járműoszlopait szétlőtték. Ezután a németek Újhartyán körzetéből északnyugatnak fordultak, hogy hátba támadják az „Attila” vonalra felzárkózott szovjet csapatokat.

A szovjetek a 4. gárda-gépesítetthadtest 62. motorkerékpáros-zászlóalját, valamint a 36. gárda-harckocsidandár egy harckocsizászlóalját csoportosították át Alsódabashoz, hogy a németeket a kecskeméti műút átvágásában megakadályozzák.[10]

A német páncélozott harccsoport e harcokban egy T–34 harckocsit és egy felderítő páncélgépkocsit kilőtt, illetve további 61 tehergépkocsit, 60 fogatolt járművet, két 2 cm-es légvédelmi gépágyút, két német 8,8 cm-es légvédelmi ágyút, valamint egy-egy löveget, 7,5 cm-es páncéltörő ágyút és vontató járművet megsemmisített vagy zsákmányolt.[11]

A német 1. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportja, miután Kakucstól délre erős szovjet páncélelhárító csomópontba ütközött, kénytelen volt észak felé fordulni. A kötelék megpróbált előrenyomulni a Nyáregyházáról Vasadra vezető úton, illetve ettől keletre, a vasút mentén. Mivel mindkét út járhatatlannak bizonyult, a harccsoport november 6-án kora hajnalban – 20 km-nyi előrenyomulás után, de jelentősebb veszteségek nélkül – Pilistől délnyugatra hirtelen visszatért a saját vonalak mögé.[12]

Az esti órákban a Dánszentmiklós felé haladó német páncélosokat a kora délután oda beérkezett és magukat ott beásott szovjetek már páncéltörő ágyúk tüzével fogadták.

A „Fretter-Pico” seregcsoport nem volt elégedett a páncélozott harccsoport teljesítményével és vizsgálatot rendelt el. Kiderült, hogy az 1. páncéloshadosztály parancsnoka − Thunert ezredes − nem is tartott a harccsoporttal, hanem azt Pilisen berendezett előretolt harcálláspontjáról vezette. Fretter-Pico tábornok, egyetértésben az LVII. páncéloshadtest parancsnokával, Kirchner páncélos tábornokkal, le akarta váltani Thunert ezredest.

Az 1. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportjának a Monornál gyülekező 13. páncéloshadosztály alárendeltségében újabb támadást kellett indítania nyugat-délnyugati irányban.[13]

Mindettől függetlenül a november 5-én végrehajtott német páncélos-előretörés minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy a lehallgatott szovjet híradások szerint 5-én estére az „Attila” vonal déli védőkörleteire felzárkózott 46. hadsereg csapatainál lőszer- és üzemanyaghiány lépett fel.[14]

A Dél Hadseregcsoport törzse arra kérte a „Fretter-Pico” seregcsoportot, hogy szenteljen nagyobb figyelmet a Tiger B nehézharckocsikkal felszerelt 503. nehézpáncélos-osztály alkalmazásának. Az alakulatot ugyanis az idő tájt teljesen kivonták a küzdelemből.[15]

Ezalatt a 23. páncéloshadosztály 126. és 128. páncélgránátos-ezrede folyamatos, páncélosokkal is támogatott szovjet támadásokat vert vissza Ceglédbercel és Irsa körzetében. A szovjetek mindkét településre betörtek és átjutottak a vasúti töltésen is. A 126. páncélgránátos-ezred egyik 7,5 cm-es páncéltörő ágyúja kilőtt egy szovjet páncélost. Erről a 128/III. páncélos-tüzérosztály hadinaplója így számolt be:

 

„14 óra 30 perc körül 150-200 fővel, 10-12 páncélos támogatásával támadás indul a malom és a vasúti átjáró irányában, Ceglédberceltől nyugatra. A heves ellenállás dacára az ellenségnek sikerül a vasúti töltéstől északra lévő patakig előretörni. Ezzel egy időben délkelet felől is támadás indul. Az azonnal megindított ellenlökések visszafoglalják a malmot, ám az később ismét elveszik. Ennél a támadásnál a páncéltörő ágyúk kilőnek egy ellenséges harckocsit. [Ceglédbercel] délkeleti szélén sikerül ismét elérni a főharcvonalat a vasúti töltésen.”[16]

 

Este a 23. páncéloshadosztály arcvonalát visszavették Irsa déli szélére, feladva ezzel Ceglédbercelt. A hadosztály balszárnyát Ceglédberceltől északra, a 193-as és 154-es magaslatok között az 51. páncélos-utászzászlóalj (Fuhrmann százados) biztosította. Dél körül a szovjet csapatok a zászlóalj állásai előtt nyugati irányba tartottak, éppen a 128. páncélgránátos-ezred olldalába. Ekkor az 51/2. páncélos-utászzászad parancsnoka, Willy Kleemann törzszászlós − mindössze kilenc harcképes katonájával − két géppuska és egy 2 cm-es önjáró légvédelmi gépágyú támogatásával súlyos veszteséget okozott nekik és magára vonta őket. Kleemann törzszászlós ezért később megkapta a német Vaskereszt lovagkeresztjét.[17]

A 24. páncéloshadosztály Ceglédtől északra a 37. lövészhadtest és a 27. önálló gárda-harckocsidandár rohamait hárította el.

Ceglédtől északkeletre a szovjet 7. gárdahadsereg csapatai több helyen is áttörték az összes alakulatával beérkezett német 46. gyaloghadosztály kiépülőben lévő biztosító vonalát. A hadosztály ellenlökéssel visszafoglalt egy tanyát, majd Új-major körzetében reteszállást létesített.

A IV. páncéloshadtest 4. SS-páncélgránátos-hadosztálya arcvonalát kénytelen volt visszavenni az Abony északnyugat öt km−Zagyva vonala−Szolnok északnyugat öt km−Tisza nyugati partja−Tiszapüspöki délnyugat terepszakaszra.

A szovjet 53. és 297. lövészhadosztály csapatai Abony térségéből páncélos-támogatással Tápiógyörgye és Újszász irányában folytatták támadásukat, és a védőket mintegy öt km-rel vetették vissza észak felé. A 27. önálló gárda-harckocsidandár 1. zászlóalja Tápiógyörgye felé támadott, a 27/2. gárda-harckocsizászlóalj pedig Újszász irányában. Utóbbi 16 óra körül 500 m-re megközelítette a műút menti 98-as magaslatot (Rózsáshalmot) Újszásztól hét km-re délnyugatra. Az aznapi harcokban a dandár két T−34 harckocsiját és egy SzU−85 önjáró lövegét lőtték ki. Az egyik harckocsi kiégett.[18]

A Szolnok−Újszász műút mentén induló támadásokat a németek visszaverték, de Szolnoktól északra a szovjeteknek sikerült átkelni a Zagyván, és elérték a Szolnoktól északkeletre, Szabó-tanyánál lévő útvilla és Fokorú-puszta közötti terepszakaszt.[19]

Napközben a német I. repülőhadtest súllyal a „Fretter-Pico” seregcsoport jobbszárnya felett tevékenykedett, összesen 140 bevetést repülve. A szovjetek innen aznap 11 német repülőgépet jelentettek, amelyek négy szovjet harckocsi biztos, és két további páncélos valószínű megsemmisítéséről tettek jelentést.

 

 

[1]              Lásd HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest), Honvédelmi Minisztérium 670.437/22.v.–1944.

[2]              Palásthy András kutatási eredménye. Lásd forrásként Magyar rohamtüzérek sikerei a szovjet-óriástankokkal szemben. In: Új Magyarság, 1944. november 10-i szám, 3. o.

[3]              Franciscy György zászlós visszaemlékezése Hingyi László kutató számára 1979-ben és 1981-ben. Másolatát lásd HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest), Rohamtüzér-gyűjtemény, a 24. rohamtüzérosztály dokumentumai.

[4]              HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest), VKF Fővezérség hadműveleti osztályának napi helyzettájékoztatója, 1944. november 5., 2. o.

[5]              A szovjet 46. hadsereg 1944. novemberi jelentései. (Másolatuk a szerző birtokában.) 1944. november 5-én 13 órakor leadott jelentés.

[6]              A szovjet 46. hadsereg 1944. novemberi jelentései. (Másolatuk a szerző birtokában.) 1944. november 5-én 19 óra 30 perckor leadott jelentés.

[7]              Ez a „Feldherrnhalle” gránátosezred I. zászlóalja volt.

[8]              Rebentisch, Ernst: Zum Kaukasus und zu den Tauern. Die Geschichte der 23. Panzer-Division 1941−1945. Stuttgart, 1982. 438. o.

[9]              Az 1. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportja az 1/II. páncélososztály 6. és 7. századának összesen 15 Panzer IV és Panther harckocsijából, egy Panzer III parancsnoki harckocsiból, az 1. páncélosezred saját (10.) páncélozott páncélos-utászszázadából, az 1. páncélgránátos-ezred 1. (lövészpáncélos-) századából, a 299. légvédelmi tüzérosztály két vegyes légvédelmi tüzérharccsoportjából és a 37. páncélvadászosztály néhány Marder páncélvadászából állt. A kötelék gyalogsági harcos-létszáma – a „Feldherrnhalle” zászlóaljjal együtt – mintegy 600 páncélgránátos volt. A köteléket maga a hadosztályparancsnok, Thunert ezredes vezette.

[10]             Szbornyik materijalov po izucsenyiju opüta vojnyi No. 21 (Budapestszkaja operacija). Moszkva, 1946. 103. o.

[11]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest) mikrofilmtára, Kriegstagebuch Ia der Heeresgruppe Süd, Tagesmeldung vom 6. 11. 1944 (626. tekercs 7209492. felvétel).

[12]             Stoves, Rolf: Persönliches Kriegstagebuch Pz.Rgt. 1 (gépelt kézirat, másolata a szerző birtokában), 1944. november 5-i bejegyzés.

[13]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest) mikrofilmtára, Kriegstagebuch Ia der Heeresgruppe Süd, Kriegstagebuch vom 6. 11. 1944 (626. tekercs 7209753. felvétel).

[14]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest) mikrofilmtára, Kriegstagebuch Ia der Heeresgruppe Süd, Kriegstagebuch vom 5. 11. 1944 (626. tekercs 7209743. felvétel).

[15]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest) mikrofilmtára, Kriegstagebuch Ia der Heeresgruppe Süd, Kriegstagebuch vom 5. 11. 1944 (626. tekercs 7209744. felvétel).

[16]             Mitteilungsblatt des Verbandes ehemaliger Angehöriger der 23. Panzer-Division. Aus den Kriegstagebüchern der 23. Pz.Div. Unsere schwere Artillerie 1944. 5. November 1944.

[17]             Rebentisch, Ernst: Zum Kaukasus und zu den Tauern. Die Geschichte der 23. Panzer-Division 1941−1945. Stuttgart, 1982. 440. o.

[18]             A 27. önálló gárda-harckocsidandár hadműveleti jelentése a 7. gárdahadsereg harckocsi- és gépesített csapatai parancsnokának (másolata a szerző birtokában), 1944. november 5.

[19]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest) mikrofilmtára, Kriegstagebuch Ia der Heeresgruppe Süd, Kriegstagebuch vom 5. 11. 1944 (626. tekercs 7209737. felvétel).

 

Ezek után a harci cselekmények már messze jártak Lajosmizsétől. Köszönjük Dr. Számvéber Norbertnek nagylelkű hozzájárulását kerek évfordulós megemlékezésünkhöz!

Hadisírok a lajosmizsei temetőben. Rigó Pál fotói, és a Hattyúház dekorációit köszönjük!

Kategória: Friss, helyi | A közvetlen link.