Baromfi – 10. rész
A baromfiakkal foglalkozó 10., utolsó részben néhány baromfi-betegséget mutatunk be, amik talán a leggyakrabban előforduló betegségek. Reméljük, hogy ezzel is segítjük a tenyésztés minőségének javításában.
Mi a csirkék fertőző fehérhasmenése (baromfitífusz)?
A betegség gyakran állományunk 90%-át is elpusztíthatja, és elsősorban a csirkék között lép fel nagymértékben. A fertőző hasmenés részben az állatok, részben az állatok által termelt tojások és a tojásokból kikelt naposcsibék útján terjed. A legjobb védekezés az, hogy az állatok vérét megvizsgáljuk, és csakis egészséges állatok után keltetünk napos csibét. A betegség fő veszedelme, hogy egyes állatok a bajt átvészelik és mint bacilusgazdák terjesztik tovább a ragályanyagot. Ilyenkor a tenyésztő nem is tudja, hogy miért hullanak el olyan hírtelen a növendékállatai. Minden tenyésztőnek érdeke, hogy beteg állományból ne keltessen. A keltetőállomások csakis vérvizsgált állományból származó tojásokat keltethetnek. A betegséget fiatal korbam fehérhasmenésnek, a kifejlett korban pedig baromfitífusznak nevezik. Védekezés módja a rendszeres vérvizsgálat (évente többször), és a beteg állatok azonnali kiselejtenése.
Milyen hiánybetegségek vannak?
A helytelen takarmányozás hatása jelentkezhet az állomány lemaradásában és a szervezet ellenállásának gyengülésében. Ugyanakkor a növendékállat ösztönösen keresi azokat az anyagokat, amelyeket szervezete nélkülöz. Ebből adódik az un. kannibalizmus, amely hiánybetegséget állatifehérje- és vitaminhiány okoz. A kannibalizmus továbbterjedését előmozdítja a zsúfoltság, mert ilyen körülmények között az állatok unalmukban is rákapnak arra, hogy egymást csipegességk. Az orvoslás első feltétele, hogy megtaláljuk, milyen anyagok hiánya következtében állt elő a betegség. Elsősorban is azonnal pótolni kell a hiányanyagokat, azután az állatoknak kisebb csoportba helyezésével, a beteg állatok elkülönítésével alomba vagy pelyvába szórt szemes eleséggel, lehetőleg szabad zöld kifutóra való kiengedésével szüntethetjük meg a bajt.
A kannibalizmushoz hasonló betegség, legtöbbször a sóhiány következtében áll elő. A baj megszüntethető, ha pótoljuka sóhiányt, és a kannibalizmusnál felsorolt intézkedéseket teszünk az állatok foglalkoztatására. Jó, ha fenyőkátránnyal kenjük be a kicsipkedett állatok testrészeit. Gondoskodjunk zöldtakarmányról, a keverékeleségbe tegyünk nagyon kevés porrátört kőszenet és fahamut.
Hiánybetegség az angolkór is. Az angolkór csirkéken, pulyapipéken a láb- és a mellcsont elgörbülésével szokott jelentkezni. Felnőtt állatokon héjatlan tojások rakásában, meszes fal csipegetésében mutatkozik meg. A betegség az állatok termésetszerűtlen tartásának következménye. A betegség gyógyítható D-vitamin-tartalmú szerrel, mert az a takarmány csontsóinak kihasználását és értékesítését teszi lehetővé. Nem lép fel az angolkór, ha az állatok nyáron meszes talajú legelőn élnek, télen pedig lucernaliszttel táplálják. Ezek a takarmányok ugyanis sok meszet tartalmaznak.
Milyen mérgezések fordulnak elő?
A leggyakrabban a konkoly okoz mérgezést. Ezenkívül a burgonya virágjából fejlődő zöld bogyó, az anyarozs, a maszlag okozhat mérgezést. A rózsabogárban és a földi giliszta testgyűrűiben április-június hónapokban termelődő mérgező anyagok is megbetegíthetik a baromfit. Sok mérgezési eset fordulhat elő a patkányok és egerek irtására kihelyezett arzén és foszfor készítményektől. A falról csipegetett salétromtól a gyomorban gyulladás lép fel. A magtárban elhelyezett műtrágya, gyümölcsösben a fáról lehulló arzén, nikotinszulfát ugyancsak mérgezést idézhet elő. Mérgezést okoz még a karbol, az ánizsolaj, amelyeket az élősködők írtására használunk, továbbá az ólomhulladék. Mérgezési esetek előfordulásakor a begytartalmat masszáljuk ki, a bél tartalmát pedig hashajtóval üríttessük ki. Utána tejet, tojást, lenolajat itassunk az állatokkal.
Mikor fordulhat elő begybántalom?
Kétféle begybántalom ismeretes: a lágy- és a keménybegy. A begybántalomról úgy szerzünk tudomást, ha észrevesszük, hogy az állat nem eszik, és mégis nagy a begye, vagyis a begy tartalmát több napon keresztül nem képes megemészteni. A begyg eltömődését nehezen emészthető anyagok okozzák. Gyógyítása úgy történik, hogy az állatot fejjel lefelé lógatva dörzsöljük ki a begy tartalmát.
Megkapják-e a baromfiak a náthát?
A baromfinátha a hűvösebb őszi idő beálltával szokott fellépni és nagy pusztításokat végezhet. A baromfináthának káros hatása főképpen abban mutatkozik meg, hogy a betegség az állományt legyengíti és az állatok így más betegségekre is hajlamosak lesznek. A betegség váladékfolyással kezdődik, az állatok a fejüket rázzák, nyitott szájjal lélegeznek, és ha megvizsgáljuk az orrüreget, ott rossz szagú váladék képződését tapasztaljuk.
A betegség főképpen a késői jércék közt, és általában a nem megfelelően ólazott, zsúfoltan tartott állományban szokott előfordulni. A baromfinátha általában jóindulatú és gyógyítható is. Gyógyításához szükséges azonban, hogy a bajt minél hamarabb felismerjük és a beteg állatokat egyenként kezeljük. A kezelés úgy történik, hogy az orrüregben és az orrnyílások körül levő váladékot naponta többször kis vattával eltávolítjuk, és az üereket 3%-os, langyos bórsav-oldattal kimossuk.
Milyen károkat okoznak az élősködők?
A külső élősködők sok kárt okoznak azzal, hogy az állatok vérét szívják, s így gyengítik. Ez olyan arányokat is ölthet, hogy az állatokat teljes egészében tönkreteszi. Igen kártékony élősködő az ovantag. Legfőképpen a tyúkféléket kedveli. A kifejlett kártevő csak éjjel lepi meg az állatot. 20-30 perc alatt teleszívja magát vérrel, és csak hetek múltán jön ki ismét a rejtekéből. A barnásfekete, sörétnyi lárvák 5-6 napig vért szívnak. Előfordul az is, hogy a növendék állatokata olyan nagy tömegben lepik meg az ovantaok, hogy reggelre elhullanak. Az ovantag lárváktól úgy tudjuk megszabadítani az áállatot, ha akkor, amikor az ovantag már rajta van, petróleummal, ánizsolaj vagy köményolaj emulzióval bedörzsöljük. Az ovantagtól megszabadulni igen nehéz és ott, ahol elszaporodott, különösképpen faólakban, annak kiírtása legtöbbször teljesen lehetetlen. A faólat égessük el. Téglaólakból esetleg kénvirág elfüstölögtetéssel kiírtható. Légköbméterenként 50 g szükséges.
A baromfiakon a tolltetvek sok faja élősködik. Legtöbbször a fejen, a kloaka környékén és a szárnytollak csévéjén helyezkednek el nagyobb csoportban. Ide rakják fehér csomókban a petéjüket is. A tetves baromfi kézbevétel nélkül is megismerhető, mivel sokat tollászkodik és kicsipkedi a tollát. A különböző rovarirtó szerek elpusztítják a tetveket.
A lábrühösség kétféle formában fordul elő. Az egyik a meszes láb, amikor az atkák a láb hámpikkelyére tapadnak és a pikkelyek alatt indul meg a korpásodás. A szürkésfehér anyag felemeli a pikkelyeket, végül is a láb annyira megvastagszik, mintha mészhabarccsal lenne bekenve. A baj kezdetén elegendő, ha a lábat időnként petróleumos ruhával átkenik, az ülőrudakat pedig a szokásos módon fertőtlenítik. A vastagabb lerakódás esetén a lábat először káliszappanos vízben áztatjuk, majd pedig rühkenőccsel bekenjük.
A másik a tollas bőr röhössége, amely legtöbbször a nyakon és a fejen fordul elő. A toll részben kihull, részben letöredezik, a bőr szürkévé válik, mintha korpásodna. Ritkábban fordul elő, mint a lábrüh, akkor azonban járványszerűen terjed. Gyógyítása: az állatot 3 percre 2%-os kénmáj, vagy 0,01%-os fluórnátrium oldatban mártjuk és a fürösztést megismételjük.
Következő részünkben a gyöngytyúkok tenyésztésével fogunk foglalkozni.
