A szarvasmarha – 12. rész
Miért gazdaságos a növendékmarhák hizlalása?
A fiatal, még növekedésben levő marha a takarmány táplálóanyagainak legnagyobb részét hússá alakítja, mert a növekedő állat elsősorban izomzatát építi. Ahogy korosodik az állat, úgy csökken a növekedési képessége, és a súlygyarapodásban fokozódik a faggyú részesedése. Kifejlődött állat hizlalásakor a takarmány legnagyobb részéből már faggyú termelődik. Minél fiatalabb tehát a borjú vagy növendék, annál nagyobb súlygyarapodást ér el ugyanannyi takarmányból, mert a hús termeléséhez sokkal kevesebb táplálóanyag szükséges, mint a zsír (faggyú) termeléséhez. A növendékmarha hizlalása gazdaságos, mert kevesebb takarmánnyal, rövidebb idő alatt nagyobb súlygyarapodást és jobb minőséget ér el, mint a kifejlődött.
Kivágassuk-e a hízóba állításkor a bikaborjakat?
A bikaborjak legtöbbjéből nem lehet tenyészállat, hanem vagy hizlalásra kerülnek, vagy igásökröket nevelnek belőlük. A bika erősebb izomzatot fejleszt és gyorsabban is növekszik, mint az üsző vagy a tinó. Nem célszerű tehát a hízóba állított bikaborjút kiherélni, mert gyorsabban fejlődik, hamarabb lesz érett, jobban hasznosítja a takarmányt, mint a tinó, vagyis ugyanannyi takarmányból többet gyarapszik. Egyéves korára a növendékbika 400-500 kg, másféléves korára 500-550 kg súlyt érhet el kihizlaltan.
Milyen borjút érdemes hizlalásra felnevelni?
Hizlalásra éppen úgy, mint tenyésztésre csak egészséges, jól fejlődött borjat érdemes beállítani. Ha olyan állatot kezdünk hizlalni, amelyik állandóan betegeskedett, borjúkorban is alig fogott rajta a takarmány, hasmenés kínozta, fejlődésében visszamaradt, megcsökött, ezért lapos törzsű, hosszú lábú, felhúzott hasú, hegyes farú maradt, úgy csaka takarmányt pazaroljuk, jó eredményt nem várhatunk. Az ilyen borjút legjobb, ha mielőbb vágóra adjuk. Az egészséges, széles farú, dongás és mély törzsű, egyenes hátú, telt combú, jól fejlett, jó étvágyú, puha, rugalmas bőrű, fényes, sima szőrű borjak legalkalmasabbak hizlalásra. Ezek jól hasznosítják a takarmányt.
Nem megfelelőek a hizlalásra az egyébként egészséges, jó étvágyú, de keskeny farú, lapos törzsű, éles hátú, nyurga combú állatok sem.
Milyen takarmányokkal hizlalhatunk növendékmarhát?
Mivel a növendék hizómarha a takarmányokból főként húst termel, a húzképzéshez csak azok a takarmányok megfelelőek, amelyek elegendő fehérjét tartalmaznak. Ezek közé tartoznak: korpa, takarmányliszt, különféle olajpogácsák és extrahált olajos-magdarák, pillangós zöldtakarmányok és ezek szénái, sörtörköly, stb. Az ún. zsírképző takarmányokban kevés a fehérje. Ilyenek pl. a kukorica-, árpadara, a takarmányrépa, cukorgyári répaszelet, burgonya, zöldkukorica csalamádé, melasz.
A növendék hízómarha takarmányadagját tehát úgy kell összeállítanunk, hogy elsősorban húsképzéshez legyen benne mindig elegendő táplálóanyag (fehérje). A hizlaló takarmányadag alapját tavasztól őszig a zöldtakarmányok, télen a silózott takarmányok, a répa, répaszelet, takarmányszalma, pelyva kell, hogy adják. Az abrakot és a szénát ezek kiegészítésére etetjük. Minél több és jobb az alaptakarmány, annál kevesebb abrak és széna szükséges ahhoz, hogy a hizó jól gyarapodjék.
Abrakként a hizlalás egész ideje alatt adhatunk a növendékmarháknak olyan keveréket, amelynek fele árpa és kukorica, fele pedig korpa és extrahált napraforgódara. A hizlalás elején ugyanazt az abrakkeveréket is etethetjük, amit a tehenünknek adunk mint tejelési pótabrakot. Mészre és sóra a hízóállatnak is szüksége van, ezért az abrak minden kilójához keverjünk 2 dkg takarmánymeszet, és az állat súlya szerint naponta 2-6 dkg sót (minden 100 kg testsúlyra 1 dkg-ot).
Hogyan hizlaljunk zöldtakarmányokkal?
Ha a növendékmarhát tél végén, tavasszal állítjuk hizlalásra, amint lehet kezdjük meg velük a zöldtakarmányok etetését. Kezdetben a zsengébb, bükkönyös, borsós keverékek mellé adjunk továbbra is 1-1,5 kg szénát. Ha van még silótakarmányunk, ahhoz keverjük a zöldet. Ha azonban ősszel és télen át folyt már a hizlalás, a hizlalás utolsó időszakában van az állat, lehetőleg ne térjünk át zöldtakarmányozásra. Tavasztól őszig minden olyan nem elvénült zöldtakarmányt adhatunk a hízómarhának, amelyet szívesen megeszik. Így kezdhetjük a bükkönyös, borsós keverékkel, majd a lucernát, lóherét, baltacimet, édes szudáni cirokfűvet, kukoricacsalamádét, silókukoricát, takarmánykáposztát etethetjük.
A zöldtakarmányokból etessünk étvágy szerint. Amint gyarapodik az állat, úgy fogyaszt ezekből mindig nagyobb mennyiséget, és így az abrakadagot a hizlalás alatt nem kell emelnünk. Természetesen egymagában pl. sem a zöldlucernát vagy lóherét, sem a kukoricacsalamádét nem lenne gazdaságos etetni. Keverjük ezeket egymással fele-fele arányban.
A 150-200 kg súlyú növendék hízómarhának adjunk naponta 10-15 kg zöldtakarmányt, a nagyobb súlyúaknak a hizlalás vége felé 35-40 kg lehet az adagja. Kiegészítésül 1-1,5 kg abrakkeverék elegendő. Ha a zöldtakarmány nagyobb része pillangós (lucerna, lóhere), úgy az abrak 1/3 része lehet korpa és napraforgódara, 2/3 része árpa, kukoricadara. Ősszel sor kerülhet a földtől, sártól megtisztogatott, leveles cukorrépafej etetésére, 10-25 kg-os napi adagokkal. A tarlóba vetett zöldtakarmányokhoz keverhetünk az idősebbeknek 10-15 kg nedves répaszeletet is, 1/2-1 kg pelyvával vagy takarmányszalma szecskával. Ha bőven van szénánk, a zöldtakarmányok mellett is etethetünk 1-1,5 kgot. Többet ne, mert egyrészről a széna is drága takarmány, amit inkább télire kell tartanunk, másrészt pedig ekkor a zöldből ennének kevesebbet.
Milyen takarmányadagokkal hizlaljunk télen?
Abrakból télen sem kell többet etetnünk 1-1,5 kg-nál, ha jól silózott takarmányból (silókukoricából, édes szudáni cirokfűből stb.) takarmányrépából, répaszeletből, 1/2-1 kg pelyvával, takarmányszalma szecskával, esetleg 1/2 kg melasszal készített jó pácot adhatunk. A jól erjedt silótakarmányhoz nem szükséges répát adni, abrakkal kiegészítve magában is igen jó hizlaló takarmány. Így a silókukorica- vagy édes szudánifű-szilázsból a 150-200 kg súlyú állat 10-15 kg-os, a 350-500 kg súlyú növendék hizómarha 25-30 kg-ot is megehet.
Szénából elegendő naponta 1-1,5 kg. Ha bőven van jó pillangós-szénánk, etethetünk 3-4 kg-ot is. Ilyen esetben a silótakarmány vagy a répaszelettel, silótakarmánnyal, pelyvával, melasszal készített pác kiegészítésére elegendő 3/4-1 kg abrakkeverék is.
Cukorgyári répaszeletből (frissen vagy besavanyítva), ha nincs hozzá silózott takarmány, a 10 kg kezdő adagot a 400-450 kg súlyú növendékmarhánál 30 kg-ra emelhetjük, 1-1,5 kg pelyvával, takarmányszalmával. Ekkora adaghoz pillangós-szénából 2 kg-ot, abrakkeverékből 1,5 kg-od adjunk.
Ha burgonyából takarmányozásra is jut, a 200-500 kg súlyú növendék hízómarha napi adagja 2 kg jó pillangós-széna, 5-10 kg silózott takarmány, 1 kg abrakkeverék lehet, amelyhez kezdetben 5-6 kg, a nagyobb súlyú hízóknak 15-20 kg burgonyát adhatunk (nyersen, felszeletelve) 1 kg pelyvával keverve.
Hogyan gondozzuk a hízómarhát?
A jó fejlődéshez, gyarapodáshoz nemcsak az istálló és a jó takarmányozás fontos, hanem a lelkiismeretes gondozás, az etetés-itatás rendje is. Az ápolatlan, elhanyagolt hízómarha nem érzi jól magát, bőre viszket, könnyen megtelepszenek rajta az élősködők, ezért nyugtalan, nem pihen eleget, rosszul hízik. A naponkénti tisztogatás (vakaróval, kefével), a farok kimosása éppen olyan fontos, mint a tenyészállatokon. A hízómarha nyugodt pihenést, tisztántartását szolgálja a naponkénti bőséges almozás. Ügyelni kell természetesen a trágyalé elvezetésére, különösen ha növendékbikát hizlalunk.
A tehénnel, borjúval, tenyésztésre nevelt növendékkel egy istállóban tartott hízómarha etetésének, itatásának rendjében a többi állathoz kell igazodnunk. Ez szabja meg az eteések idejét, és hogy kétszer vagy háromszor etessünk-e napjában.
Az etetést mindig az abrakkal kezdjük. Az abrakot ne keverjük bele a pácba, hogy a kimért adgot az állat biztosan megegye. A pácot vagy a zöldtakarmányt több vetésben etessük. Utoljára adjuk a szénát. A hízómarhát – különösen télen – bent az istállóban itassuik. Etetés utána jászolt takarítsuk ki és nem hagyjunk az állat előtt a következő etetésig a jászolban takarmányt.
A takarmányadagot csak kellő átmenettel változtassuk, különösen ha új takarmány kerül etetésre, s méginkább, ha a nyári takarmányozásról a télire térünk át vagy megfordítva.
Háztáji állattartás sorozatunk ezzel befejeződött. Továbbra is szívesen várjuk hozzászólásaikat, észrevételeiket.
