Az alánok és a magyarok kapcsolata igen régi. Azután, hogy a magyarok ősei az Ural vidékéről nyugat felé vándoroltak, hosszú időszakot töltöttek el a Dél-orosz sztyeppéken és az Észak-Kaukázusban, ahol az alánok közeli szomszédjai voltak. A magyarok és az alánok szociális és etnokulturális kapcsolatai részben a magyar folklórban tükröződnek vissza. Amint V. I. Abájev írja, «a magyar nép származásáról szóló hagyomány szerint, a magyarok ősatyja két fivér volt – Hunor és Magyar. Dúl alán fejedelem két lányát vették feleségül, és ebből a házasságból származott a magyar nemzet.»1 V. I. Abájev nagy figyelmet fordít arra, hogy Dúl neve az oszét Dulat nemzetségre emlékeztet. Ez a legenda Kézai Simon (1283 körül) Krónikájában van lejegyezve, s mint A. V. Gadlo is véli, «alapot szolgáltat annak a feltételezésére, hogy az alán uralkodó neve – megszemélyesített népnév», s a Dúlo nemzetség az alánokhoz tartozik. Ebben V. Gadlo figyelmet szentel annak a ténynek, hogy még további két név szintén régi iráni-kaukázusi eredetű – Kurt (északoszét digor kurd ‘vaskovács’, perzsa gurd ‘hős’) és Asparux2.
A IX. században a magyarok elhagyták a Dél-orosz sztyeppét, továbbvonultak nyugatra, és letelepedtek a mai Magyarország területére. Az alán-magyar kölcsönös kapcsolatok miután a mongolok a XIII. században szétverték az alánokat és szövetségeseiket, a kunokat, s ezek egy része nyugatra települt. 1239 körül IV. Béla magyar király megengedte a kunoknak és az alánoknak, hogy Magyarország középső részén letelepedjenek.
Az alánok (magyarul jászok) arra a tájra telepedtek le, amely a Jászság nevet kapta, s amelynek a közigazgatási központjává Jászberény vált. A Prut folyó mentén Iasi városa szintén a jász-alánokról van elnevezve. Oklevél szól róla, hogy 1323-ban Károly Róbert király megengedte a jászoknak, hogy saját jelvényeik alatt hadakozhassanak.
A különféle jász emlékekben nagyszámú jász név található. A jászok első írásos megemlítése 1318-ban történt, amikor egy magyar dokumentumban megemlítik a jász Erzsébet nevét.4 Egy másik, 1325-ből származó okiratban négy jász nevet említenek.5
A kunokkal közös első hullám után más alán csoportok is kerülhettek Magyarország területére. Egyebek között ismert, hogy 1365-ben I. Lajos király átadta Kont Miklós nádornak a fogságba esett alánokat és családjaikat.6
A XVI. század közepén két forrás szól arról, hogy ebben az időszakban a jászok még megőrizték a saját nyelvüket7, de már 1693-ban az derül ki, hogy már áttértek a magyar nyelvre8. A jászoknak kiváltságokat adtak, amelyek 1848-ig megmaradtak, s a Jászság autonómiája csak 1876-ban szűnt meg. Magyarországon hét Eszlar (Oszlar) nevű település ismeretes, amely az Aszalarból ‘ászok’ alán – as és a török -lar-ból9 (a többes szám jele) származik.
1957-ben a magyar Országos Levéltár munkatársa, Fekete Nagy Antal egy 1422-ből származó oklevelet tárt fel. Az egyik oldalán egy latin nyelvű jelentést tartalmazott, amely Csév (kb. 50 orosz mérföldnyire északnyugatra Budapesttől) község lakóinak a perében született ítéletről szólt, a másik oldalára pedig egy jegyzék volt rávezetve, amely mintegy 40 szót tartalmazott, amelyek többségének a jelentése latinul vagy magyarul is meg volt adva. Németh Gyula magyar kutató azután megállapította, hogy ezek a magyarországi jász-alánok nyelvén íródtak.10 A véleménye szerint a jegyzéket jászul beszélő valaki állíthatta össze a bírósági személy számára, akinek a peres ügyben kellett eljárnia. Előre látta, hogy ez a feladat jászok lakta területre küldi – Jászfalu Piliscsév mellett található –, egy informátorhoz fordult azzal a kéréssel, hogy állítson össze a számára egy kis szójegyzéket, amelyet az a dokumentum hátára írt rá.
A jász szavak többsége könnyűszerrel az oszét nyelv digor nyelvjárásához kapcsolható11:
Acca – ‘kacsa’; oszét acc/accae ‘vadkacsa’
Ban – ‘nap’; oszét bon
Basa – ‘rántással készült leves’; oszét bas/basae
Bax – ‘ló’; oszét baex
Carif – ‘vaj’; oszét sarv/carv
Cugan – ”lábas, fazék’; digor cigon
Dan – ‘víz-1; oszét don
Da – ‘tied’, oszét dae
Docega – ‘tehén’; oszét dusgae/docgae ‘fejőstehén’
Fit – ‘hús’; oszét fyd/fid
Fus – ‘juh’; oszét fys/fus
Gal – ‘bika’, oszét gal
Gist – ‘túró’; oszét, digor aengezun ‘forr, erjed’, aengist ‘erjesztő’
Hecav – ‘gazda’; oszét xisaw/xecaw
Huvar – ‘köles’; oszét Xor/xwar
Huvas – ‘széna’; oszét xos/xwasae
Jaika – ‘tojás’; oszét ajk/ajka12
Kapken – ‘hal’, oszét kaef
Karak – ‘tyúk’, oszét kark
Karbac – ‘árpa’; oszét, iron kcervaez (árpafajta)
Kasa – ‘kása’; oszét kash/kasae
Kurajna – ‘malom’; oszét kwyroj/kurojnae
K’ever – ‘kenyér’; oszét k’aebaer
Manavona – ‘búza’; oszét maenaew/maenaewae
Na – ‘mienk’; oszét nae
Odok – ‘kanál’; oszét widyg/jedug
Oras – ‘kovász’, oszét, digor waeras
Osa – ‘nő’; oszét us/osae
Qaz – ‘liba, lúd’; oszét qazh/qaz
Sabar – ‘zab’
Saka – ‘kecske’; oszét shaegwyt
Sana – ‘bor’, oszét saen/saenae
Tabac – ‘tányér’, oszét taebaeg
Vas – ‘borjú’; oszét, digor waess
A sabar szónak V. I. Abájev a germán *habar (ófelnémet habaro, újfelnémet haber, hafer) zab14 szóval való kapcsolatát feltételezi. R. P. Ritter a jász sabar/zabar szót az óoszét qaebaer(xor) szóból származtatja, amely a mai oszétben ‘árpát’ jelent, A jászban Ritter szerint a ‘zab’ jelentés feltételezhető. Ez arra enged következtetni, hogy az óoszét qaebaer > jász zabar a későbbiek folyamán a magyar nyelvben zab lett15.
A szójegyzék olyan különálló kifejezéseket is tartalmaz, mint a daban horz, amely az oszét digor dae bon xwarz ‘jó napot’-nak felel meg. A ban írása arra enged következtetni, hogy a XV. században a magyarországi alánok nyelvében még nem történt meg az orrhangok előtti a-nak o-vá válása. Néhány szó azonosíthatatlan maradt: például a guza és a buca ‘tésztafélék’, a khunge ‘sertés’, bár az utóbbi kapcsolatba hozható az oszét, digor fingixuk’ce ”orrlyuk’ szóval, a jász khunge = oszét, digor xunk’ae16. Tételezzük fel, hogy a jász alak még inkább hasonlít a xunk-‘gin -hez (e magánhangzóval *xunkgen, szr. sawgen Cecnél) ‘orlyukas’, amely teljesen megfelel az élőlények eufemisztikus elnevezése oszét szokásának, amely a legjellemzőbb külső jellemzőjük alapján történik.
A szójegyzékben szereplő, a kaukázusi nyelvekből kölcsönzött baex és a gal szavak alapján V. I. Abajev fontos megállapítást tett. A véleménye alapján «arról van szó, hogy a magyarországi jászok a XV. században nem a dél-oroszországi, vagy a krími alánok utódai, hanem az észak-kaukázusi alánoké » akiknek a nyelvébe már a Kaukázusban beszélt nyelv szavai rögzültek»17.
Helytálló Német Gyula véleménye, hogy «megállapíthatjuk, hogy az oszét nyelv két alapvető dialektusa, az iron és digor közül, a jász a digorhoz áll közelebb»18, amennyiben a jász szavak jellemzői többségükben a digorhoz hasonlatosak, mint: a szóvégi ae jelenléte, a digor és a jász szavakban az e, u, i és s szóvégi k és t egybeesése.
A digorral való lexikai közelség V. I. Abajev véleménye szerint a jász vaes ‘borjú’ = oszét, digor waess és a jász oras ‘kovász’ = oszét.digor waeras jelenlétével magyarázható, amelyek az ironban hiányoznak19. Úgy véljük, hogy a kurajna ‘malom’ alak és a digor kurojnee rokonsága szintén világos.
Egyetlen szó szerepel csak a jász szójegyzékben, amelyet néha ironként kezelnek, a xorz
Azonban feltételezzük, hogy az -o- magánhangzót korábban a ∼wa- kiejtésbeli eltorzulásának tartották. Ez a feltételezés a mi szempontunkból meggyőző a jász oras ‘kovász’ = digor waeras alakban is, amelyben az o- a digor weee- formának felel meg. A karbac ‘árpa’, amelyet a nagyon is iron kaervcez ‘árpafajta’-ként értelmezhetnénk, valójában a digor variánsnak – karvceg ‘kétsoros kalászú árpafajta’ felel meg.20
Amint már megjegyeztük, az idézett alán (jász) szavak mellett, a különféle középkori dokumentumok egész sora tartalmaz a jászokkal vagy a kunokkal kapcsolatos személyneveket, amelyek azonosítása külön vizsgálatot követel: Ambulian (Ambustan), Arpan, Beegzan, Bondogaz (Bandagaz), Byk, Chakan, Chamaz, Chareth, Chatharc, Chyvach, Gubul, Iwachanon (Ivachun, Ivahan) Kalhen, Keskene, Keverge (Keureg/-ug), Kurman, Larzan, Magar, Zokan, stb21.
Ezen nevek egy része iráni származású. Például az Ambustan az oszét aembuzun «nő, gyarapodik»22, a Churz az oszét xorz/xwarz «jó»23, a Chamaz a nart eposz Hamic nevével lehet kapcsolatban, amely a mongol Habici név származéka. A XIV. századi Znagan név az oszét aeznag24 (a mai oszét ceznagon «ellenséges»25-nek felel meg, a magyarországi jászok Zidmon neve a XVI. századból az oszét Sidamon27 apai névből eredeztethető.
A. Alemany még két, a magyarországi jászokhoz tartozó személynevet talált (1550), amelyek Dósa faluból származnak (ma Jászdózsa, északkeletre a jász fővárostól, Jászberénytől) – Bokator Urbán és Bokator Sebestyén28 nevét.
T. T. Kambolov, a filológiai tudományok doktora
Az Észak-Oszét Rádióban 2006. szeptember 6-án 11 óra 11 perckor elhangzott előadás szövegéből Kovács J. Béla fordította