Háztáji (haszon)állattartás – 25. rész

A libák tartása

Milyen lúdfajtákat ismerünk?

A magyar lúd fehér változata a leggyakoribb, de előfordul szürke színben is. Csőre és lábai narancssárgák. Edzett, jól kereső, gyorsan fejlődő, jól kotló lúdfajta. Évente 30-50 tojást termel. A naposliba sárga pelyhű, helyenként sötét foltokkal, csőre és lábszára sárga, súlya 80-120 gramm.

A gúnár súlya éves korban 6 kg, kifejlődött korban 8 kg. A tollazata sűrű, fehér, a feje keskeny, lapos homlokkal, közepesen hosszú tollazata dús. A csőr narancs színű, idősebb korban még sötétedik. A szeme nagy, világoskék, a nyak hosszú, erős, enyhén ívelt, a törzs hosszú, közepesen mély, a mell telt, gömbölyű, a hát egyenes, hosszú, széles, egyenletesen lejt, a szárnyak nagyok, hosszúak, jól záródók, a farok rövid, vízszintesen csukott. A lábujjakat úszóhártya köti össze.

A tojó kifejlődött korban 6 kg. Hasonlít a gúnárhoz, csak finomabb testalkatú. A gúnárnál rövidebb és vékonyabb a nyaka, mélyebb a törzse.

A magyar lúd igen edzett, jól legelő állat. Húsminősége, hízékonysága teljes mértékben kielégítő, viszont a tojáshozamát még növelni kell.

Az emdeni lúd lassú fejlődésű, keveset mozog, ebből kifolyólag a legelésben sem olyan fáradhatatlan, mint a magyar lúd. Szeret egynejűségben élni, ami szintén nagy hibája. A kifejlett tojó 6-10 kg súlyú, évente 40-50 tojást tojik, több húst és zsírt ad, mint általában a többi fajták. Húsa durva rostú,  csontja pedig vastag. Az emdeni lúd hazai lúdtenyésztésünk nemesítésében nagy szerepet játszott. A most kialakult magyar lúd további nemesítésére azonban nem ajánlható, mivel félő, hogy az említett rossz tulajdonságok a nemesítés folytán a magyar fajtánál is kidomborodnak, és ezáltal a magyar fajta vesztene előnyeiből.

A kínai lúd vagy másképpen kínai hattyúlúd szintén megtalálható hazánkban. Hajlott hattyúnyakáról és a csőr tövénél levő két szarududorról könnyen ráismerhetünk. Két színváltozata van: fehér és szűrkésbarna. A tojó súlya 4 kg körüli, tojáshozama 30-40 db. Az utóbbi években egyre jobban terjed, holott ez egyáltalában nemkívánatos, mivel semmivel sem jobb, mint a fehér magyar lúd, amelynek tolla is értékes, ez viszont értéktelen tollat termel.

Milyen korú ludak tenyésztése kívánatos?

Tenyésztésre legalkalmasabbak a 2-4 éves gúnárok és a 3-6 éves tojók, de megfigyelések szerint a 8-10 éves kiváló tenyészállatok is eredménnyel tenyészthetők. Gyakorlati tapasztalat, hogy a gúnár 2-3 éven keresztül marad tenyésztésben, és lányaival is párosodik. A törzseket kívánatos ősszel összeállítani. Egy gúnárra 4-7 tojó ludat számítunk.

Hogyan keltetjük a lúd tojásait?

A viszonylag hosszú időn keresztül (2-3 hét) raktározható lúdtojásokat lúdkotlóval, ennek hiányában pulykával, végső esetben nagytestű tyúkokkal keltethetjük. A ludak és a pulykák alá 10-15, tyúkok alá 3-4 lúdtojás tehető.

A lúd a megszokott helyén szeret kelteni. A keltés ideje alatt megfelelő nyugalmat is igényel. A lúdkotlót éppúgy, mint más kotlót, naponta negyedórára vegyük le a fészekről és ugyanakkor gondoskodjunk a helyiség tisztán tartásáról is.

Hogyan neveljük a kislibákat?

A természetes úton keltetett kislibákat természetes úton is neveljük fel. A nevelésnek ez a módja a legegyszerűbb, hiszen a lúdkotló kicsinyeivel járja a legelőt, védi őket a veszedelmektől, így ez a legsikeresebb nevelési eljárás. A kislibák tápláléka első időben kenyérmorzásból, túróból és apróra szecskázott zöldségekből áll.

Első héten a kislibákat nem engedjük szabadba, vízre. Ez csak a teljes kitollasodás után ajánlatos. Második héttől kezdve korpával, gabonadarával és olajpogácsával keverjük össze a zöldeleséget. A harmadik héten pedig burgonyát is adhatunk az állatoknak. Ugyanakkor kezdjük meg a legelőre szoktatást is. Legelő nélkül a liba nem nevelhető eredményesen és gazdaságosan.

4 hetes korban célszerű némi szemes eleséget is juttatni a libáknak, eleinte áztatva. A szemes eleség lehet zab, árpa, pohánka. A szemes eleség etetésével a célunk az, hogy a tollasodás gyorsabb legyen. Így az állatok fejlődése is jobb, és könnyebben felnevelhetők.

A ludak nevelésében sok helyen csak a legelőre szorítkoznak. Ez természetesen nagymértékben függ a legelő minőségétől. A lúd igen igénytelen állat, ezért jó legelőn külön takarmány juttatása nélkül is eredményesen felnevelhető.

Milyen ólakba helyezzük el a ludat?

A lúd az óllal szemben igénytelen. Külterjes viszonyok között külön ólról nem is gondoskodnak. Az edzett magyar lúdfajták éjjeli szállása a fél eresz, a nádfedeles fészer vagy a szalmakazal alja. A háztáji tenyésztésben a ludak elhelyezésére a baromfiól trágyadeszka alatti része is igen megfelelő. Itt száraz, meleg, puha almot készítünk nekik.

Az ól egyedüli berendezése a fészek. A lúd ugyanis igen ragaszkodik a megszokott fészkéhez. Célszerű a fészkeket az ólban elkészíteni, hogy oda rakja tojásait, mert különben a lúd egyéb helyeket keres fel tojásrakás céljából, ami megnehezíti a tojás begyűjtését.

Miként takarmányozzuk, gondozzuk a tenyészludakat?

Nyáron kizárólag legelőn is megtalálja a szükséges táplálékotés csupán a 20-40 db tojás-, valamint tolltermelése igényel különleges takarmányozást. Létfenntartására szükséges takarmányokat képes a legelőn begyűjteni. Külterjes viszonyok között, nyáron a legelőn kívül a ludaknak egyéb eleséget nem is kell adni, legfeljebb aszálykor, vagy tolltépés ideje alatt. Télen zöldtakarmány helyett répafélét, burgonyát vagy silótakarmányt kapjanak a ludak. Ehhez lucernalisztet, búzakorpát vagy gabonamagvakat adnak. Decemberben a tojásrakás megindulása előtt naponta 10-12 g zabbal, hererostaaljjal vagy olajpogácsa őrleménnyel egészítik ki a takarmányokat, hogy ezzel is növeljük a tojásetrmelést.

A lúd nem érzékeny a betegségek iránt, csupán  a baromfikolera jelent számára veszedelmet. A lúd gondozása nem sok munkát igényel. A legelőn gondoskodni kell őrzéséről, mert lekopaszt minden növényzetet, még a fák kérgét is. Ott tenyészthető és tartható eredményesen, ahol megfelelő libalegelők vannak. Egyéb állatok legelőjére nem hajthatók, mert a ludak által szennyezett legelőn emlős állatok nem szívesen legelnek.

Hogyan hizlaljuk a ludakat?

A növendék libákat 3,5-4 kg-os súllyal fogjuk hizlalásra. A hizlalás két részből áll, az elsőben önhizlalással, elzárt területen vagy kövérebb legelőn tartjuk a ludakat, hogy minél több takarmányt vegyenek fel. Az önhizlalásnál zöldtakarmányt, répát, gyümölcsöt, tököt és szemes eleséget adunk az állatoknak. A zöldtakarmány mennyiségét állandóan csökkentjük.

A kifejlett libák általában 4-7 kg súlyúak. Az ilyen liba súlyát 2-4 kg-al tudjuk növelni úgy, hogy a piacra 6-9 kg-os libák kerülnek. A liba tömése 10-15 napig tart, amit célszerűen 10-15 napos előhizlalás előz meg.

Előhizlaláskor burgonyát, répát, gyümölcsöt darával keverve adunk az állatoknak. Majd ezeket fokozatosan csökkentjük és több szemeset etetünk. Az előhizlalás utolsó időszakában répát és zöldet ne etessünk, hanem adjunk darát kevés tejjel, savóval ízesítve. Fontos, hogy a hízlaló takarmány ízletes legyen és ne rontsa a hús minőségét.

A hízlalás második felében a tömés következik, amely ugyanúgy, mint a kacsánál többféle módon történhet. A tömés ideje alatt 100-110 g napi súlygyarapodást tudunk elérni úgy, hogy 500-550 g vízbe áztatott vagy főtt gabonamagvakat, legfőképpen kukoricát tömünk 2-3 részletben az állatokba. Gondoskodjunk arról, hogy a tömött állatok előtt állandóan álljon ivóvíz, az alomanyag száraz legyen. Mindig ugyanaz a személy tömjön.

A hizlalásnál a máj nagyságára is tekintettel kell lenni. A máj nagyobbodásának előidézésére különböző gyakorlati tapasztalatok vannak, ezek azonban nem minden esetben válnak be, pl. konyhasós cukros vízben áztatják a gabonamagvakat tömés előtt, borsot és paprikát kevernek a táplálékhoz. Más helyen pedig az ivóvízbe adnak különféle anyagokat, sót, agyagot, hogy ezáltal növeljék a máj nagyságát. Kétségtelen, hogy a máj nagysága összefügg a talajviszonyokkal, mert egyes vidékeken termelt liba mája nagyobb, azonban ez a kérdés a hizlalási idő alatt csak kismértékben befolyásolható.

Mit kell tudni a tolltermelésről?

A lúd igen értékes tollat szolgáltat. Nyáron 6-8 hetes időközökben tépjük a tollat. A tépés idejét megállapíthatjuk, ha a szárnytollak végei a faroktollnál összeérnek, illetve, ha a ludak érett tollaikat már hullatják.

A toll mennyiségét és minőségét fajta, táplálás, osztályozás és kezelés befolyásolja. A toll értéke megfelelő kezeléssel az állat értékének 20-25%-a. A lúd évenként 130-150 g pehelytollat, 200-300 g fedőtollat ad, levágáskor pedig 35-150 g pehelytollat és 140-280 g fedőtollat. Évszak szerint nyári és téli tollat különböztetünk meg. A nyári toll a legelőlúd tépett tolla, a téli toll viszont a hízott és leölt állat tolla.

A tollat a tépés után szellős helyen kell tárolni és naponta forgatni. A tollat legtöbbször zsákokban vagy párnákban tartják a padláson. A gabonás zsákba legfeljebb 8 kg toll csomagolható. A tollat ipari üzemekben dolgozzák fel, ahol  megfelelő gépi berendezéssel tisztítják és osztályozzák,  így kerül aztán forgalomba.

Következő részünkben a juhok tartásával és takarmányozásáról lesz szó.

Kategória: Friss, Háztáji állattartás, helyi, Tudástár | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?