Ír est volt a művházban!

Ma este a Kék bab együttes és a Blackbird táncegyüttes fergeteges ír estet adott a lajosmizsei Művelődési Ház és Könyvtár mozitermében.

Nagy várakozással tekintettem az est elébe, a múlt heti Brazil nap és est után. Az első jelek nem voltak túl biztatóak: némiképp kevesebben ültek a nézőtéren, és késtünk is. Nem keveset, és nem értettük, miért. Aztán megérkezett a polgármester és kedves neje, és máris kezdődött az est. Így azért érthető a késés. 🙂

A zenekar, bár próbált előtte, eleinte nehezen hangolódott össze a technikával (igen, már megint gonosz vagyok, és nagyítózom a hibákat, na de ennyi pénzért!), a smaragdtorkú énekeslány dalából csak csúf recsegés jött, az ember azt hitte vagy a terem kicsi, vagy a zene hangos (pedig az akusztika nem rossz, anno volt alkalmunk eleget tesztelni Hans Zimmer munkássága segítségével). Aztán pár szám után egyszercsak felcsendült a “szááámveer-óvörderénbó”, s pár taktus után Dorothy minden bizonnyal lehajtott egy duplát a legbitangabb helyi gabonapárlatból, amitől a koboldok is tündéknek tűnnek, lekísérte egy jó korsó sörrel, mely sötét, mint egy borús éjszaka holdfogyatkozáskor, s belépett a helyi repülő oszlopba, hogy rendet vághasson a vöröskabátosok közt.

Hirtelen helyre zökkent a hang, felcsendült a hegedű, belibbent a színpadra pár táncoslány, akik fürge lábaikkal oly könnyeden ropták a táncuk, mint a tündék Lothlórienben. Az ember szíve pedig pedig szárnyra kélt, s tovaszállt egy smaragd szigetre, hol a lóhere négylevelű, a sörgyár meg rekordokat jegyez fel, s a terrorizmusról nem az arabok jutnak a népek eszébe, hanem a leghívőbb katolikusok.

A koncert fergeteges lett! Felhőtlen szórakozást nyújtott, remekül ötvözve az ír (és olykor skót, no meg magyar – nem is tudtam, hogy a részeg tengerésznek vöröshagyma volt a tarisznyájába, bár a szegény vacsorára gyorsan megárt a pia) népzenét a rock ‘n rollal. Közben pedig a zenekar előtt alacsonyan szálltak a tündérek – izé, táncoslányok. Legalábbis úgy tűnt, mintha csak azért lenne kopogós a cipő, hogy az ember tudja: nem folyamatosan lebegnek, csak úgy általában.

A koncert után a táncoslányoké volt a főszerep, remek modern táncshowban ötvözték az klasszikus ír elemeket a modern táncművészettel.

Végül pedig az a pár bátor önkéntes egy táncházban és gyorstalpaló táncoktatásban részesülhettek a gyorstalpú lányoktól, a kevés ottmaradt kíváncsiskodó legnagyobb örömére.

Összességében elmondható, hogy szenzációs hangulatot és kiváló műsort szolgáltattak ők is, csakúgy, mint brazil kollégáik egy hete.

Kategória: Friss, helyi | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?