A Nyugdíjas Klubunk egy szép, klímás autóbusszal utazott el Angi néni vezetésével Ozorára, Dégre, majd innen Simontornyára augusztus 8-án.
Az autóbuszt Mátyás vezette, aki kiváló érzékkel tartotta az úton a kifogástalanul működő autóbuszt.
Alig hagytuk el Kecskemétet, amikor a hangulat fokozására Orsika valahonnan elővarázsolt egy kis üveg „Buckói Rettenetest”, amellyel megkínálta az utazástól még el nem fáradt klubtagokat. A „Rettenetes” kitett magáért: Aki abból bármilyen csekély mennyiséget ivott, bizony a lenyelése után kapkodhatott a hirtelen kevésnek bizonyuló levegő után, Rózsika is hozott magával egy kis kínálásra szánt kisüstit, amely vitriol erőssége, kiváló minősége ellenére is csak szerény névtelenségével, de meghökkentő eredményességével tette maradandó élménnyé annak fogyasztását.
Néhány perc elteltével Saci egy magabiztos mosollyal kínálta azt a bort, amelyet teljes mértékben a férje, családja segítségével készített, beleértve a pincében való nélkülözhetetlenül fontos technológiai műveleteket, mint a hordók előkészítése, kénezése, az időbeni borfejtések stb. Kóstolás után már érthetővé vált, hogy miért is volt ennyire biztos Saci a saját borának a sikerében!
Többen kiváló süteményük, sós és édes desszertjük kínálásával megadták az alaphangulatot a kirándulásunkhoz.
Utazásunk első célpontja Ozora volt.
Ozorán a Pipo várkastély a legfőbb látványosság.
Ozorán lépett fel először színészként Petőfi Sándor.
Az 1848-as magyar honvédség itt Ozorán jelentős győzelmet aratott a Roth és Filipovics vezette csapatok felett. 1848. október 7.-én a Karl Roth vezérőrnagy 9000-es horvát hadosztálya letette a fegyvert a Görgey Artúr, Perczel Mór seregei, valamint Csapó Vilmos nemzetőr csapatai előtt.
Ozora történelmében fontos szerepet játszott a híres törökverő lovag, Philippo Scolari, aki Zsigmond király kincstárnoka, bizalmasa volt. Scolari beleszeretett Ozorai Borbálába méghozzá annyira, hogy eldöntötte, hogy hozat Itáliából építészeket, kőfaragókat és építtet egy reneszánsz várkastélyt. Ezt az elhatározását valóra is váltotta.
Az itt található kápolnában őrzik Szent György csontereklyéit, itt látható Ozorai Borbála budoárja, de megtalálható itt a sok egyéb (pl. korabeli fegyverkiállítás) mellett egy korabeli működő konyha, panoptikum, viseleti ruhák stb. is. Ez a nem nagy területen fekvő konyha szinte félelmetes volt számomra azért, mert két oldalán nyitott kéményű, de oldalt teljesen szabad tűzhely szolgált a sütésre, főzésre. Ha belegondolok abba, hogy ezeken a „tűzhelyeken” grillezték, sütötték a vadakat is, bizony elcsodálkozok. Szinte elképzelhetetlenül nagy forróságban kellett a kuktáknak szorgoskodniuk. Az a csoda, hogy meg nem égtek ezek a korabeli szakácsok.
Ezután a Dégen fekvő gyönyörű Festetics kastélyt látogattuk meg.
Ezt a szép épületegyüttest Pollack Mihály tervezte. Maga az építés 1810–1815. között történt.
Az épületek helyének kijelölését, annak anyagi áldozatát a kitűnően gazdálkodó Festetics Antal végezte. A növénytermesztésen túl juhtenyésztéssel is foglalkozott, méghozzá olyan sikeresen, hogy erre egy jól működő posztógyárat is létre tudott hozni Gácson.
A birtok területén az ún. Hollandi-házban gyógyították Festetics Andornét.
A kastélyban szép és gazdag kiállítást tekinthettünk meg.
Itt található Magyarország legnagyobb angolkertje, amelyik nemcsak nagy, hanem még a mai napon is szépnek mondható.
A kastély előtti részen már maga a több száz éves gyönyörű tölgyfa is tiszteletet és tekintélyt parancsolóan hívja fel magára a látogatók figyelmét.
Az utolsó célállomásunk Simontornya volt.
Itt a legfontosabb látnivaló Simontornya vára.
Röviden a történelméről : IV. Kun László uralkodásának idején Salamon fia Simon alországbíró elhatározta, hogy tornyot építtet ezen a helyen. Innen származik a település neve : Simontornya.
A történelem folyamán Lackfi István erdélyi vajda, királyi lovász-és tárnokmester, horvát és szlavón bán tulajdonába került. Lackfi István ezt a várat a Nagy Lajos- kori Magyarország jelentős birtok-központjává tette. Egy évszázad elteltével Mátyás király tulajdonába került. Mátyás Beatrixnek, a feleségének adományozta Simontornyát.
A vár, amelynek a még megmaradt részei sejtetni engedik, hogy milyen is lehetett a vár amikor még épségben őrizte a helyi lakosság életét, még így romjaiban is erőt, biztonságot sugároz.
Egy nagyszerű idegenvezetőt kaptunk Gergely István személyében, aki sajátos finom humorával adta elő, hogy pl. hogyan vizsgálja meg egy köveket pontosan ismerő szakértő egy előbukkanó egy ezidáig még nem ismert követ. Megpróbálom visszaidézni : Bejön a kövek alapos ismerője, méltóságteljesen körbenéz, koncentrál, majd nagy fontosságot adva minden mozdulatának ráhelyezi tenyerét a megvizsgálandó kőre. Tíz percen belül lassan végigsimítja tenyerét rajta, erősen koncentrál. Kezét egyenlőre nem mozdítja. Újabb tíz perc elteltével megismétli a fontos, szinte mindent eldöntő mozdulatot. A környezetben szinte kitapintható a feszültség. A vizsgálatot végző régész számára megszűnik minden ami a környezetet jelenti. Amennyiben pl. a szomszéd teremnek leszakadna a teteje óriási robajjal és hatalmas nagy porfelhő kíséretében, azt sem venné észre, hiszen ő most a világ legfontosabb dolgát végzi : most határozza meg a kőnek a korát! Láss csodát óh kétkedésekkel megrakott utókor! Ötven éves hibahatáron belül a kőszakértő kimondja a kő korát, amelyet a laboratóriumi vizsgálatok igazolnak!
Itt megcsodálhattuk Lackfi hálótermét, amelyben sok szép festmény- amely történelmi személyeket ábrázol- látható, valamint egy nagyon értékes zongora. Ezen a zongorán közkívánatra Pető Zoltán klubtársunk egy rövid dalrészletet játszott mindannyiunk örömére.
Megmaradó élményt jelentett mindnyájunknak ez a kirándulás is, köszönet érte mindenkinek, aki ebben a szervezésben részt vett, elsődlegesen a klubunk vezetőjének Prágai Angélának.
Sólyom János
Rigó Pál gigantikus képgalériája:
