Egyre nagyobb a nemzetközi hisztéria a 2012. 12. 21. napjára jósolt világvége kapcsán. Van aki hisz benne, van aki csak legyint rá, de mindenki erősen bízik benne, hogy pont úgy lesz, mint az előző összes ilyennél, és elmarad…
Aztán persze vannak azok, akik úgy vannak vele, hogy úgyse lesz semmise, de mi van ha mégis… Nos azok számára szeretnék szolgálni néhány hasznos (vagy legalább nem haszontalan) óvintézkedéssel. Mert ha a világvége nem is jön el, ronda és nagy, országot, vagy legalábbis a települést megbénító havazás, ónos eső lehet (még csak tél eleje van…), illetve ügyes markolós is találkozhat vezetékkel, mint múlt héten valahol
Pesten, és pár száz embernél nem volt fűtés pár napig.
Tehát ha a világvége nem armageddonszerű, amikor megsemmisül a bolygó, vagy legalábbis tisztára törlik a felszínt (lásd meteorbecsapódásos filmek – ott már csak az ima segít), csak kisebb léptékű a dolog, gondolok itt zombiinvázióra (The walking dead), atomháborúra (Jericho), vagy az elektromosság megszűnésére valamely okból (Revolution, vagy jégkorszak, mint a Holnaputánban), akkor van az embereknek esélye a túlélésre, és jó eséllyel csak az első pár napot kell átvészelni. Merthogy az egyik közszájon forgó verzió szerint most is valami három nap sötétségre kell számítani.
Mi az, amit érdemes venni otthonra?
– néhány mécses, gyertya, gyufa/öngyújtó. Ez azért ilyentájt akad otthon sokaknál, vagy még Halottak napjáról maradt, vagy még az adventi koszorúról nem égett le teljesen. Egy szép gyertya egy gyertyatartóban, vagy egy tetszetős mécses egyébként is a lakás dísze lehet, és áramszünet esetén aranyat érhet, továbbá a láng látványa nem csak szerény fűtőértékkel bír, hanem növeli is a hőérzetet. Egy áramszünet pedig (főleg télen) mindenféle világvége nélkül is megeshet.
– elemlámpa. Csak akkor ér valamit, ha nem merült le benne az elem. Egy ellenőrzést akkor is megér, ha nem várjuk a világvégét. Persze a legjobb a dinamós/napelemes, vagy ezek kombinációja, amik ugyan nem olyan erőgépek, mint az elemes-ledes csodák, de határozottan jobbak a semminél. Továbbá sosem merül le.
– magas kalóriatartalmú táplálék. Ha hirtelen megszűnik a fűtés, vagy útra kell keljünk télen, akkor fontos, hogy legyen nálunk magas kalóriatartalmú táplálék. nem kell, hogy egészséges legyen, itt nem száz évig akarunk élni, hanem holnapig-holnaputánig, jövő hétig. Erre a célra az ideális a csokoládé. Szaloncukor, csokimikulás szintén akad a háznál ilyentájt.
– néhány napra elegendő élelem, víz (folyadék). Karácsonykor, ami most egyébként is hosszú hétvége, és vendég is beeshet, ha várjuk, ha nem, azért akad a háznál némi ennivaló, bejgli, töltött káposzta, miegymás képében, és pár palack üdítő is. Ha más nem, a legtakarékosabb megoldás, ha 20. este megtöltünk egy kancsót vízzel. Az sem árt, ha akad otthon tea (télen szintén kellemes), de vész esetén főzhetünk remek, egészséges teát csipkebogyóból, fenyőhajtásból is.
– fűtés. Mivel a gázáremelések miatt nagyon sok háztartásnál ismét üzembe állt valamilyen kályhaféleség, így elmondható, hogy a kertes házak zömében megoldható, hogy ne fagyjanak meg, akinél mégse, kéredzkedjen be szomszédjához, rokonához.
– feltöltött mobiltelefon, megtankolt autó. Ha a kártyán már nincs is egység, legalább az akkumulátor legyen feltöltve, a kocsiban pedig lehetőleg mindig legyen annyi üzemanyag, ami nem csak a szomszéd településig elég éppen, hanem tovább is. Ha egy behavazott úton ragadunk egy dugóban, akkor a járó motorral fűtött autó könnyen leapaszthatja az üzemanyagszintet.
– alkohol. Szintén nem csak a vendégek miatt. Mint a poszt-apokaliptikus filmekből megtudhattuk, ha mindennek vége, egy idő után univerzális fizetőeszköz is, mint arra az idősebb generáció még biztosan emlékszik, a szovjet csapatok kivonulása környékéről.
– gyógyszerek. Minimális házipatika, a leggyakoribb dolgokkal minden rendes háznál akad. Ha világvége nem is, Karácsony az lesz, bezárt patikákkal.
Összegészében elmondható, hogy ha valaki nem 24-ére halogatja a karácsonyi bevásárlást, akkor vígan kihúzza akár egy hétig is. tehát pánikra semmi ok, de imádkozni azért sosem árt!
🙂
