Ma hajnal hatkor tucatnyian indultunk el a Lajosmizse központjában lévő kő turultól az ötödik Jégtörő Mizse maratonra, a maga 42-45 km-es távjával.
A Kónya-dűlőnél, még a Pusztatemplom előtti boltnál páran csatlakoztak hozzánk, és együtt folytattuk utunk a pusztavacsi erdőkön át Táborfalvára.
Néhány fővel Táborfalván fogyva (hárman egészségügyi okok miatt hagytuk abba a maratont a táv bő kétharmadánál, nekem konkrétan a térdem jelezte, hogy még nem gyógyult fel az egy héttel korábbi kis ficamból), s néhány frissen érkezettel gyarapodva a végső hajrára folyik tovább a túra.
Mikor e sorokat írom, nagyjából Felsőlajos környékén kószálhatnak, hogy majd Ladánybenén fejezzék be a túrát este.
A hangulat sokkal jobb volt, mint az időjárás, és az időjárás is sokkal jobb lett, mint vártuk. Alig egy-két órát szemerkélt csak az eső, elmosva a hó javát, így elmondható, hogy télben kezdtük reggel, és egészen tavaszias táj gyönyörködtette a szemünk délután. Végülis jeget törni mentünk… 🙂 Menet közben több őzzel is sikerül összefutni.
A remek hangulathoz határozottan hozzájárult a Petőfi Túrakör és a túra vezetőjének, Balog Csaba Sántaőznek a szalonnás-hagymás villásreggelije, Borikáék lángosos meglepetése Táborfalván, és ami a befejezést illeti Ladánybenén, előre sajnálom, hogy ki kellett hagyjam.
Az ország több szegletéből is voltak résztvevők, remélhetőleg jövőre helyiek is még többen lesznek, s együtt kószálhatunk a határban.
