A baromfi – 1. rész
A húsvét közeledtével, rendhagyó módon, most nem a szarvasmarhákkal fogjuk folytatni sorozatunkat, mint ahogy azt az előző részünkben beharangoztuk, hanem a baromfiakkal.
De nem csak a húsvét miatt gondolom aktuális témának a baromfiakkal kapcsolatos tudnivalók ismertetését. Aktuális téma ez, a tyúkok tartásával kapcsolatos új szabályozás miatt is. (De erről bővebben egy másik cikkben fogunk beszámolni.)
A tojás ára egész nem csak hazánkban, de például Csehországban is rekordszintre emelkedett, ahol tömegek kezdenek mostanában háztáji tyúktartásba, néhány tyúk pedig a kert sarkában létrehozott tyúkudvaros ólban nem csak egy átlagos család konyhai hulladékait hasznosítja, de az általános tojásigényét is részben vagy egészben fedezi (féltucat tyúk esetén napi átlag 3 tojás). – a szerk.
Mai részünkben a tyúkok fajtáiról fogunk beszélni.
Milyen tyúkfajták tenyésztésével érdemes foglalkozni?
A háztáji állattenyésztésben a tyúkfélék közül legjobban a nemesített magyar fajták tarthatók. Ezek a tyúkfajták kettős hozamúak. Mind a tojástermelésük, mind a hústermelésük kielégítő.
A magyar tyúkfajtákon kívül érdemes a rhode island (rodejlend)
és a leghorn, továbbá new-hampshire (nyuhempsir)
tenyésztésével is foglalkozni, aszerint, hogy kettős hasznosításra, illetve tojástermelésre kívánunk berendezkedni.
Hol, milyen színű magyar fajta tenyésztése kívánatos?
Az ország területén a magyar tyúkfajtákat három színben tenyésztik: a Dunántúlon a sárga, a Nagy-Alföldön és a Duna-Tisza közén a fehér és a sárga, az ország többi részén pedig, főként a felvidéken a kendermagos van elterjedve.
A magyar tyúkfajták tenyésztése azért előnyös, mert tojás- és hústermelése egyaránt megfelelő, edzett és a takarmányozás iránt nem igényes. A magyar tyúkok szakszerű, jó tartással 150-180 db (55 g súlyú) évi átlagos tojáshozamot érnek el.
A fehér magyar kakas másfél éves korban 2,5 kg, kifejlett korban 3 kg. Tollazata ragyogó, egyszínű fehér, idősebb korban sárgás árnyalatú. A fej kicsi, rövid, arányosan boltozott koponyával. A csőr rövid, ívelt, tőben erős. A szem élénk, kifejezésteljes, színe narancsvörös. Taraja közepesen nagy, egyenesen felálló, színe vérvörös. A füllebeny nagy, tojásdad alakú, az állebeny nagy, vérvörös színű, nyaka a fejtől kezdve elszélesedik, a töve szélesen megy át a mell- és a hátvonalba. A nyak tollazata dús. Törzse középhosszú, kissé henger idomú. A szárny magasan tollazott, aránylag nagy, jól fejlett és testhez simuló. A farok magasan tartott, csukott. A csontozat finom, de erős, a karmok erősek, a bőr, a csőr, a láb és a lábujjak sárgák.
A tojó súlya másfél éves korban 1,8 kg, kifejlett korban 2,3 kg. A tojó színe szintén fehér, és idősebb korban sem lehet sárgás árnyalatú. Az egyes testrészek olyanok, mint a kakasé, csak a nemi jellegnek megfelelően finomabbak. A taraj közepesen nagy, egyenletesen csipkézett, rendszerint lehajló ál-lebennyel. Közepesen nagy, terjedelmes tojó-has, telt és széles mell. A hátvonal enyhébb emelkedésű, erősen a nyereghez tapadó szárny és kevésbé magasan tartott, zárt farokállás jellemzi a tojót.
A sárga magyarkakas súlya másfél éves korban 2,5 kg, kifejlett korban 3 kg. Tollazata élénk sárga, a nyaktollak hegye kissé cirmos. Az evezőtollak sötétsárgák, a farok kormánytollai barnásak vagy fényes fekete színűek. Pehelytollak sárgák.
A tojó súlya 2 kg, kifejlett korban 2,3 kg. A tojó színe hasonló a kakas tollazatának színéhez, azzal az engedménnyel, hogy a tollazat fakulása idősebb állatokon nem számít hibának. A tojó testrészeinek leírása egyébként megegyezik a fehér magyar tyúkfajtáéval.
A kendermagos magyarkakas másfél éves korban 2,5 kg, kifejlett korban 3 kg súlyú. Tollazatának alapszíne kékesszürke, amelyen sötét és fehér, keskeny, párhuzamos sávok elhúzódása idézi elő a kendermagos színt. Sem a túl világos, sem a túl sötét szín nemkívánatos. A sávozottság ne legyen se túl finom, se túl durva.
A tojó súlya 2 kg, kifejlett korban 2,3 kg. A tojó színe sötétebb, mint a kakasé.
Melyek a fontosabb külföldi eredetű fajták?
A rhode-island (rodejlend) kettőshozamú gazdasági haszontyúk. Már több évtizede tenyésztik nálunk és ez idő alatt nagymértékben alkalmazkodott a hazai környezethez. A toll színe sötét vörösesbarna, a tollazat szorosan fedett, sűrű. A tojó nyakánál enyhe fekete árnyalatú. Súlya 2,5-3 kg. Nagy előnye, hogy jó téli tojó fajta, a jobb tenyészetekben évi átlagban 160-200 db (55-70 g súlyú), barna héjú tojásokat tojik. Hústermelése igen jó, bár gyakori a sekély, izomszegény mell. A fajta hátránya, hogy nagyok a takarmányigényei és állandóan várja az eleséget, még akkor is, ha a kifutón a takarmány begyűjthető volna. Nevelése könnyű, a tollasodás ugyan kissé nehezen következik be, de gyors fejlődése révén korai pecsenyeárút szolgáltat.
A new-hampshire (nyuhempsir) fajtát a rhode-island fajtából alakították ki. Nagy elterjedését gyors fejlődésének, jó tollasodó képességének és nem utolsó sorban jó tojóképességének köszönheti. Évente átlagosan 160-200 tojásra számíthatunk. A hizlalása eredményes, igen gyorsan fejlődő fajta. A kakas egyéves korban 3,5 kg, kifejlett korban 4,5 kg. A tollazata vöröses sárga, a farok- és a sarlótollak élénk zöldes-feketék. A fej rövid, széles, arányos. Csőre sárga, a szeme vöröses barna, taraja egyszerű, ötször fűrészelt, közepes, fejhez simuló. A törzs aránylag rövid, széles, mély, a pehelytollazat mérsékelten sűrű. A mell széles, mérsékelten mély, a hát és a nyereg a test nagyságához képest enyhén ívelt, fokozatos emelkedéssel megy át a farokba. A szárny aránylag kicsi, a farok közepesen hosszú, elég magasan tűzött, 45 fokos szöget alkot.
A tyúk éves korban 2,5 kg, kifejlődött korban 3,5 kg. A tyúk mind testalkatban, mind színben hasonló a kakashoz. A taraja viszonylag kicsi, fejhez simuló, gyakran lehajló. A törzs valamivel hosszabb, mint a kakasé, mérsékelten mély, telt és egyenes. A pehelytollazata kissé laza.
A leghornkimondottan tojófajta. Tojáshozama nagy, tyúkjai nem kotlanak, s így az összes többi fajta tojástermelését túlszárnyalja. Átlagos viszonyaink között 180-220 db fehérhéjú (55-67 g) tojásra számíthatunk. A jobb tartás és kiválogatás révén könnyen elérhetünk tyúkonként 220-250 db tojást is évente.
Színe tiszta fehér, de előfordul hazánkban fogolyszínű változata is. A törzs mérsékelten hosszú, meglehetősen mély, tartása majdnem vízszintes és csak igen enyhén lejt melltől farok felé. A mell telt, gömbölyű, a lábak és lábujjak, az alsó comb és a lábszár mérsékelten hosszú, vékony. A füllebenyek tojásdad alakúak, fehérek, szorosan a fejhez simulnak, minden ránc és kinövés nélkül. A farok hosszú és telt, a vízszintessel 35-40 fokos szöget alkot.
A leghorn hústermelésre nem való. Esetleges hizlalása csak 6-7 hetes korig gazdaságos. Minősége sem kedvező, izomzata eléggé száraz.
Következő részünkben a tenyésztéssel kapcsolatos tudnivalókról lesz szó.