A város Kecskemét felé eső felében már végeztek a kátyúzással, de a Pest felé eső felén csak kivésték a gödröket, ezzel fokozottan balesetveszélyes állapotot teremtve. Mindenki vigyázzon (és imádkozzon, hogy tartósabb legyen a szokásosnál).
Nos, volt ez a pályázatunk, hogy mit lehet kihozni párszáz forintnyi vetőmagból, meg pár négyzetméter sovány földből.
A retek első próbaszedése és a kikelt retkek.
A két sornyi retek.
Az első próbaszedésnyi retek.
Nos, elmondható, hogy a vetőmag ára már a reteknél visszajön.
Sajnos a többi növényfajta kevésbé jó arányban kelt ki, a cukkini volt az egyik legrosszabb, ahol a tíz magból kettő kelt ki… tehát az eredmények korántsem az elérhető legjobbak lesznek, de még így is megéri ezzel foglalkozni (ha az ember a befektetett munkát, időt nem számolja).
Kíváncsian várjuk a folytatást!
Nemrég nyílt meg a Liza Aqua & Conference Hotel és Fehér Akác Csárda, amiről már akkor írtunk, amikor még az utolsó simítások zajlottak rajta.
Ennek örömére invitált meg a tulajdonos, hogy legyek a vendégük egy ebédre, vagy vacsorára. Így ma a csárdában ebédeltem.
Elöljáróban szöggezük le, hogy rám az anyósom is azért szeret főzni, mert értékelem, ha finomat főz, és nem kell vallatnia, hogy finom lett-e, megelégszik azzal, ha háromszor szedek. Szeretek jókat és sokat enni (bár ez meg is látszik rajtam). Ami a helyi éttermeket illeti, azon szerencsés helyzetben vagyok minden lajosmizseivel egyetemben, hogy olyan helyeken szocializálódhattam, mint a Tanyacsárda, Korona, Geréby, hogy a többi helyet ne is említsem, ahol mind a konyhaművészet, mind a kiszolgálás magas szintű (szemben az ország más tájékain kifogott helyekkel). Mindenképp kritikus szemmel és magas elvárásokkal, meg üres bendővel érkeztem hát a csárdához.
A csárda bejárata a tágas és több mozgássérültek számára fenntartott hellyel (meg lóparkolóval) ellátott parkolóból.
Már a bejáratnál olvasható volt a napi ajánlat.
A hangulatos csárdában egy szép, fotókkal illusztrált étlap fogadott.
Persze a gyerekekre is gondoltak:
A pincérek kedvesek, illedelmesek, köztük a főnök fiával, garantálják a családias hangulatot és a jó kiszolgálást. Levesnek a konyhafőnök kedvencére esett a választásom.
Az ember lelki szemei előtt ilyenkor feldereng egy csésze jó leves képe… erre a pincér hoz egy fazékkal.
Csak abból jöttem rá, hogy nem nézték el, hány adagot kértem, hogy egy tojás volt belebuggyantva. Három tányér leves után feladtam a küzdelmet, gondolván a többi fogásra is, de a kis fazékban még maradt vagy két tányérnyi. Itt mindenki annyi levest szed magának, amennyi jól esik (vagy amennyi beléfér)! De nem csak bőséges a leves, hanem finom is! Már az első kanálnál szembesülnöm kellett azzal az érzéssel, hogy én akkor akár ki is egyeznék ezzel, mint főfogás, mert hát nem véletlenül ez a konyhafőnök kedvence. De erről szó sem lehetett, a levesre lélekben adott csillagos ötös után dolgozott bennem a kisörgöd, hogy majd hátha a főételnél lesz valami bibi.
Megakadt a szemem a Mizsei pisztrángon. Meg is kérdeztem, hogy ez mitől mizsei, mert hát sokféle helyben tenyésztett állat kerülhet az asztalra, de településünk sem a természetes folyóvizekben, sem a pisztrángokban nem bővelkedik (bár aki horgászni szeret, az válogathat a jobbnál jobb horgásztavak közül, a csárdától nem messze is van két-három). A szimpatikus pincérhölgy értetlen kérdésemre adta a választ, hogy a körethez felhasznált alapanyagok és az ízesítés adja meg a hal helyi varázsát. No még kíváncsibb lettem, hogy ebből mi sül ki. Hát ez:
Nos, ha halat eszem, akkor mindig küzdök a szálkákkal. Ám ezúttal nagyon pozitívat csalódtam, mert a vékony szálkák kellően át voltak sütve, így nem okoztak problémát (szinte észre se vettem őket), a középsőket a gerinccel együtt pedig egy mozdulattal ki lehetett emelni. A mártás hozzá pedig igazán nagyszerű volt.
Ekkor már nagyon komolyan kezdtem elérni a telítettségi pontom, így hát ittam egy fenséges kávét, és gondoltam, még egy kis szelet süti belefér.
Láttam az étlapon egy “Napi süti” tételt. Gondoltam, ez mentesít a gondolkodástól (ekkor már az ugyanis nem esett jól), hogy mivel is tetőzhetném be ezt a pompás lakomát. Így hát a szakácsra bíztam magam. Ő meg ezek szerint úgy gondolta, hogy megmutatja, szerinte hol kezdődik a somlói…
Mikor megláttam a pincérhölgy kezében, először nem hittem, hogy nekem hozza. Pedig de. A gigászi méretek érzékeltetése végett mellé tettem egy szabvány fogvájót.
Nagyon komolyan jóllaktam. Nem csak kiadósak voltak az adagok de egyenként is fenségesek. Látszik rajtuk az az odafigyelés, amit az ilyen családi vállalkozásként megvalósított vendéglátóhelyeken a legkönnyebb megvalósítani. Bárkinek szívesen ajánlom ezt a helyet, aki egy jót szeretne enni, korrekt áron, hibátlan kiszolgálással, legyen az csak egy jó ebéd, vagy egy családi esemény, esetleg üzleti vacsora, nem fog csalódni! Maga az egész étterem hangulata pedig annak ellenére hibátlanul hozza azt a patinás romantikát, amit egy százéves csárdától várnánk…
Korábbi cikkünkben mindenkit invitáltunk a kiállításra, ami e hét szombatig még megtekinthető. Aki lemaradt róla, az pedig ízelítőt kaphat abból, miről maradt le, Rigó Pál képeinek köszönhetően, amik ugyan nem adják vissza az élményt, amit a kiállítás megtekintése nyújtott, de segít visszaemlékezni rá!
A fényképes beszámolóért köszönet a Művelődési Ház és Könyvtár munkatársainak!
Kívánni sem lehetett volna kellemesebb időjárást az Őszikék Nyugdíjas Klub kirándulási napjára, mint amilyen erre a napra ( 2012. május 9.) mintegy ajándékképpen jutott nekünk. Reggel még 10 C fokos levegő hűtötte tagjainkat, majd fokozatosan megmutatkozott a Nap ereje az autóbusz ablakain át is.
Klubvezetőnk –Prágai Angéla–a szükséges információk átadása után megállapította, hogy két személy nem jött el, majd ismertette a nap programját.
Megérkezésünk Mátraderecskére emlékezetes marad, mert még Derecske előtt autóbuszunk egy kis izgalmat vitt be az egyébként vidám és optimista társaságba. Először rejtélyes rángatózásba kezdett, majd fokozatosan lassult, végül egyszerűen leállt. Némi szünet után a többszöri indítózás eredményeképpen egy jelentős mennyiségű fekete füst kíséretében jelezte készenléti állapotát. Azt nem mondhatnám, hogy hosszú idő elteltével ismétlődött meg újból ez a hasonló jelenség, de annyi bizonyos, hogy a felfelé vezető útszakaszokon gyengének bizonyult a motor ereje. Szegény sofőrünk derekasan küzdött a felmerülő problémák elhárításán, de bizony csak igen rövid ideig sikerült lelket lehelnie a motorba. Már-már úgy hittük, hogy ennek a napunknak a főszereplője az autóbusz lesz, de egy-egy megállás, majd újbóli élesztés után ismét nekilódult a kilóméterek fogyasztásába. Tény, hogy sofőrünk amikor kényszerből megállt, szinte rutinfeladatként mahinált valamit a hátul lévő motornál, amely engedett az erőszaknak és fájdalmas hangok kiadásával és sűrű fekete gomolyfüst bűzös figyelmeztetésével visszaállt az úttestre és vitte tovább úti célja felé a megszeppent társaságot.
Dolgozó közmunkások: tehát nagyon-nagyon messze voltak, az üveghegyeken is túl talán. - a szerk.
Mindezek ellenére időben megérkeztünk az úti célunkhoz Mátraderecskére a MOFETTÁHOZ.
Ebben a kulturált, ízlésesen berendezett MOFETTA gázfürdőben az alulról felfelé áramló széndioxid gáz– elsődlegesen erős értágító– hatását használjuk fel.
Először a gyógygázfürdő intézményének igazgatója ismertette a fontos tudnivalókat és természetesen beszámolt az eredményeiről is. Örömmel tájékoztatott bennünket, hogy a mofetta kezelés pl. alkalmas a verőér, a visszér, a nyirokér, a krónikus vénás elégtelenség, a trombózis utáni szindróma, a gyengén működő nyirokkeringés javítására. Jelentős javulás tapasztalható a keringészavarral járó mozgásszervi betegségben szenvedőknél is.
Nem elhanyagolható tény még az is, hogy sokféle szolgáltatás is segíti a betegek gyógyulását. Ilyenek pl.: a különféle masszázsok, a gyógytornák, a kombinált kád segítségével elvégezhető víz alatti vízsugármasszázs, keringés stabilizálás, oxigén ellátás javítása és magas vérnyomás csökkentése. Mindezeken kívül a fizikoterápia széles skálán mintegy kiegészítésképpen segíti a betegek mielőbbi gyógyulását. A nagyobb igényűek a szauna lehetőségével is élhetnek.
A kellemes szénsavfürdőzés után megebédeltünk a szomszédban fekvő iskola és óvoda ebédlőjében. Az ebéd ízletes és bőséges volt.
Ezután meglátogattuk a közelben lévő PALÓC ÚT EGYESÜLET Múzeumát.
A kis múzeum igen ízlésesen, szépen van berendezve. Az udvara két részből áll. A nagyobb udvarrészben padok és asztalok vannak elhelyezve a fáradt és érdeklődő látogatók számára, míg egy szinttel feljebb egy kisebb (kb.30–40 fő) részére egy kis teátrum található szabadtéri színdarab, vagy más rendezvény részére. Itt két hagyományos udvari WC-nek kinéző épület található, melynek ajtaja leginkább a régi, nem angol WC benyomását kelti. Érdekes módon a mesterségesen régiesített illemhely belülről modern, tiszta és vízöblítéses. Az viszont igaz, hogy a kézmosó, amely folyékony szappannal is, papírral is és természetesen kézmosó kagylóval is fel van szerelve, vízzel nem használható, mert víz az nincs benne. Érdekes volt a szövőszék beüzemelése, amelyet köszönhetünk a kiállítást bemutató múzeumi alkalmazottnak. A palóc életforma, divatvilág legjellegzetesebb használati tárgyai megtalálhatók itt.
Hazafelé jövetben Tápiószelén egy finom fagylaltra megálltunk és itt is megbeszéltük a napi eseményeket, miközben aggódva figyeltük, hogy autóbuszunk vajon hazavisz-e bennünket?
Igen, hazajöttünk épségben, de ebben nem voltunk útközben biztosak.
Sólyom János
Képek: Rigó Pál
