2013. június 22-én szombaton ismét beírta magát az országosan is jelentősnek számító kulturális események közé Jászberény.
A minden szempontból precízen megszervezett Világtalálkozó a kedves vendégfogadás után a katolikus templomban 9 órakor kezdődő szentmise áldozattal folytatódott.
A szentmisét dr. Seregély István nyugalmazott egri érsek celebrálta, aki feledhetetlen bölcs gondolatok, tanácsok segítségével keltette fel bennünk a lelkiismeretünk, gondolataink hiányosságait.
A számomra leginkább megmaradó gondolatot beszédének az a része jelentette, hogy „ Szent István királyunk számára nem az volt a legfontosabb, hogy a népe egy nyelven beszéljen, hanem, az, hogy a népe— beszéljen az bármilyen nyelven— magyarnak érezze magát és úgy cselekedjen, amint azt hazájának érdekei megkívánják”.
Valahogy úgy éreztem, máig érvényes gondolata, üzenete ez Szent István királyunknak.
A szentmise alatt megtelt a templom—ahol a huszárok jelenléte is fokozta a szentmise ünnepélyességét—megadta az ünnep alaphangulatát.
Ezután a települések felvonulása következett.
A részvevők hangulatát némiképp csökkentette, hogy magas hőmérséklet, valamint szokatlanul magas páratartalom jellemezte ezen a napon Jászberényben az időjárásunkat.
A Jászkürt behozatala, annak megszólaltatása tulajdonképpen elindította a díszünnepséget.
A felvonulás utáni ünnepi műsor Dr. Szabó Tamás polgármester ünnepi köszöntő beszédével kezdődött, majd Palya István Kálmán számolt be az elszármazott jász települések nevében a jász kötődésük jelentőségéről.
A Jászságért Díjat Bánkiné dr. Molnár Erzsébetnek adta át dr. Dobos László, a Jászok Egyesületének ügyvivője, aki megindokolta a kitüntetés okát, annak értelmét. Kiemelte azt a rendkívül jelentős nagyságú tudományos kutató munkát, amelyet Bánkiné Dr. Molnár Erzsébet végzett, melyből mind a jászok, mind pedig a kunok történelmet tanulhatnak.
Az elismerést, a kitüntetett, a tőle megszokott szerénységgel egy szép, rövid beszédben megköszönte mindenkinek aki támogatta a kitüntetésre való felterjesztését és megjegyezte, hogy ő tulajdonképpen azt a munkát végezte, amelyhez neki mindig erős vonzalma volt, munkájában örömét lelte.
Fábián József, a Jászkun Kapitányok főkapitánya beszámolt az elmúlt év eseményeiről.
Az egyik legnagyobb érdeklődést ezen a napon az új jászkapitány beiktatása jelentette.
Ebben az évben ismételten meg lett választva Bolla János, aki így már a második évét, aktív kapitányi teendőit végezheti.
A kapitány ünnepélyes felruházását Hortiné dr. Bathó Edit végezte, szemmel láthatóan igen nagy örömmel. Minden egyes kellékhez hozzáfűzte annak tulajdonságát, jelentőségét, amelyek kellő módon elismerő taps kíséretében kerültek fel, immáron második alkalommal Bolla Jánosra. A karddal való felövezés és a kapitányi pecsét felmutatása a mindenkori jászkapitány hatalmának bizonyítékai.
Kapitányunk a szép kivont kardjával tisztelgett a megjelentek előtt, majd mindannyiunk egészségére ivott a Jászkürtből az egészségünkre.
Az ilyenkor szokásos hármas ágyúlövés tudtára adta mindenkinek, hogy megtörtént a nagy esemény : beiktatták az új jászkapitányt!
Bolla János sok oldalról segítette és segíti ezután is a kulturális feladatokat, ezek által kitörölhetetlenül beírta magát Jászberény történelmi lexikonjába. Az újbóli megválasztását igen hosszú lista felolvasásával indokolták. (Hogy egy kicsit személyeskedjek, megjegyzem, hogy a kapitányunk, akinek kedves felesége is ott állt az emelvényen a többi kapitányok feleségeivel együtt, bizony az öröm könnyeivel küszködött.) Régi–új jászkapitányunk a már szinte fel sem sorolható, a jövő számára példát adó munkássága, hangyaszorgalmú tevékenysége, egyenes jelleme, hagyománytisztelete még fokozódik kivételes énekhangjával, amellyel a mostani alkalomból is megörvendeztette az ünneplő vendégeket is.
Úgy gondolom, hogy Bolla János újbóli jászkapitánnyá választása megkérdőjelezhetetlen.
Biztos kézbe került újból a jászok ügye, a többi segítőkkel együtt !
A Jász Világtalálkozó ismét az érdeklődés fényébe került, újból kitűnőre vizsgázott mind a szervezések, mind a műsorok, mind pedig a vendégek kedves, szeretetteljesfogadása szempontjából is.
Akik jelen lehetettek valamelyik eseményen, meggyőződhettek arról, hogy a Jász Világtalálkozó(k) olyan mértékben szívügyük a rendezőknek, hogy a legkisebb részletekben is felfedezhetők a lelkiismeretes, aprólékos gondosság.
Egyáltalán nem kopott meg ennek az eseménynek a jelentősége, sőt tudom, hogy több településen ezeknek a Világtalálkozóknak a hatására alakultak népi táncot tanuló csoportok, népi viseletet készítő varró műhelyek, hagyományőrző egyesületek, stb.
Ismeretes mindannyiunk számára : „Az a nép, amelyik a múltját nem ismeri, nem ápolja, saját magát temeti el.”
Sólyom János
2013. június 24.