V. I. Abajev:
A Nart eposz
I. A lejegyzés és közlés
Az első közlést az oszét nemzeti eposzról az ismert orientalistánál Julius Klaproth-nál találjuk. Az «Utazások a Kaukázusban és Grúziában» c.. 1812-ben német nyelven napvilágot látott művében az 1. kötet 433. oldalán a Kubánba ömlő Urup folyót említvén megjegyzi: «Ennél a folyónál volt valószínűleg az az erőd, amelyet az oszét hősi saga, az «Uarpfidar» (Uarp vára) említ, amelyet a csodával határos módon a hős Baterasz, Hamic fia elfoglalt. Megparancsolta, hogy töltsék meg az ágyúját, és lőjenek vele az erődbe». Klaproth említése után több mint fél évszázadnak kellett eltelnie, hogy erről az eposzról az első publikáció megjelenjen.
A nart hősmondák első lejegyzései az elmúlt század 60-as éveihez fűződnek. Ebben az időben a hegyi népek között megjelentek a saját értelmiségük képviselői. Közülük is kiemelkedtek azok a rajongók, akik élénk érdeklődést tanúsítottak a nemzeti kultúra, nevezetesen a népi alkotások iránt. Vaszilij Corajev, Dzsantemir és Gacir Sanajev – a nart hősmondák lejegyzése első úttörőinek a nevei Oszétiában. Az ő önzetlen és termékeny munkájuk az utókor hálájára szolgálhat. Lehetetlen az általuk végzett munka jelentőségének a megfelelő értékelése, mert az nem a tudományos eredményeivel, inkább a kezdeményező felismerés fontosságával és értékével tanúskodik arról, ahogyan a nép alkot. Nagy feladatot teljesítettek – a legnépszerűbb nart eposzok tartalmának a legkorábbi lejegyzését adták nekünk.
V. Corajev az ismert grúz íróval, «A Szurami erőd» szerzőjével, Daniil Csonkadze-vel együtt, jelentős mennyiségű folklór szöveget jegyzett le oszét nyelven. A. Sifner akadémikus oroszra fordította, jegyzetekkel látta el és 1868-ban a Tudományos Akadémia Közleményeiben kiadta ezeket. A nart eposzok közül két értékes hősköltemény került bele: az egyik Batrazról, a másik Uruzmagról.
Dzsantemir és Gacir Sanajev lejegyzései az oszét eredetiben sajnos nem jutottak el hozzánk. Csak az orosz fordításokkal rendelkezünk, amelyeket Sanájevék készítettek és adtak közre a «A kaukázusi hegylakókról szóló ismeretek gyűjteménye» c. publikációkban V. (1871), 2–37. oldal; VII. (1873) 1–2. oldal; IX. (1876) 1–64. oldal. Ezen publikációknak az anyagai rendkívül értékesek. Gacir Sanajev lejegyzéseinek egy része (megint orosz fordításban) nem jelenhetett meg a szerző életében, s csak 1925-ben látott napvilágot. A «Az oszét népi alkotások emlékei» c. kiadásban az Észak-oszétiai Tudományos Kutatóintézet jelentette meg.
Az orosz tudósok közül Sifer után elsőként a nart eposzra V. Pfaf, aki a «Anyagok a régi oszét történelemből»1 c. műve alapján ismerős, szentelt figyelmet és publikálta néhány hősmonda tartalmát. Az etnográfia, a folklór területén dilettáns, idegen tőle a szigorú értelemben vet tudományos módszer, vonzalmat érez a kevésbé megalapozott teóriák gyártására, mégis élénk érdeklődéssel és lelkesedéssel vonzódik a tanulmányozott tárgyhoz, valamint beleérzéssel, amellyel sok nehézséget legyőz abban az időben Oszétiában utazgatva és történelmi anyagot, szokásjogot gyűjt az oszét eposzhoz. A Nartról gyűjtött anyagait, amelyek a mai napig nem veszítettek a jelentőségükből «A Kaukázusról szóló ismeretek gyűjteménye» I. kötetének (1871) 163–175 oldalán jelentette meg.
Kovács J. Béla fordítása
