2012. szeptember 10. 18:00-kor nyílt meg a budapesti Forrás galériában az Alán párhuzamok című kiállítás oszét festőművészek képeiből.
A kiállítás szeptember 26-ig tekinthető meg, aki arra jár, vagy el tud jutni, azoknak javaslom, tekintsék meg!
A kiállítást Dr Hende Csaba honvédelmi miniszter úr nyitotta meg. “Daban horz!” – köszöntötte az egybegyűlteket jász nyelven, amely az oszét digor nyelvjárásban is azt jelenti: Jó napot! Ezt követően oly ékes szavakkal méltatta a jászokat és az oszétokat, hogy meg kellett nézzem, nem vette-e át a szót Dr. Dobos László, a Jászok Egyesületének elnöke közben. De nem, bizony, olyan szép beszédet mondott megnyitva a kiállítást, amelynek méltatására kevés az én billentyűzetem.
Ezt követően mondott hasonlóan szép, személyes és szívhez szóló köszöntőt Dr. Dobos László, majd Észak-Oszétia-Alánia Köztársaságának miniszterelnökének, Szergej Takoevnek a szavait tolmácsolták távollétében. Végül Amaga Gotti operaénekesnő áriájában gyönyörködhettünk, miközben a képeket csodáltuk.
A kiállításról: jómagam a festészethez deklaráltan nem értek, és a szépérzékem sem barátja a modern művészeteknek, mégis találtam én is olyan képet, amit áthat a dinamizmus, az erő és a harmónia, és szívesen elnézegetném a szobám falán – reprintként, mert az eredeti 825.000 Ft-os ára nekem kissé sok, bár a többi kép is fél-egy millió körüli árra lett taksálva.
Kedvencem: Szarmata lovasság - tessék figyelni, van ott piros-fehér-zöld lobogó is halványan!
Mindezzel együtt aki a szépet szereti és érti, s megteheti, azok számára remek és csak reméljük, hogy visszatérő lehetőség, hogy nem csak az oszét, de az Orosz Föderáció művészeinek krémjének képeiből tudhasson egyet magáénak.
Jász származású, igen megtisztelő látogatója is volt a megnyitónak
Zárszóul: maga a megnyitó és a képek is szépek voltak, az ének is gyönyörű volt, de aki kimaradt, lemaradt az leginkább az ott lévő emberek társaságáról maradt le. Nem csak mi jászok és oszétok voltunk magunk közt egy kissé. Az egybegyűlteken végigpillantva, az arcokat tanulmányozva látszott, kik az idősebb magyar műértők, kik azok, akik az orosz konzulátusról jöttek, aztán voltunk mi, jászok és oszétok.
Merthogy az oszét arcokat nézve, megszólalásig hasonlítottak az unokatestvérünkre, nagybácsinkra, vagy a szomszédunkra. Aztán mikor megszólaltak oroszul, oszétül vagy tört angolsággal, derült csak ki, hová valósiak. EZ az Alán párhuzam igazán szerintem.
