Lajosmizse első „Lajosmizséért Díj” tulajdonosa (díszpolgára), Angi néni, sajnos elhagyott bennünket örökre. Földi életét befejezte ugyan, de az örökkévalóság születési napját egyúttal megérte.
A páter Bíró által alapított Jézus Szíve Társasághoz tartozott, amely kihelyezte őt Lajosmizsére 1958-ban. Tanítóképző Főiskolát végzett, de elvégezte a teológiai főiskolát, a kántorképzőt és dolgozott zongoratanárként, hitoktatóként.
Eredetileg néhány hónapra helyezték ide, majd úgy alakult, hogy haláláig itt tevékenykedhetett Lajosmizsén. A templomi kórus vezetője, az Egyházközség kántora volt.
Amikor még kántorként dolgozott, akkor sokszor játszotta el Johann Sebastian Bach D-moll Toccata és Fúga szép, ünnepélyes hangulatot ébresztő zenéjét orgonán. Még most is fülembe cseng ez a feledhetetlenül szép zene, amelyet a szentmisék végén játszott!
Temetése napján Lajosmizsén a katolikus templomban felravatalozásra került, ahová el tudta helyezni mindenki a tisztelet virágát. Az általa is alakított Őszikék Nyugdíjas Klub 1/2 10 órakor vonult be a koporsóhoz, ahol mindenki egy szál virággal emlékezett meg Angi néniről. Nagyon szép halk zene adta meg az esemény gyászt kifejező hangulatát. A tekintélyes méretű templomunk erre az eseményre megtelt.
A szentmise előtt búcsúztató beszédeket mondtak el, Laczkó Zsuzsa a Jézus Szíve Társaság igazgatója, a polgármesterünk, Basky András, az iskolát képviselő Adonyi Gabriella, valamint az Őszikék Nyugdíjas Klub nevében Retkes Zoltánné, az Egyházközség nevében pedig Bujdosó Tihamér mondott beszédet. Beszédeikben egyértelműen megjelentek a tisztelet, az elismerés, a szeretet elemei.
Mindegyik beszéd nagyon jó volt, de nekem leginkább az a kifejezés tetszett, amelyet Süveges István atya a prédikációjában költői idézetből olvasott : Fényt hagyott maga után!
Hát igen! Angi néni letette a névjegyét Lajosmizsén örökre! Szünet nélkül, fáradhatatlanul vetette a jó cselekedetek serkentésére szolgáló gondolatokat, amelyek sok esetben termékeny talajra hullottak, cselekvésre sarkalltak!
Itt Lajosmizsén a katolikus templomi búcsúztatása, az érte mondott szentmise, amelyet három pap celebrált, (Süveges István, Tóth András, Kapás Mihály), nagyon szépen sikerült, célját maradéktalanul elérte.
A szentmise végén a közösen érte elvégzett imáink felszálltak az Égbe, segítettek Neki az őt megillető helyet elfoglalni.
Élete példaértékű : sorozatosan minél több jót adni mindenkinek, segíteni a lehetőségekhez képest a legjobb hatásfokkal, a legtöbb esetben célhoz ért.
Cselekedeteit jelentős mértékben meghatározta mély, meggyőződéses hite, amelyet sikeresen átadott ismerőseinek, barátainak, sőt időnkét másoknak is. Még a halálos ágyán is azt mondta, hogy legyen meg az Isten akarata!
Az egyik legjobb gondolata, amelyet természetesen megvalósított, az a jászolkiállítások megszervezése volt. Ezzel a komoly feladattal több mint 100 személyt tudott alkotó munkára rábeszélni évente!
Amikor már sokan úgy gondolták, hogy ebben a feladatban már egyszerűen nem lehet semmi újat kitalálni, tenni, akkor mindig olyan meglepetés ért mindenkit, hogy igenis van új irány, új anyag, újszerű megoldás!
Emiatt él még máig is a Betlehemi Jászol Kiállítás! Tehát ebben az évben is szándékunkban áll egy újabb jászolkiállítás megszervezése, amelyet már évek óta Terenyi Istvánné Marika végez.
Angi néni az adott lehetőségeket a szó nemes értelmében véve kihasználta céljai megvalósításához. Kiváló érzékkel tudta meghívni, rábeszélni az embereket, gyerekeket valamilyen általa megjelölt feladat elvégzésére. Személyes jó példájával irányt mutatott.
Amikor valaki elvállalt egy feladatot amelyet tőle kapott, akkor azt Angi néni annak rendje és módja szerint bevasalta az illető személyen. A megvalósítandó cél elérése végett elejétől a végéig leellenőrzött minden részfeladatot és a felmerülő kérdésekre megfelelő válaszokat keresett. Színdarabjaiban én is szerepeltem és pontosan emlékszem arra, hogy a legkisebb hibát is azonnal szóvá tette, kijavította bárkinél látott is ilyent, majd újbóli megismétléskor vagy elfogadta, vagy ismét bírálta.
Munkáját nagyon komolyan vette! Mondhatom úgy, hogy maximalista volt!
Elmondható, hogy Lajosmizse életének egy nagyon fontos, megkerülhetetlen személye volt!
Személyes élményeim közül elmondhatom, hogy pl. amikor külföldi utazást szervezett, akkor az utazás indulási időpontjától, a megérkezésig, a lehetséges legapróbb részletekig mindent kidolgozott, minden lehetőséggel számolt. Megjelölte mindenkinek az utazásnál az üléshelyét, a szállodai helyét. Igyekezett a legtöbb fontos, jelentős helyet, épületet, természeti szépséget, templomot, múzeumot, festményeket, szobrokat, történelmi események színhelyét megmutatni. Nagyon örült, ha elégedett volt a társaság, hiszen akkor bizonyítékot kapott, hogy a kirándulást, utazást jól szervezte meg!
Kedves Angi néni!
Köszönjük a mérhetetlen sok értünk tett munkád!
Köszönjük, hogy gondolataid megosztottad velünk, köszönjük, hogy példát mutattál nekünk!
A szentmise után a hullaszállító kocsi elvitte Angi nénit Pécelre, ahol a rendtársai sírhelyébe helyezték örök nyugalomra. A temetési szertartás előtt Süveges István atya vezetésével elimádkoztuk a rózsafűzért.
Pécelen Barotai Endre atya, Süveges István atya, Gulyka József atya, Nagy András atya és Frajna András atya, valamint a Jézus Szíve Társaság tagsága együtt végezték Angi néni koporsójánál a temetési szertartást. A kántori feladatot dr. Jobbágy Lajos végezte el.
A sírba helyezés előtt még Gulyka József atya mondott búcsúbeszédet.
A sírjánál a Jézus Szíve Társaság énekekkel búcsúztatta el Angi nénit.
A gyászszertartás után a Jézus Szíve Társaság mindenkit meghívott egy üdítőre, kávéra, finom sütemények fogyasztására.
Kedvességük, udvariasságuk kellemes emlékeink közé fog tartozni! Ők testvérként fogadtak bennünket, és megköszönték, hogy Angi néni rendtársukat elkísértük utolsó útjára.
(A Jézus Szíve Társaság háza rendben, gondozottan van karban tartva, a kert pedig ízlésesen ültetett virágokkal biztosítja mind a lakók, mind pedig a vendégek nyugalmát.)
Sólyom János
