A Nőegylet szervezésében bográcsos főzőverseny volt a parkban. Mi is főztünk, és be kell vallani, inkább voltam bátor mint ügyes, meg hát kicsit “szerelmes is voltam”, de ezt sem az asszony nem bánta, sem azok, akik leürítették a 13 literes bográcsom. Ezzel együtt sikerült a “főztek még” kategóriában szerepelni.
DE azt gondolom, hogy ez a főzőverseny nem arról szól, ki nyer, ott nagy meglepetések úgysem születnek már egy ideje. Sokkal inkább arról szól, hogy ismerősök, barátok együtt vannak, együtt esznek, főznek. Sajnos, ha mindez a parkban történik, akkor ott menetrendszerűen ott vannak, a részegek, csavargók és más nem odavaló emberek, akik azért egy tarhonyafesztiválon maximum mutatóba fordulnak elő, vagy inkább úgy se. Ott szívesebben főztem, na. De legalább senki nem rúgta fel a bográcsom.
Maga a szervezés aránylag jó volt, de van még mit finomítani, pl. durván elírni a nevező nevét nehezen tolerálhat. De az sem volt bölcs dolog, hogy a zsűri asztalát a legnagyobb tömegbe tették a bírálathoz (pedig egy asztallal odébb már lett volna elég hely). Hát mint mondjak, forró tányérral lavírozni a tömegben, amikor úgy dübörög a nóta, hogy nem lehet túlkiabálni, nem csak izgalmas, de balesetveszélyes is. Sebaj, van hova fejlődni.
Talán ha a Mizse napok utcabál és össznépi tobzódásos főtéri rendezvényeit szombatra teszik (akár a hajnalig tartó utcabálat is), akkor a főzőnap családiasabb lett volna. Így az eredményhirdetés után inkább mihamarabb távoztunk. Mondjuk ez az idei Mizse napok több sebből vérzett, s ez csak az egyik.
Összefoglalva: végülis, amit szerettünk volna, megvolt, a pörkölt megfőtt, el is fogyott, de jövőre, ha választani lehet, inkább tarhonyát főznék…
