Hősmondák a Nartokról
Uarhag és fiai
Ahszar és Ahszartag születése
A nart Uarhagnak két ikerfia született öregségére. Abban az órában, amikor a kakasok elsőt kukorékolnak született az első fiú, és ugyanazon az éjszakán, amikor a Hajnalcsillag, Bonvarnon még nem jött fel az égre, abban az órában, amikor a kakasok másodszor kukorékolnak, érkezett a második fiú. A reggeli nap sugarai bepillantottak Uarhag és a felesége, Szajnagon szívébe, a szülők pedig átérezték, hogy milyen drágák számukra a gyermekek, akiket ők nemzettek. Hogy szerencsét hozzon az újszülötteknek a születésük napja, Uarhag lakomát rendezett, amint a nartoknál szokás volt, csupán vadakat, amelyeket a vadászaton ejtettek, szolgáltak fel ezen a lakomán.
Uarhag meghívta a torra Kurdalagont, az égi kovácsot, a tenger mélyének uralkodóját, Donbettirt és az apósát, Szajnag-aldart. Sok tiszteletben álló nartot, az élükön Boraval és Alibeggel is meghívtak erre a gazdag lakomára. Kurdalagon megkedvelte Uarhag fiait és nevet adott nekik. Az idősebbet Ahszarnak, a fiatalabbat Ahszartagnak nevezte el.
De miért nevezték el őket Ahszarnak és Ahszartagnak?
A bátrat ahszarnak hívják. Ilyen volt az első fivér. Így is nevezték el. Azonban a második fivér még bátrabb volt, őt Ahszartagnak nevezték el, ami «bátrabbat» jelent.
És az újszülöttek névadásának tiszteletére Kurdalagon csodálatos tilinkót ajándékozott Uarhagnak, amelyet maga kovácsolt égi acélból, fatigból az égi kovácsműhelyében. A nartok az asztalra helyezték ezt a csodálatos tilinkót, amely csengőn és vidáman rákezdett:
Fogj egy csésze rongot!
Emeld fel a csésze rongot!
És idd ki az egészségedre!
Hét nap és hét éjszaka lakomáztak Uarhag vendégei, amikor pedig vége lett a tornak, Kurdalagon felugrott egy lángvihar tarajára, mint egy szárnyas Pakundza eltűnt az égben. Gyöngyházszínű lángoló halként Donbettir is visszatért és elrejtőzött a tenger mélyén. Szajnag-aldar is elment a várába. A nartok is, ahogyan azokhoz illik, akik egész életüket a hadjáratokban töltik, elindultak veszélyes útjukra.
Nem naponként, hanem óránként nőtt Ahszar és Ahszartag. Egy nap alatt egy hüvelyknyit, egy éjszaka alatt pedig egy egész arasznyit. Csintalan fiúcskák voltak Ahszar és Ahszartag. Íjat és nyílvesszőket készítettek maguknak, és nem akadt olyan madár, amely el tudott volna repülni előlük: azonnal eltalálták, és kőként hullt le a földre. Hamarosan megtudhatta az egész világ, hogy a nart Uarhagnak felnőttek a bátor ikerfiai – Ahszar és Ahszartag.
…
Kovács J. Béla fordítása
