Kegyes volt az időjárás a szervezőkkel, ezzel is megerősítve a tulajdonost, Ujhelyi Sándort, hogy ez ismét egy remek ötlet volt. A Liza Aqua & Conference Hotel és a vele egy épületben működő Fehér Akác Csárda megnyitása óta igyekszik nem csupán magas színvonalat biztosítani a szolgáltatásaiban, de ötletes rendezvényekkel igyekszik színesíteni a város kulturális életét.
Senki ne gondoljon egy bajor jellegű Octoberfestre. Sok-sok árus, finom ételek és jó sörök persze itt is voltak, de a sokkal inkább volt ez egy családias rendezvény, remek alkalom
baráti társaságok számára eltölteni egy remek délutánt együtt,, mint valami össznépi evés-ivás.
Déltájban érkeztünk kis családommal, a rendezők vendégeiként. Már érkeztünkkor kellemes meglepetés volt a szervezettség: láthatósági mellényes parkolóőrök segítettek kényelmes és biztonságos parkolót találni. Ehhez sok esetben más rendezvényeknek évek kellenek, mire eszükbe jut, itt sikerült elsőre gondolni rá. A parkolóból a Liza Women Club sátrába jutottunk, amely szintén a Liza Hotelnek és az Ujhelyi családnak köszönheti a létrejöttét.
Tovább haladva a főépület felé árusok sora következett, szebbnél szebb portékákkal.
Gyerekek kedvence a pónilovaglás!
Az egész árussorra jellemző: aki magyaros, kézműves dolgokra vágyik, vagy helyi gasztronómiai ínyencségekre, szívvel-lélekkel készített háztáji csemegékre, az bizony jó helyen jár!
Ezek után rendesen megéheztünk, be is álltunk hát a csárda saját csülkös kemencéje felé, s beálltunk a sorba. Igen, sorba! Pedig több pincér és szakács már be se fért volna oda, és mérhetetlen türelemmel, kedvességgel, szaporán szolgálták ki az éhes vendégeket. Egyébként pedig felhívnám a kedves olvasó figyelmét kedvenc szakács gasztrocelebem, a Discoveryben No Reservations címmel a világot körbeevő Anthony Bourdain bölcsességére: ha ismeretlen helyen szeretnél jót enni, állj be a leghosszabb sorba, mert tutira ott a legjobb a kaja!
Aztán várakozásunk siker koronázta, a pincérek megküzdöttek, hogy melyikük segítsen minket az asztalhoz vinni a finom ételeket! Jómagam füstölt főtt, míg párom sült csülköt választott. Ha hétfejű sárkány lennék, se bánnám, mert lehetett volna csülökpörkölt vagy grillcsirke is a tányéron.
Az ízekre nem lehet panasz, ilyen finom csülköt csak a csülökzseni debreceni pinceétteremben ettem, de az öt óra autókázás, a Fehér Akác csárda viszont csak öt perc.
A sült csülök finom, roppanós bőréről, ahogy fűszeresen ízesre sült, azokkal a csodás kis hólyagocskákkal. Igen, a finom sült malacbőr nem csak Anthony Bourdain gyengéje… Viszont az éttermi kés kifogott rajta, így remek üzletet kötöttem nejemmel, aki a kölcsönkapott bicskámért egy kis malacbőr vámot fizetett.
A jó ebédhez a nóta a ’66-os táncdalfesztivál közönségkedvencétől szólt…
A helyi tűzoltó egyesület is kitelepült, a gyerekek nagy örömére, mellettük lovas kocsikázni lehetett!
Összességében egy remek délutánt tölthettünk, finomakat ettünk-ittunk, remek programokon vehettünk részt a Liza Hotel és a tulajdonos, szervező Ujhelyi család jóvoltából. Arra biztatunk mindenkit, ha teheti, menjen ki vasárnap, amikor is folytatódik a fesztivál! Remek hagyományteremtő rendezvény indult útjára idén, ami évről évre csak jobb lesz!