Szeptember 1-én adták át ünnepélyes keretek közt városunk vezetői, regnáló és reménybeli képviselőjelöltjei közreműködésével az első látásra szépen felújított épületet.
Volt akkor még pár apróság, de az egyszeri szülő – így én is – azt gondolhatta, majd idővel korrigálják ezeket az apróságokat, hiszen az volt a cél, hogy a tanév kezdetére használható legyen az épület.
Nos, eltelt lassan egy hónap, megörökítette a sikeres felújítást már kampánykiadványtól kezdve a helyi médián át a hírlapig több orgánum is.
Ideje hát, hogy kissé alaposabban szemügyre vegyük azokat a blőd hibákat, amik sajnos számos helyi projektre jellemzőek. Nehezen fogható rá, hogy pénzhiány okozta volna ezeket, inkább csak némi alaposság hiányzott az elvégzett munkából, és szerencsére nagyrészt fillérekből javítható dolgok ezek. Ezért is érthetetlen, miért így sikerült a kivitelezés.
Bár a képen nem látszik, de ha ebből a szögből megnézzük a tetőgerincet (az úttest szélén állva pl.) szépen át lehet látni számos kúpcserép alatt. Laikusként ezt nem vélném megfelelőnek, mert ha a nap szépen átsüt alatta, akkor télen a szél is befújhatja a havat alá.
A bejárati kapu egyik felén szép betonszegélyt készítettek a mesterek (eredetileg téglából volt rakva). A sarokra amúgy nem ártott volna egy élvédő, mert már kezd kopni, leverődni…
A kapu másik feléhez viszont már nem jutott beton, ott verheti fel a sarat a falra az eső.
Illetve ha nem az út szélére öntik ki, hanem a fal tövébe teszik, akkor elég is lett volna a betonmennyiség. tehát a felhasznált mennyiség kb. stimmel, csak az elhelyezés nem az igazi. Ez amúgy a parkoló és az úttest találkozásánál póposodik.
A kaput, ha nyitják, akkor a gázcsap tartja meg, hogy a kilincs ne nyúljon bele a szigetelt falba. Egy pár forintos gu8mibak a fal tövébe elég lett volna ez ellen.
A befele menet bal oldali szegélyhez sem jutott már egy kis majter vagy hígbeton, a fal és a térkő közt csak sima homok van.
A kapu csukáskor megnyomja a falat.
Fenn pedig a fedetlen dobozból csak úgy lógnak ki a kábelek. Karnyújtásnyinál ugyan magasabb, de akkor is…
Ezt így a teljesség igénye nélkül. Köszönet azoknak a szülőknek, akik hozzám hasonlóan oda hordják naponta gyermekük, és felhívták a figyelmem ezekre a bosszantó részletekre. Sajnos ezt a városi projektet sem kerülte el a többire is jellemző szindróma, ami a gondosság és alaposság hiányát sejteti. Remélhetőleg a kivitelező mihamarabb mindent korrigál, és elvégzi az utolsó simításokat!
