Prof. Dr. Kürti László tisztelte meg lapunkat cikkével, mivel van helyi vonatkozása is. A cikk eredetiben az Élet és Irodalomban jelent meg.
Eörsi László levelében Harangi, alias Kecskeméti fedőnevű ügynökről ír, akit 1998-ban a Yad Vashem a Világ Igaza kitüntetésben részesített (Csaló az igazak között, ÉS, 2016/2. jan.15.). Nemcsak az a tény, hogy a körmönfont Harangi alaposan félrevezetett mindenkit embermentő sztorijával, hanem az, hogy a jeruzsálemi intézet négy magyar bejelentő vallomása alapján foglalt állást, figyelemre méltó. Ezért érzem úgy, hogy helytörténeti kutatásom és a fenti levél közti kapcsolatnak nagyobb teret kell hogy adjak. Megkíséreltem az eltűnt lajosmizsei zsidó közösség múltját feltárni, munkám eredménye hamarosan napvilágot lát. Mivel a levéltári kutatások nem sokat segítettek, megkönnyítette munkámat a mind Magyarországon, mind külföldön (Ausztrália, Argentína) fellelt néhány túlélő. Természetesen ezen túl nagy izgalommal fésültem át a kutatás számára megkerülhetetlen internetes forrásokat, különösen a Yad Vashemnek (yvng.yadvashem.org) és az USA Holokauszt Emlékmúzeumának adatbázisait (www.ushmm.org). Az általam kutatott településnévnél az előbbi 86, az utóbbi adatbázis 33 nevet tartalmaz. Mint kiderült, egyik lista sem hibátlan. Furcsa módon sem Amerikában, sem Izraelben nem fordítanak kellő figyelmet a magyar család- és helységnevek helyesírására, ugyanez orosz vagy lengyel neveknél kevésbé látványos. A honlapokon a felismerhetetlenségig eltorzított településnévvel találkozni (Laiosmisohn); a családnevek néha az eredetitől jócskán eltérően szerepelnek (Koh a Kohn helyett vagy Weiszfried/Visefrid/Visepid a Weszfried helyett stb.). Megtévesztő az, hogy az egyéni adatlapok többször felbukkannak, ami az áldozatok számának pontosítását nehezíti. Ez a helyzet például a munkaszolgálatban elpusztult Friedmann György esetében, aki az USA honlapján kétszer szerepel; Braun István pedig háromszor is a Yad Vashemén. A Voronyezsnél munkaszolgálatban elhunyt 42 éves Korn Sándor neve megtalálható a Yad Vashem adatbázisában, az USA-éban nem, és nem szerepel a „Magyarországi munkaszolgálat a második világháború alatt” elnevezésű – egy minden információt mellőző honlap – adatbázisban sem (www.tm-it.co.il). Helyesen szerepel viszont a magyar Holokauszt Emlékközpont adatbázisában (hdke.hu).
A hozzátartozók írásos bejelentése (page of testimony) sem bizonyul mindig megbízhatónak. Önmagában az, hogy valaki unokatestvér vagy nagynéni, még nem garancia a hitelességre, esetleg a „családi folklórra”, ahogy a Yad Vashem is írja. Az intézmény honlapján szerepel például az 1922-ben (helyesen 1923‑ban) született Weiszfried (helyesen Weszfried) Katalin, akinek túléléséről sem itt, sem az USA adatbázisban nincs adat, ám egy másik adatsor szerint Katalina Visepid (így!) a Soá áldozataként életét vesztette (yvng.yadvashem.org)! Megdöbbentem. A mintegy 100 éves történelemmel rendelkező helyi zsidó közösség életében ilyen családnév nem fordul elő, sőt sehol a világon. A Visepid név mögött rejlő Weszfried Katalin nem hogy nem halt meg a munkatáborban, nagyon jó egészségnek örvendett, amikor vele találkoztam, és lefényképeztem egy másik túlélő sorstársával, Braun Lászlóval egyetemben. Zavaró a két nagy adatbázis tartalmi inkongruenciája, ahogyan az USA Holokauszt Emlékmúzeuma és a Yad Vashem közötti összehangolt feldolgozás, mi több, egy kicsit nagyobb precizitással folyó kutatás hiánya is. A magyarországi intézetek listáit sem ártana összehangolni a washingtoni és jeruzsálemi adatbázisokéval. Remélhetőleg az intézmények megtalálják erre a megoldást, így folyamatos frissítésekkel már ennek megfelelően állnak majd a nemzetközi kutatás és a leszármazottak szolgálatára. Most, amikor a Saul fia Oscar-díjával a világ (újból) felfigyelt a magyar filmgyártásra, nem árt a történészek és a visszaemlékezések által folyamatosan újra- és átértékelt magyar holokauszt halottjairól méltóan emlékeznünk. Az meg külön öröm, hogy a listáról egy nevet ki lehet húzni.
