Szent Lajos Lajosmizse védőszentje, a nyár utolsó vasárnapja pedig katolikus templomunk búcsúja.
Emlékszem még gyerekkoromra, amikor izgalommal vártuk ezt a napot egész nyáron, az utolsó vasárnapot!
Na nem azért, hogy majd szépen kiöltözve részt vegyünk az ünnepi szentmisén, igaz, illett volna, jó lett volna, de hamis és álszent dolog lenne részemről nem létező glóriát helyezni gyermeki fejemre.
Itt bizony a nyári szünet záróbulijának is beillő BÚCSÚról, azaz a vásártéren megtartott kirakodóról és vásári forgatagról, a sok sörgőről beszélek.
Már akkor is inkább délelőtt, vagy kora délután igyekeztünk elmenni, mert bár délutánra volt tömeg, és este volt igazán látványos a sok szépen kivilágított körhinta és sörgő, de féltő szüleim logikus indoka az volt, hogy addigra részegből is lesz elég. Ami azért akkor is jelentett némi közbiztonsági kockázatot.
Aztán teltek az évek, én is cseperedtem, egyre kevésbé volt csábító a dolog. Immár oda jutottam, hogy a gyerekemmel tudnék lassan kimenni. De minek? Rokonaim elmondása szerint idén, bár az időjárás kegyes volt (igen, ezen is izgultunk gyerekkoromban minden
évben, hogy csak az eső ne essen), de igen kevesen voltak.
Nyilván, válság van, és az idők is változnak. DE a vendégek is. Évről évre több a vendégmunkás, ami a legkevésbé sem csábítja a helyi lakosokat, bár idén jelentős rendőri jelenlét is volt, növelve a közbiztonságot.
Kevés volt viszont az árus (egy átlagos vásárhoz képest, pedig emlékszem, anno másfél vásárnyi volt), a körhinták meg zömmel álltak, vagy ha mentek is, alig pár emberrel. Pedig régen egy-két kört is ki kellett várjak, mire feljutottam.
Jövőre már nyugodt szívvel felengedném a kisfiam egy aranyos mesekörhintára, hogy menjen pár kört a díszes paripán, vagy vezesse a csicsás autót, vagy a szép helikoptert. Vajon kivigyem-e? lesz még hova?
Kérem olvasóim, osszák meg velünk a saját véleményük a búcsúról! Lesz-e, kell-e még a körhintás vásári forgatag, vagy szépen visszavedlik ez az ünnepe a városnak azzá, ami volt is: egyházi ünnepé?
