(Fejezetek egy most készülő fordításkötetből; 2012. októbere)
A fordító, Kovács J. Béla a kiadáshoz támogatókat keres!
ELŐSZÓ
I. u. a történelmi krónikák oldalain először az «alánok» neve jelent meg. A római
birodalom észak-keleti határai közelében, az Aral-tó, a Duna és a Kaukázus hegygerince
közötti síkságokon, és ott, ahol amióta világ a világ, a szkíta és szarmata törzsek
nomadizáltak, jött létre egy új hatalmas katonai-politikai egyesülés. Az alánok neve, akiket
már az I. évszázadban Lukianosz római író «kemény és állandóan háborúzó» népnek nevezett,
gyorsan ismertté vált Nyugaton és Keleten és másfél ezer esztendeig magára vonta az ókori
írók és történészek figyelmét.
Az alánok nem egyszer rázták meg támadásaikkal a szomszéd államokat. Ezt a dinamikus
középkori népet a történelem viharai Ázsiába, Európába és Afrikába szórták szét, más ókori
népek és törzsek tucatjaival kerültek ellentétbe és kapcsolatba, hol békés szomszédságban és
szövetségben, hol meg a csatamezőn. Így fonódott össze az alánok története elsősorban
Délkelet-Európa sok népe történetével. Tökéletesen igaza volt N. J. Marrnak, aki azt írta,
hogy az «alánok története ― már nemcsak a Kaukázus, hanem Oroszország déli részének a
története is. Közéjük tartoznak a hazai történelem (orosz – K. J. B.) sok területének szereplői
is». Munkáiban sok tudós határozottan állítja az alánok iráni nyelvűségét és szarmata
genetikus kapcsolatait. Az alánok neve már az i. e. II–I. században egy szarmata törzs, a
roxolán («világos, fényes alánok» elnevezésében határozottan megjelenik. – V. K.). Az i. u. I.
század közepére az alánok mindenütt felbukkannak, ahol addig szarmaták laktak; az Északi-
Kaukázusban ugyanez történik: a szarmata szirák és aorsz törzsek közötti 49. évi háború után
megjelennek az alánok, s eltűnnek a szirakok és az aorszok. Azt kell feltételeznünk, hogy a
szirákok és az aorszok nem váratlanul tűntek el, hanem új népnévvel, az «alánnal» lettek
elfedve, mint valamiféle etnikai vagy inkább szociális csoportosulás megjelenése, amely
meglepően népszerűvé vált, és gyorsan elterjedt az összes iráni nyelű lakosság között
(későbben az alánok sorába olyan nem szarmata származású törzsek is beletartozhattak,
amelyek az alánok politikai hatalma alá kerültek). Az alánoknak a szarmatákkal való szoros
kapcsolatára a több részből álló csaknem átmeneti terminusok, mint az «alanorszok» (alánaorszok),
Ptolemaiosznál (II. sz.) és «alán-szarmaták» Markianosznál (IV. sz.), s úgyszintén a
nagyszámú archeológiai anyag is utalnak. Az «alán» terminusnak az olyan értelmezését, mint
kezdetben valamiféle etnikai, de még inkább szociális csoportosulás az aorszok körében, majd
későbben minden iráni nyelvű szarmata és szako-masszageta származású törzsre kiterjesztve,
és még későbben egy hatalmas etnikai csoportosulásnak nemcsak etnikai, hanem politikai
gyűjtőnevévé is válva, a következőkben is figyelembe vesszük.
Az «alán», az «az alánok» népnév etimológiája fontos kérdés. Különböző vélemények
születtek. Így G. F. Miller azt tartotta, hogy az «alánok neve a görögöknél született, s egy
görög igéből származik, amely vándorlást vagy kóborlást» jelent. K. Müllenhoff az alán nevet
az Altáj hegygerincének elnevezéséből származtatta, G. V. Vernadszkij – az ó-iráni «elen» –
szarvas szóból, L. A. Maculevics úgy vélte, hogy az «alán» terminus kérdése teljesen
megválaszolhatatlan. A tudomány manapság azonban azt a változatot ismeri el, amelyet V. I.
Abájev így magyaráz – az «alán» terminus a régi árják és irániak «arya» közös elnevezéséből
származik, amelyet az európai irodalom vezetett be; ennek a szónak az eredeti jelentése
«gazda», «vendég», «társ», amely a különféle történelmi hagyományokban «törzsbeli társ»,
későbben a törzs (arya) és az ország saját neve. Ez a tudományosan leginkább meggyőző és
elfogadható verzió.
….
