Emlékezetes szombat délutáni műsorban vehettünk részt 2014. május 17-én Lajosmizsén a Művelődési Ház színháztermében.
Már a délután 2 órakor kezdődő műsor előtt egy órával megérkeztek a meghívott vendégeink Tassról, Kunadacsról, Kunszentmiklósról és Jászberényből. A kedves vendégeket nagy szeretettel fogadtuk. Már az előtérben a többféle sütemény, pogácsa, kávé, üdítő, egy kupica kisüsti kedves kínálata jelezte, hogy erre az alkalomra különösen kedves vendégek jönnek hozzánk Lajosmizsére.
A műsort a már nagy gyakorlattal rendelkező Berta István karnagy vezette. Dr. Adonyi Lajos alpolgármester Úr elmondta köszöntő beszédét, melyben felolvasta az Ilonka néni ars poétikáját jelentő versét. Ebben a versben tulajdonképpen választ kapunk arra a ki sem mondott kérdésre, hogy miért kezdte meg Ilonka néni a népzene citerán játszható dalait, nótáit gyűjteni, azoknak műsorra tételét, minél több lelkes citerással.
Alpolgármester Úr megköszönte Ilonka néninek, az általa vezetett Rózsa Sándor citerazenekarnak, az Őszirózsa Népdalkörnek eddigi jelentős, kiváló színvonalú tevékenységét, kitartását, valamint köszöntötte a fellépő vendég népdalkörösöket, akik Tassról, Kunadacsról, Kunszentmiklósról és Jászberényből érkeztek.
Ezután a Rózsa Sándor Citerazenekar szép műsorral örvendeztette meg a közönséget. Nagy tapssal köszöntük meg nekik a régi, valamint az új népdalokat. Az Őszirózsa Népdalkör előadása a citerásokkal, a fénykorukban működő önmagukat idézte vissza.
Jól szerepeltek a Jászberényből érkező Népdalkör tagjai is, akik citerával, köcsögdudával kísérték szép énekeiket. Visszatapsoltuk őket, mert nagyon szépen énekeltek. Tiszta szívből, mindent beleadva énekeikkel maradandó emléket rajzoltak lelkünkbe.
Minden vendég népdalos csoport jól szerepelt. Kunszentmiklósról jövő népdalénekesek is olyan kiválóan énekeltek, olyan szép népdalokat adtak elő, hogy kritikus szemmel sem
lehetett ebben hibát találni. Köszönjük nekik, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy feledhetetlen emlékké váljon minden kedves megjelentnek ez a szép délután.
A Tassiak nagyon kedves népdalokat énekeltek. Örömmel láthattuk, hallhattuk műsorukat.
A Kunadacsról érkező népdalosok tiszta szívből énekeltek a jubileumukat ünneplő lajosmizsei citerásoknak, népdalosoknak.
Mindegyik csoport szép ajándékkal, virággal is köszöntötte mind a Rózsa Sándor Citerazenekar, mind az Őszirózsa Népdalkör tagjait és persze a vezetőjét Kóródi Antalné Ilonka nénit.
Ilonka néni fáradhatatlanul tanította, szépítgette a népdalokat, lelket öntött szinte mindenkibe, emiatt évtizedeken keresztül jól, sőt egyre jobban citeráztak, énekeltek. A sok oklevél, kitüntetés, elismerés a munkásságuk, diadalútjuk bizonyítéka.
Most egy kicsit részletesebben írok néhány olyan eseményről, amely sok örömet, sikert hozott az Ilonka néni citerásainak és természetesen egyúttal Lajomizséről is kedvező vélemény formálását jelentette.
1975-ben Csehszlovákiában sikeres vendégszereplés
1983-ban Országos „Jó minősítés”
1985-ben Országos „ARANY FOKOZAT ”
1987-ben Országos „EZÜST FOKOZAT”
1990-ben Országos „ARANY FOKOZAT”
1993-ban Sikeres rádiófelvétel készítése
1993-ban Országos „ARANY FOKOZAT” a Népdalkörrel együtt
1994-ben Országos Népdalversenyen Budapesten a Zsűri Különdíja
1996-ban Vass Lajos Emlékversenyen ARANY ÉS EZÜST FOKOZAT díja
Mindezeken kívül szinte megszámlálhatatlan oklevél és elismerés bizonyítja sikeres működésüket.
Ilonka néniék megismerkedtek a Tiszaalpáron élő Bársony Mihállyal, aki jó minőségű tekerőlantokat készített. Ilonka néniék megrendeltek nála egyet, amely megnyerte a citerazenekar tetszését.
Tekerőlanton először Kóródi Gábor tanult meg játszani, majd Horog Dezsőné is vett egy tekerőlantot, aki sok gyakorlással jól megtanulta a hangszer használatát. Természetesen Ilonka néni is megtanulta a tekerőlant fortélyait és sokszor különös hangulatot szereztek a kíváncsi közönségnek, akinek tagjai élvezettel hallhatták a népzene nótáit, amelyeket ritkán lehet hallani tekerőlant által megszólaltatva.
Kóródi Gábor 1984-ben Megyei Dicséretben részesült, majd Kóródi Antalné és Horog Dezsőné 1986-ban szintén Megyei Dicséretet kapott. A Katonadalok Fesztiválján Abasáron mindig nagy sikerrel vettek részt.
Az Őszirózsa Népdalkör és a Rózsa Sándor citerazenekar 25 főből áll jelenleg.
Ilonka nénire Drapák Károly, Muzsla község polgármestere mondta meg a leginkább jellemző véleményt 2005. áprilisában: „Számomra Ilonka néni az első perctől, a szó szoros értelmében a PÉLDAKÉP! Boldog az a település, ahol vannak Ilonka nénihez hasonló emberek.”
A citerásai, énekesei mindig örömmel mennek próbákra, fellépésekre, hiszen ilyen alkalmakkor lelkileg is feltöltődnek. Mindezek a fellépések kiváló táptalajt adnak a zenei fejlődésnek, amelynek Lajosmizse is hasznát veszi.
A sok elismerő oklevelet, kitüntetést elsősorban Kóródi Antalné Ilonka néninek köszönhetjük.
Az Őszikék Népdalkört szintén Ilonka néni alakította meg 24 fővel, bővültek, kiegészültek az ifjúsági és gyermek citerazenekarral, megalakult a Búzavirág Néptánccsoport, amely Drabantné Berki Irénke vezetésével kezdett működni. Szép színfoltot jelentettek ők mindig. A néptáncosok a népzenét szinte láthatóvá teszik, a táncok elemei, különösen a gyors elemek nagyon precíz mozdulatsort kívánnak, nemcsak a lábak, hanem az egész test, a kezek számára is. Mindennek teljes összhangban kell lenni a zene ritmusával, a táncpartner mozdulataival, sőt minden táncot lejtő párnak is pontos harmóniában kell lenni egymással.
A sok kedves köszöntések után egy egészen különleges és remekül sikerült meglepetés koronázta meg az ünnepséget.
A műsorvezető bejelentette, hogy erre az alkalomra újból összeállt a régi, több évtizeddel ezelőtt táncoló néptáncosok csoportja! Ráadásul hogyan!
Bujdosó Márton, akinek annak idején Debrecenben, ottani egyetemi tanulmányai alatt nagyon megtetszett a sok sikert arató néptáncosok tevékenysége, úgy határozott, hogy megpróbálkozik ő is ezzel a szép, népi hagyomány művelésével. Elhozta Lajosmizsére a néptánc szeretetét. Annak tüzével sikeresen megégette a fiatalság egy részét annyira, hogy nálunk is megalakított egy néptánc csoportot, amely sikeresen szerepelt évtizedekig. Mielőtt a tánc elkezdődött volna, a rendező Művelődési Ház és maguk a néptáncosok is megköszönték Bujdosó Mártonnak a néptánc hagyományának megteremtésében és a csoport vezetésében végzett munkáját. A jelenlévő néptáncosok kifejezték hálájukat tanítójuk iránt, s azt, hogy átadta számukra a népzene és a néptánc szeretetét. A csoport tevékenységét nagyban segítette Staar Ottó is kiváló néptánc tudásával.
Hát Lajosmizse kedves közönsége! Láss csodát! Nézd meg ezeket a szívből, örömmel, felszabadultan táncoló örökifjú táncosokat!
Tudtunk-e volna ennél szebb, ennél kellemesebb meglepetéssel szolgálni az erre az alkalommal ismét összeálló régi néptáncosoknál? Amint a régi-új együttes a szép népi ruhájukban a verbunkkal a férfiak bemutatták a verbunkot, annak örök sikeres lendületével, annak vérpezsdítő ritmusával, már érezhető volt, hogy a sikerük nem maradhat el. Így is lett! A többi táncot a feltűnően szép ruhákba öltözött leányok, mintha néhány évtized nem is múlt volna el, olyan frissen, láthatóan nagy élvezettel táncolták!
Nem hagyhatom ki a szereplő néptáncosok felsorolását, az ő lelkes hozzáállásukat, fáradhatatlan újbóli gyakorlásukat.
Nagykónyi Verbunkot táncolták:
Bujdosó Márton, Mayer István, Drabant Mihály, Kisjuhász Dávid, Hornacsek Sándor, Ádám Dániel, Dodonka Márti
Mikepércsi Csárdást táncolták:
Bujdosó Márton- Józsáné dr. Kiss Irén,
Mayer István- Drabant Ibolya,
Berki Irén- Mákné Dobos Erzsébet,
Drabant Mihály- Sorbán Diána
Ádám Dániel- Drabant Irén
Hornacsek Sándor- Sorbán Viktória
Kollárné Szendi Aranka- Berki Etelka
Tasi Sándor- Kollár Aranka
Kóródi Anita- Bognár Mariann
Kisjuhász Dávid- Orlik Dalma
Fergeteges siker, tombolóan tapsoló hálás közönség! Mind a táncosok, mind a szervezők, mind az ünnepeltek, mind, mind vidáman, örömmel telve, feledhetetlen élménnyel indulhattunk haza a műsor után.
Egy nagyon szép, életnagyságú, grillázsból készült nagy citerát is kapott még Ilonka néni a régi néptánc együttestől, amely Bujdosó Márton támogatásával valósulhatott meg. A citerára még húrokat, kulcsot is tett fel a grillázsguru, (Rimóczi László), aki ezzel egy újabb remekművet alkotott.
A műsor vége előtt Zsigó Viktor és Gombkötő Gizella közös ajándéka, a legújabb CD került átadásra a Rózsa Sándor citerazenekar és az Őszirózsa Népdalkör tagjainak az ő előadásukban.
Úgy gondolom, hogy az ünnepség utáni ebédről is illik egy-két gondolatot írni. Nem lehetett kifogás sem az íze, sem pedig a mennyisége ellen senkinek sem. A felszolgáló személyzetet itt a Lajosmizse Város Művelődési Háza és Könyvtára teljes személyzete jelentette.
Talán nem is ez a leglényegesebb észrevétel az itteni ebédről, hanem az ebédet követő, felszabadult hangulatú közös nótázások, amikor minden belső feszültség nélkül, baráti hangulatban, mondhatnám úgyis, hogy emelkedett hangnemben, szinte egymásra licitálva, újabb és még újabb nótát kezdeményezve teljes hangerővel, vidáman, lelkesen énekeltünk együtt, korra, nemre és beosztásra való tekintet nélkül. A mi regnáló jászkapitányunk is, Bolla János, teljes hangerejével tudatta a társasággal ennek az eseménynek a fontosságát, ugyanúgy, mint a többi népdalénekes.
Átütő hangerején kívül, hangsúlyozottan kitűnő hangulat és az elégedettség öröme uralta az eseményt. Jó volt jelen lenni!
Köszönöm Mindenkinek, aki bármit tett ennek az ünnepnek a létrejöttében, megvalósításában!
Lajosmizse, 2014. május 19.
Sólyom János
Rigó Pál képei:
