Fodor István Ferenc
A jászsági oktatás végvárai
című könyv bemutatója
Értéket jelentő könyv bemutatóján vettem részt Jászberényben.
A megjelent érdeklődőket Hortiné dr. Bathó Edit köszöntötte.
Beszédében név szerint említette azokat a személyeket, akik valamilyen formában hozzájárultak ahhoz, hogy ez a könyv külcsíne illeszkedjen a „Jászsági Füzetek” sorozatába, tartalma hiteles legyen, helyesírása hibátlan, szerkesztése annak rendje-módja szerint állja ki még a szigorú bírálatokat is!
Igen, az igényesség rányomja bélyegét a legapróbb részletekre is!
Hortiné dr.Bathó Edit a már említett fontos részletekre is figyel, ezért a kiadott könyv kiállja a kritikát.
Ebben a könyvben Fodor István Ferenc megírja a Jászságban volt 55 jászsági iskola történetét amelyeket fényképekkel illusztrál.
1870-1895 között az iskolák a lakott településektől távoli tanyavilágban épültek fel.
A tanyasi iskolák a Klebelsberg Kuno kultuszminiszter iskolaépítési kezdeményezésének köszönhetően fejlődtek leginkább az 1920-as években. Viszonylag rövid idő alatt építettek fel 5000 iskolát.
Egy-egy tanyasi iskola általában egy, vagy két tantermesnek épült.
Némelyik iskolába négy-hat-nyolc osztály járt osztatlan formában. Később alsó és felső tagozatokra bontották az iskolákat.
Ezekben az iskolákban sikeresen megtanulták a legfontosabb tananyagokat, tehát sikeresen felvették a harcot az analfabétizmus ellen.
A tanyasi iskolák megszűnéséhez nagyban hozzájárult a villamosítási program részbeni megvalósítása.
Az írónak a legfőbb célja volt, hogy feltárja a régi „oktatási végvárakat”, hogy milyenek voltak, valamint a mostani állapotukat.
Fodor István Ferenc egy élvezetes előadásban, finom öniróniával mesélte el a helyszínek bejárásainál történt előre ki nem számítható problémákat és azoknak a lehető legegyszerűbb megoldásait.
Ezek a kis történetek kiszínezték az előadást, a hallgatóság figyelmét ébren tartották.
Egyet megpróbálok részben visszaidézni. Az egyik iskola, amely már régóta nem működik, sőt még alapjai sincsenek, valahogyan semmi részletet sem mutatott a felszínen. Amint ott jártak- keltek, hogy találjanak kézzel megfogható bizonyítékot a valaha a helyszínen álló iskoláról, hát a nagyra nőtt fű elrejtett egy követ, amelyben felbukott. A bukást jelentő kő szerencsét jelentett, mert a rejtekéből előbukkanó kő a vizsgálat után feltárta a kíváncsi szemeknek, hogy bizony ez nem volt más, mint a keresett iskola bejárati lépcsőjének egy része!
Kellemetlen elakadási gondok is nehezítették több esetben a felfedező kutatásaikat. Egy nagyobb eső után bizony a fekete föld majdnem rabul ejtette a mikrobusszal helyszínre kiszálló csapatot. Ilyenkor szükség volt az emberi segítő tolóerőre. Szóval nem volt olyan egyszerű a kutatási munka, mint ahogyan előre elképzelték.
Összegezve a tanyasi iskolák jelentőségét, azok hatékonyságát, megidézek az írótól egy pici visszaemlékezést: Másodikban sokan voltunk-tízen. ………A tizedik egy szöszi pesti lány, Ibolya. Ő úgy került oda, hogy belövést kapott az iskolájuk a forradalomban. És most mi lesz másodikban a szegény kislánnyal, adjuk le a nagyanyjához a Varjasra, úgyis ott szokta tölteni a nyarat, döntötte el a családi kupaktanács, hiszen szinte a szomszédban volt az iskola. Ibolya végigjárta velünk az osztályt, aztán visszament Pestre. Nemrégiben telefonon beszéltünk, és elmesélte, hogy fizikailag is, meg tanulásban is gyenge volt elsőben, meg sem mert mukkanni, amikor meg visszament harmadikba, úgy jelentkezett, hogy majd kiesett a padból. Mondta is a tanítója, hogy „Hol jártál te másodikba, hogy így megokosodtál?” Aztán kiderült, hogy egy kis osztatlan tanyasi iskolába huszonvalahány alsóssal együtt 10 km-re a falutól.
Hát ennyit a hatékonyságról!
A mellékelt fényképeket Bugyi Gábor a Redemptio honismereti lap szerkesztőbizottsági tagja készítette.
Sólyom János
