Háztáji (haszon) álltattartás – 35. rész

A szarvasmarha – 6. rész

Szoptassuk a borjút vagy itassuk?

Aki a szoptatás híve, úgy véli, hogy kevesebb vesződség van a borjúval, ha szopik, hiszen kevesebbet kell fejni, a tej a tőgyből egyenesen a borjú szájába jut, mégpedig éppen olyan melegen, amint szükséges, közben nem szennyeződik és fertőződik. A fejősajtár mellett nem kell még a borjú itató vedrét is tisztogatni. Ez így igaz. De az is igaz, hogy a szoptatott borjúnál nem tudjuk mennyi tejet kapott, tehát nem tudjuk ellenőrizni a tehén tejelését. nem tudjuk azt sem, hogy mennyi abrakot adjunk a tejelésre. Ha több tejet ad a tehén, mint amennyit a borjú el tud szopni, és előbb a borjút engedjük a tehén alá, aztán fejjük ki, a borjúnak híg tej jut. Ha előbb fejünk és később kapja a borjú a tőgyben hagyott tejet, nem tudjuk, jut-e neki elég. Ami tejet pedig fejés után elszopik, az igen zsíros lesz.

Amennyiben gümőkorra reagál a tehén, szoptatással megfertőzi borját, pedig a borjú a reagáló anyjától is legtöbbször egészségesen születik.

A szoptatott borjú legtöbbször megsinyli az elválasztást, elveszti a “tejhúst”. Sok tehén van, amelyik ha borját elválasztják, egy-kettőre elapaszt. Van olyan is, amelyiktől a szoptatás után nem lehet elfejni egy csöpp tejet sem, pedig biztosan tudjuk, hogy lenne még nála.

Sokan vannak, akik azt tartják, hogy legalább az előhasi tehénnek szoptatni kell a borját, mert az jobban megdolgozza a tőgyet, mint a fejő. Ez így is van, de csak akkor, ha olyan valaki ül a tehén alá, aki nem tud jól fejni. A jó fejő, aki egyenletes, alapos fejéssel fej ki minden csepp tejet, sokkal inkább elősegíti a jó formájú, egészséges tőgy kialakulását, mint a szopás.

Milyen előnyei vannak az itatásos nevelésnek?

Az itatásos neveléssel magunk szabhatjuk meg, hogy mennyi tejet kapjon a borjú, és nem adunk neki több tejet, mint amennyi fejlődéséhez szükséges. Elválasztás tulajdonképpen nincsen, mert a tej fokozatos, lassú elhagyását a borjú észre sem veszi és nem veszíti el a “tejhúst”. A tehén egyenletesen, jobban tejel, ha első perctől fejjük. Kísérletek bizonyítják, hogy a tehén, ha borját szoptatja, a borjútejjel együtt 300-400 literrel kevesebb tejet ad évente, mintha csak fejtük volna.  Itatásos neveléskor pontosan ellenőrizhetjük a tehén tejtermelését és aszerint etethetjük. A teljes tej egy részét pótolhatjuk olcsóbb lefölözött tejjel, és így borjanként 14-15 kg vajra elegendő tejszínt kaphatunk meg. A gümőkorral vagy brucellózissal fertőzött tehéntől is nevelhetünk egészséges borjút, ha elkülönítjük anyjától és itatva neveljük.

Akkor is érdemes itatni a borjút, ha nincs fölözött tej, mert csak a fölözött tej itatásával járó tejszín megtakarítása marad el, viszont az itatásos felnevelés többi előnye változatlanul fennáll. Ilyenkor még kevesebb vesződséget jelent az itatásos nevelés, mert a kifejt tejet azon melegen, minden kezelés nélkül adhatjuk a borjúnak.

Hogyan neveljünk szoptatással?

Az itatásos borjúnevelés több munkával, vesződséggel jár, mint a szoptatás. Több időt vesz el, nagyobb tisztaságot, pontosságot követel, és a borjút is meg kell tanítani inni. Mindehhez idő és türelem kell. Akinek nincs elég ideje vagy türelme, vagy a tehene gyengén tejel és éppen csak annyi tejet ad, amennyi a borjúnak elég, az inkább szoptatással nevelje a borjút.

Hányszor és mennyi tejet szopjon a borjú napjában?

A fiatal borjút eleinte gyakrabban kell szoptatni, mert gyomra kicsi és így egyszerre sok tejet nem tud megemészteni. Az első héten napjában ötször is engedjük az anyja alá. A 2-3. héten elég napjában háromszor szoptatni. Amikor a borjú betöltötte a 6-8. hetet, elhagyhatjuk a déli szoptatást. Korábban ne fogjuk napi kétszeri szopásra, mert így az egyik szopástól a másikig túlságosan kiéhezik, mohó lesz és több tejet szopik el, mint amennyit meg tudna emészteni. Ez pedig előbb-utóbb emésztési zavarokhoz, hasmenéshez, felfúvódáshoz vezet.

Ha tehenünk az első időszakban csak 8-10 liter tejet ad, ez a tej mind a borjúé lehet. Körültekintőbbnek kell azonban lennünk, ha jól tejelő tehenet szopik a borjú. Ilyenkor ugyanis a szopás előtt kifejt tej annyira híg lehet, hogy a gazda a vizezés gyanújába keveredhet, ha ilyen tejet ad el. A borjúnak jutó túl zsíros tej pedig emésztési zavart okozhat. Ha a tehén több tejet ad, mint amennyi a borjúnak kell. szoptatás előtt teljesen fejjük ki egy vagy két, esetleg három tőgynegyedét. Az érintetlenül maradt csecsből pedig a borjú megfelelően szophat. Vigyázzunk azonban, hogy el ne számítsuk magunkat és a borjú valóban megkapja a fejlődéséhez szükséges tejet. Egy-két tőgynegyed elfejésével azt is megtudhatjuk, hogy mennyi tejet ad a tehén. A borjúnak ugyanis az első hónapban naponta 8-10 liter, második hónapban 6-7 liter tej bőven elegendő. Amint a borjú növekszik, egyre több abrakot és szénát eszik, így a szopott tej mennyiségét tovább csökkenthetjük.

Ha a jól tejelő tehenünk mellett van egy kevesebb tejet adó is, adjuk ehhez dajkaságba a borjút. Fontos azonban, hogy a dajka tehén még ne legyen öregfejős, mert az ilyen tehén teje nem jó a fiatal borjúnak. Arról is győződjünk meg, hogy van-e annyi teje, amennyi a borjúnak kell, és hogy egészséges-e. A föcstej időszakában és utána legalább háromhetes korig az anyja tejét szopja a borjú, és csak azután adjuk dajkaságba.

Mikor és hogyan válasszuk el a szoptatott borjút?

Az elválasztás ideje akkor érkezett el, amikor a borjú már szénából, abrakból, répából annyit meg tud enni, amennyi tej nélkül is elegendő további fejlődéséhez. Az üszőborjakat 3-3,5 hónapos, a bikaborjakat 4-4,5 hónapos koruk előtt ne válasszuk el. Erre a korra a jól felnevelt, egészséges üszőborjak 135-145 kg-ot, a bikaborjak 160-180 kg súlyt érnek el. Ez természetesen a tenyésztésre nevelt borjakra vonatkozik. A tinónak szánt bikaborjakat 8-9 hetes koruknál tovább csak akkor engedjük szopni, ha betegség miatt, vagy elegendő takarmány híján fejlődésükben visszamaradtak.

Sohase válasszuk el hírtelen, egyik napról a másikra a borjút, hanem mindig fokzatosan, lassú átmenettel. Először a háromszori szoptatásról a kétszerire térünk át, azután egy, majd kettő, végül három csecset fejünk el. Utoljára az egy csecsből is csak reggel kapjon  már tejet a borjú. Mihelyt csökkenteni kezdjük a tejadagot, kínáljuk meg a borjút friss ivóvízzel. Ha fokozatos az elválasztás, a borjú rákényszerül, hogy a tej pótlására több abrakot és szénát egyen, és így nem fogja levetni a “tejhúst”.

Mire van szükség az itatásos borjúneveléshez?

Legelőször is tisztaságra és pontosságra. Külön felszerelés jóformán nem is kell, teljesen elegendő egy ónozott vödör vagy egy nagyobb fazék. Ezt azonban a borjú itatásán kívül másra nem szabad használni. Több helyen házilag készített faszopókával szoptatják ki az edényből a tejet. Azt tartják, hogy így nem nyel olyan mohón, nagy kortyokban, mintha vödörből itatnák. Jobb azonban, ha nem használjuk, mert a fa rostjai közé került tej ott megromlik. Ezt a szopóka leggondosabb tisztításával sem tudjuk teljesen elkerülni. A mohó ivástól nem kell tartani, ha nem hagyjuk kiéhezni a borjút. Ha olykor-olykor mégis mohón inna, ivás közben időnként toljuk gyengéden oldalra a borjú fejét.

Hogyan tanítsuk ivásra a borjút?

A borjú természete szerint ösztönösen szopni akar, ezért az ivástól először idegenkedik. Legegyszerűbben úgy szoktathatjuk a borjút ivásra, ha a tisztára mosott kezünket tenyérrel felfelé belemártjuk a tejbe úgy, hogy ujjaink hegye kilátszódjon. A borjú a tejes ujjainkat először csak szagolgatja, azután szájába veszi, szopni kezdi, és közben tejet is szív fel. Második, harmadik alkalommal már élénken szopja ujjunk mellett a tejet. Ekkor próbáljuk ujjunkat lassan kihúzni a borjú szájából. Mihelyt már egyedül, segítség nélkül is iszik, többet ne adjuk oda szopni az ujjunkat. Különösen pedig ne itatási időn kívül, játékból. Az ilyen játékosságnak rossz következményei lehetnek, mert így magunk szoktatjuk a borjút arra, hogy minden elérhető tárgyat nyalogasson, megszopjon. Sokféle megbetegedésnek, későbbi rossz szokásnak lehet ez okozója.

A borjú, amikor először kerül az anyjához szopni, ösztönösen feltartja a fejét. Ha tehát inni tanítjuk a borjút, az edényt ne tegyük a földre, hanem tartsuk magasabbra. Később ha már jól iszik a borjú, az itatóedény a földön is állhat. Ilyenkor két darab lécből egyszerű lerögzített tartót is készíthetünk, s így nem kell tartanunk attól, hogy feldől az edény.

Hogyan itassuk a tejet?

A tejet mindig tőgymelegen itassuk. Ahhoz, hogy a tej a borjú oltógyomrában gyorsan megalvadjon, olyan melegen kell a gyomorba kerülnie, amilyen melegen a tőgyből kikerül. A hidegebb tej lassabban alvad meg, nagyobb részletekben tud megemésztődni és máris bekövetkezik a hasmenés. Itatás előtt öblítsük ki az itatóedényt forrú vízzel, így nem hül le olyan hamar. Kezdetben, míg a borjú lassan iszik, s a tej közben mégis lehül, melegítsük meg. Mindez az óvatosság csak az első időkben szükséges. Később a borjú szaporábban iszik és az oltógyomra sem olyan érzékeny, hogy a néhány fokkal hidegebb tej zavart okozhasson.

A borjú egészségének egyik legnagyobb ellensége a savanyodásnak induló tej, mert ez okozo leghamarabb hasmenést, emésztési zavarokat. Ha szoptatjuk a borjút,vagy kifejés után a borjú azonnal megissza a tejet, ilyen baj természetesen nem fordul elő. Ha azonban lefölözött tejet itatunk, könnyen megesik, hogy mire az a borjú elé kerül, már savanyodni kezd. Esetleg a tej ízén, szagán még észre sem vesszük, de a borjút megbetegítheti. Amennyire káros a félig savanyodott tej, annyira hasznos a borjaknak a kifogástalanul megalvadt tej. Ha tehát fölözött tejet itatunk, alvasszuk meg.  Az aludttejtől a borjúk először idegenkednek, de ha már megszokják, szívesen isszák. Először tehát csak 1-2 deci aludttejet keverjünk itatáskor a frissen fejt teljes tejhez, azután fokozatosan mind többet és többet. Lassan szoktatva, 1-2 hét után megissza a borjú magában is a jól megalvadt tejet.

Mennyi tejet itassunk a borjúval?

Főcstejből annyit ihat a borjú, amennyi jól esik. Csak 8-10 nap múlva kezdjük kimérni az adagot és ekkor 7-8 litert adjunk. A következő héten a borjú napi tejadagját 8-9 literre is emelhetjük. 5 hetes kortól kezdve, hétről hétre csökkentsük a napi tajadagját fokozatosan 1-1 literrel úgy, hogy az itatás utolsó hetében naponta 1,5-2 liter tej még jusson a borjúnak.

Amíg a napi tejadag 6 literre nem csökken, napjában háromszor itassunk. A déli tej mindig a legzsírosabb, ezért a napi adagot úgy osszuk el, hogy reggel és este több, délben kevesebb tej jusson. A bikaborjak legnagyobb napi tejadagja ne legyen több 12 liternél, és az adagot fokozatosan ugyanúgy csökkentsük.

Jól fel tudjuk nevelni az üszőborjút 550-600 liter teljes tejjel vagy 400 liter teljes és 500  liter fölözött tejjel. A tenyésztésre szánt bikaborjúra 800-850 liter teljes tejet számítsunk. Ha lefölözött tej is van, elegendő 600 liter teljes és 700 liter fölözött tej. A tinóborjúnak 400-450 liter teljes tejnél több nem szükséges, de elegendő számára 250 liter teljes tej is, ha mellette 4400 liter fölözött tejet ihat.

Ha csak teljes tejet itatunk, az üszők 14-15 hetes, a tenyésztésre szánt bikaborjak 20-21 hetes korukig kapjanak tejet. A tinókat és a hizlalásra szánt bikaborjakat 10 hetes korukig itassuk. Ha fölözött tejet is tudunk adni, akkor azt a negyedik-ötödik héten kezdjük el. Ilyenkor a teljes tejadagból hétről hétre helyettesítsünk 1-2 litert fölözött tejjel úgy, hogy 12 hetes kor után a borjak már csak fölözött tejet igyanak. Fölözött tejjel azután az üszőket 17-18 hetes, a bikákat 22-24 hetes korukig itathatjuk.

Következő részünkben a borjak takarmányozásával, ápolásával kapcsolatos tudnivalókról olvashatnak.

Kategória: Háztáji állattartás, kultúra, Tudástár | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?