75 éve történt – 1944. október 30.

1944. október 30. hétfő

(Időjárás: napközben 13 Celsius-fok, borult égbolt.)

 

Hajnalban a 6. gárda- és 4. gárda-gépesítettdandár főerői szétbontakoztak, majd 5 óra 30 perckor két irányból is támadást indítottak Kecskemét irányában. A szovjet páncélosok a 8. tábori póthadosztály és a 20. gyaloghadosztály csatlakozását szétzúzva, legázolták a magyar gyalogságot és megsemmisítették a 8. tábori póthadosztály, illetve a VIII. hadtest közvetlen tüzérségének zömét is.

A szovjet gárda-gépesítettdandárok a reggeli órákban elérték a város déli szélét, ám menetből indított támadásukkal egyelőre kudarcot vallottak.[38] Ahogy Orbay ezredes naplójában visszaemlékezett:

 

Reggel 6-kor arra ébredtünk, hogy az orosz harckocsik a város déli szegélyén durrognak. Kiderült:

A 24. ezredet[39] a középső sávon át beszivárgott ellenség harckocsikkal megtámadta, a városig [Kecskemétig – Sz. N.] visszanyomta és [az ezred] a déli vasútállomásnál még véd.

A 12. gyalogezred[40] nem vonult be a sávjába, hanem újra megugrott, a támogatására rendelt tüzérosztályt[41] az állás területén oroszok fogadták, mire [az osztály] a városon át ész nélkül visszavonult.

A 21. gyalogezred[42] és az 58. határvadász-zászlóalj az ellenséges nyomást ismét nem védte ki, hanem megugrott, mi által a készenlétet foglaló 24. német páncéloshadosztály ellenséges tűzbe jutott. […] A városban és a kivezető lajosmizsei úton tumultus és torlódás.”[43]

 

Kecskemét védelmével korábban német részről a Luftwaffe 15. légvédelmi tüzérhadosztályának 133. gépvontatású légvédelmi tüzérezredét, illetve annak parancsnokát, Kurt Hortian alezredest bízták meg. Az ezred törzse október végén a 25/I., a 28/I. és a 147. vegyes légvédelmi tüzérosztályt vezette. Az első két osztály három-három nehéz és két-két könnyű ütegből, a harmadik pedig három nehéz és három könnyű ütegből állt. Egy nehéz üteget négy 8,8 cm-es légvédelmi löveg és négy 2 cm-es légvédelmi gépágyú alkotott. A könnyű ütegekbe egyenként kilenc 2 cm-es légvédelmi gépágyú és három négycsövű 2 cm-es légvédelmi gépágyú tartozott.[44] Ezek alapján Hortian alezredes alárendeltségébe elméletileg 36 darab 8,8 cm-es ágyú és 120 darab (ebből 21 négycsövű) 2 cm-es gépágyú tartozhatott. Noha ezek a tűzeszközök igen tekintélyes – páncélosok és élőerő elleni is alkalmazható – tűzerőt képviseltek, gyalogsági támogatás nélkül, az első vonalban való tartós védelemre nem voltak alkalmasak.

A Dél Hadseregcsoport reggel 7 óra 45 perckor kapta az első híreket a német 6. hadseregtől a szovjetek megindult támadó hadműveletéről. A német LVII. páncéloshadtest 9 óra után nem sokkal jelentette, hogy a 133. légvédelmi tüzérezred addigra már öt szovjet harckocsit kilőtt.

Fél óra múlva jelentés érkezett, hogy a szovjet harckocsik betörtek Kecskemét déli részébe, és a várost a lövészgyalogság is megközelítette. A magyar 8. tábori póthadosztály rendezetlenül özönlött vissza a Budapest felé vezető utakon. A német felderítés Jakabszállás körzetében a 2. gárda-gépesítetthadtest újabb 15 páncélosát fedezte fel. Ebben a helyzetben a német hadseregcsoport a 4. légiflotta repülőgépeinek bevetését kérte a támadó szovjet csapatok ellen.[45]

A Kecskemét déli részébe betört szovjet harckocsik közül egyet kora reggel Szabó László, egy magyar 7,5 cm-es páncéltörő ágyú felderítésre kiküldött kezelője az Alsó pályaudvar közelében 20 m-ről páncélököllel megsemmisített.[46]

Reggelre a szovjet harckocsik a 24. gyalog tábori pótezredet Kecskemét déli szélére vetették vissza. Az ezred köré szervezett harccsoport erői (vélhetően a megerősítésül beosztott 7/3. rohamtüzér-üteg StuG. III rohamlövegei) ezekben a harcokban − még a város előterében − hét szovjet T−34 harckocsit és két rakéta-sorozatvetőt lőttek ki.[47] A hátráló ezred felfogott részei az Alsó pályaudvarnál védekeztek. A városban rekedt magyar csapatokat vitéz Örményi Zoltán páncélos alezredes[48] irányította.

Délután Orbay ezredes utasítást kapott, hogy minden erejét küldje be Kecskemét területére. Ám mivel ő ezt oktalanságnak tartotta, a parancsot csak részben hajtotta végre. A 8. tábori póthadosztály megbízott parancsnoka csupán a 24/III. gyalog tábori pótzászlóaljat, egy utászszázadot (valószínűleg az 58. tábori utász pótszázadot[49]) és a 7/3. rohamtüzér-üteg vezényelte a városba, Hortian alezredes alárendeltségébe. A német ezredparancsnok a magyar gyalogságot Kecskemét északnyugati kijáratánál ásatta be.[50]

A német LVII. páncéloshadtest alárendeltségébe lépő 24. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportja (a 24/III. páncélososztály, a 26/I. páncélgránátos-osztály és a 24. páncélos-felderítőosztály) október 30-án hajnalban először Nagykőrös felől délkeleti irányban indított támadást, hogy a Tisza mentén felfedett szovjet–román támadási előkészületeket megzavarja, s az ott gyülekező csapatokat szétverje.[51] A szovjet támadás azonban keresztül húzta a németek számítását.

Reggel 7 órakor Kisfái körzetéből a német páncélozott harccsoport kilenc páncélossal és egy páncélgránátos-zászlóaljjal ellenlökést indított a szovjet 37. lövészhadtest 59. gárda-lövészhadosztályának állásai ellen. A kísérletet a szovjet csapatok visszaverték, miután egy német harckocsit és egy lövészpáncélost kilőttek.

A német 24. páncéloshadosztály azonban még két órán keresztül folytatta ellenlökéseit. A hadosztály Kecskeméttől keletre négy kísérletet is végrehajtott – egyként öt-tíz páncélossal és egy páncélgránátos-zászlóaljjal – ám mindegyik kudarcba fulladt.[52]

Ebből az egyik ellenlökés – nyolc páncélos és egy páncélgránátos-század támogatásával – a szovjet 108. gárda-lövészhadosztály G. M. Lazarjev gárda hadnagy által vezetett lövészszakaszát érte. A tüzérség három német harckocsit kilőtt, de a többi a vasúti pályatesten keresztül vezető út felé folytatta támadását. A hadnagy az átjáróba érkező első harckocsit páncélrobbantó gránáttal – önmagával együtt – felrobbantotta. A hősi halált halt tiszt később megkapta a Szovjetunió Hőse címet.[53]

A 2. gárda-gépesítetthadtest parancsnoka e támadások visszaverése érdekében a 37. gárda-harckocsidandár részeit vetette be. A szovjet páncélosok a 24. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportjának hátába kerültek, lerohanták a német hadosztály előretolt harcálláspontját, és harcrendjét három részre szakították.[54] A páncélos-összecsapásban a németek 11 szovjet harckocsi kilövését jelentették.[55] Ezzel egy időben Szviridov tábornok az 5. gárda-gépesítettdandárt a balszárny támadásának kifejlesztésére csoportosította át.

A német 24. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportjának visszavonulása miatt a 8. tábori póthadosztály 12. gyalog tábori pótezredének Koháry-major területén ellenálló részei Kecskeméttől északkeletre, Katonatelepre húzódtak vissza, majd Nagykőrös nyugati előtere felé tértek ki.[56]

A páncélozott harccsoport és az időközben leváltott 21. páncélgránátos-ezred törzse köré szervezett másik német harccsoport (hadosztálytörzs, a 21/II. és 26/II. páncélgránátos-zászlóalj, valamint a 89/II. páncélos-tüzérosztály) Kecskeméttől délkeletre átcsoportosította erőit, és felkészült a város felé való előretörésre.

A németek számára nyilvánvalóvá vált, hogy elegendő saját gyalogság nélkül, csupán egyetlen páncélozott harccsoporttal a bokros, nehezen belátható terepet nem tudják uralni.[57]

A 4. gárda-gépesítettdandár 23. gárda-harckocsiezrede és a 6. gárda-gépesítettdandár 25. gárda-harckocsiezrede ugyanakkor áttört Kecskemét felé, de a páncélosok a város déli részén jelentős ellenállásba ütköztek. A német 6. hadsereg délelőtt 11 óra után azt jelentette a Dél Hadseregcsoportnak, hogy a város területére betört 35 szovjet harckocsi közül 11 darabot már kilőttek.

A szovjetek számára rövidesen kiderült, hogy e fontos közlekedési csomópontot arcból indított támadással nem lehet elfoglalni. Pedig a németek által elfogott szovjet katonák azt vallották, hogy estig el kellett volna érniük Budapestet.[58]

Szviridov altábornagy – miután meghallgatta G. I. Szkoropisz őrnagy felderítő, G. N. Abroszimov alezredes hadműveleti és A. N. Szamohin ezredes tüzérségi helyzetre vonatkozó jelentését – úgy döntött, hogy a közeledő 37. lövészhadtest három hadosztályának[59] beérkezéséig arcból csupán a 6. gárda-gépesítettdandár részeivel köti le a német–magyar csapatokat. A 2. gárda-gépesítetthadtest zömének két oldalról meg kellett kerülni Kecskemétet, átvágni a Nagykőrös felé vezető útvonalat, bekeríteni a Kecskemétet védő német–magyar csapatokat, és folytatni a Budapest elleni támadást. Az új harci feladatokat egyrészt rádión, másrészt páncélgépkocsival és páncélozott szállító járművel, néha Po−2 repülőgéppel mozgó összekötő tisztek útján továbbították.[60]

A Dél Hadseregcsoport 11 óra 35 perckor közölte a német szárazföldi haderő vezérkarának vezetési csoportjával, hogy a Kecskemétnél kialakult helyzetet a LVII. páncéloshadtestnek alárendelt 23. és 24. páncéloshadosztállyal, valamint a III. páncéloshadtest törzse által vezetett 1. és 13. páncélos-, valamint a „Feldherrnhalle” páncélgránátos-hadosztály tevékenységével tervezi kezelni. Ehhez azonban a III. páncéloshadtest törzsét előbb útba kellett indítani a Tisza mellől a „Fretter-Pico” seregcsoporthoz.[61]

Délután 13 órakor a szovjet 320. lövészhadosztály két lövészezrede már Kecskemét déli szegélyén harcolt, miközben a 2. gárda-gépesítetthadtest továbbra is a város délnyugati szegélyét támadta.[62]

Délután a 24. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportja hat km-re Kecskeméttől délkeletre elérte a Kiskunfélegyháza felől Kecskemétre vezető út és az ottani vasútvonal kereszteződését. A hadosztály másik harccsoportja pedig kelet felől három km-re közelítette meg a várost.[63] A magyar 8. tábori tüzér pótosztály egyik ütegparancsnoka, vitéz Orbán Nándor százados a német páncélos seregtest vezérkari főnöke, Rudolf von Knebel-Döberitz vezérkari őrnagy mellett nézte végig a támadást:

 

A szolnoki úton az iskola magasságáig megyünk autóval. Ott a német hadosztály vezérkari főnök egy páncélozott felderítő kocsival tüzet kap. Először a Csibe-halomtól keletre levő tanyák visszavételére támad, mert a német hadosztály összes iratai ott maradtak. Rittmeister Meinecke[64] (25 éves, huszárok voltak, lengyel, francia hadjáratban motorkerékpáros felderítő századparancsnok volt) nagyon szépen elosztja a tűzfegyvereket és megszervezi a tűzrendszerét. A nehéz páncéltörő ágyú egészen elől a vontatóra kapcsolva, töltve, minden pillanatban lövésre készen. Az aknavetők és az ütegek felderítői az egyes svadronoknál. Aránylag keveset lőnek, de jól megfigyelik. Állítják, hogy a vad hajrával rohamozók elől az oroszok meglépnek. 2 db harckocsival és aknavetővel megerősített gyalogság van előttünk. Az elhagyott állásokból látom, hogy az oroszok 2-3 m-ként voltak beásva. Minden lukban szalonna, sonka, kenyér, befőtt. Magyar sátorlapot is szereztem.2-3 orosz géppuskát, sok puskát, kézigránátot, ásót, fölszerelést hagytak hátra. A németek nem törődnek a zsákmánnyal.Ott is marad végleg az oroszoknak.

Sötétedésre elérjük a repülőtér északi szegélyét. Felderítés után még sötétben bemegyünk a reptér mögé, a betonútra.”[65]

 

Este 18 órakor a várost támadó szovjet csapatok kiegészültek a 320. lövészhadosztály harmadik lövészezredével, valamint az 59. gárda-lövészhadosztály két lövészezredével. Kecskemétet tehát a harckocsi- és gépesített-dandárok mellett már október 30-án este is öt lövészezred rohamozta, ám a település bevétele egyelőre nem sikerült. A városban továbbra is jelentősebb gyalogsági támogatás nélkül harcoló német légvédelmi tüzérosztályok estig összesen 20 szovjet páncélost lőttek ki.[66]

A magyar 1. páncéloshadosztály napközben – szovjet források szerint 40 páncélossal – ellenlökést indított a szovjet 10. gárda-lövészhadtest és azt támogató 7. áttörő tüzérhadosztály 25. tarackos tüzérdandárja ellen. A közvetlen irányzással tüzelő szovjet lövegek egy harckocsit még a támadás megindulása előtt kilőttek. Az ellenlökés végül kudarcba fulladt. A harcokban súlyosan sebesült és ezért öngyilkosságot elkövető A. P. Kukin szakaszvezető, lövegparancsnok teljesítményéért megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntető címet.[67]

A magyar páncéloshadosztály egyes részei ez alatt Ceglédbercelen biztosítottak. Megerősítésükre aznap Budapesten keresztül beérkezett a német 1. páncéloshadosztály 37. páncélos-utászzászlóalja.[68]

A „Fretter-Pico” seregcsoport – mivel nem tudott gyalogságot adni a légvédelmi lövegek és gépágyúk fedezetéül, de az értékes légvédelmi tüzérosztályokat sem akarta feláldozni – este 21 óra után már Kecskemét feladását tervezte, és azt, hogy a 24. páncéloshadosztály, illetve a 133. légvédelmi tüzérezred erőivel a várostól északra létesít védelmi állásokat. Ezzel azonban elszállt volna annak a tervezett támadásnak a lehetősége, amellyel a 24. páncéloshadosztály kelet, a magyar 1. páncéloshadosztály pedig nyugat felől előretörve, erőik egyesülése után a szovjet csapatok utánpótlási vonalait még a várostól délre elvágta volna.

Időközben kiderült, hogy Hortian alezredes a Lajosmizse felé hátráló magyar 8. tábori póthadosztályból összegyűjtött 300 katonát (bizonyára a 24/III. gyalog tábori pótzászlóaljat és az Orbay ezredes által beküldött 58. tábori utász pótszázadot), és őket Kecskemét védelmében, a légvédelmi lövegek gyalogsági támogatására vetette be.

Német megfigyelés szerint a Kecskemétet támadó szovjet csapatok visszahúzódtak a város pereméről a kelet felől közeledő 24. páncéloshadosztály harccsoportjai elől.

A német páncélos seregtest részei (a 26/I. páncélgránátos-osztály részei, a 89. páncélos-tüzérezred törzse és részei, illetve a 40. páncélos-utászzászlóalj von Uslar-Gleichen ezredes parancsnoksága alatt) végül 31-én hajnali 2 órakor behatoltak a városba és felvették a kapcsolatot a 133. légvédelmi tüzérezred erőivel, amelyeket ezután a páncéloshadosztály alárendeltségbe utaltak.[69]

A 24. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportja és a 21. páncélgránátos-ezred harccsoportja 30-án délután ugyan egyesülni tudott Kecskemét keleti szélén, de a városba behatolniuk már nem sikerült.

Ezért a németek Kecskeméttől északra, a Nagykőrös felé vezető út menti 124-es magassági ponttól északnyugatra lévő erdős terepszakaszon körvédelemre rendezkedtek be, hogy rendezzék kötelékeiket. Hitler időközben Kecskemétet megerődített településnek nyilvánította, és minden áron való védelmével a 24. páncéloshadosztályt bízta meg.[70]

A szovjet 46. hadsereg erői aznap egyebek mellett 23 páncélos és két lövészpáncélos kilövését, hat repülőgép lelövését, 27 löveg zsákmányolását, valamint 1300 magyar és német katona fogságba ejtését jelentették.[71]

A Kecskemét környéki harcokban aznap jelentős szerepet játszottak a német csata- és páncélvadász-repülőgépek is. A német 4. légiflotta I. repülőhadtestének alárendeltségében harcoló 2. „Immelmann” csatarepülő-ezred parancsnoka 1944. szeptember 1-től a hadtörténelem legeredményesebb páncélvadász-pilótája, Hans-Ulrich Rudel alezredes volt, aki 1944. augusztus 18-án Kurföldön lőtte ki a 325. páncélosát.

Szovjet levéltári adatok szerint a nap folyamán a német 2. csatarepülő-ezred, illetve a magyar 102. repülődandár erői összesen mintegy 80 bevetésben támadták Kecskemét körzetét. Délelőtt 10 óra 20 perckor 12 Ju 87, 11 óra 10 perckor négy Fw 190, 11 óra 30 perckor nyolc Fw 190, 12 óra 20 perckor 17 Ju 87 és hat Bf 109, 12 óra 40 perckor nyolc Ju 87 és öt Bf 109, 15 óra 25 perckor pedig nyolc Ju 87 és hat Bf 109 repülőgép támadta a szovjet csapatok harcrendjeit.[72]

A német–magyar repülőgépek 10 (öt biztos és öt feltételezett) szovjet harckocsi, egy felderítő páncélgépkocsi, 60 tehergépkocsi és 20 fogatolt jármű megsemmisítésről számoltak be. A páncélosok közül hetet Rudel alezredes lőtt ki Ju 87 G2 páncélvadász-repülőgépével.[73]

A szovjet 5. légi hadsereg aznap 406 bevetést hajtott végre és 13 ellenséges repülőgép lelövését jelentette.[74]

A Kecskemétről Lajosmizsére vezető úton visszavonuló 8. tábori póthadosztály 24. gyalog tábori pótezredének egy járműoszlopán már 31-ére virradóra szovjet harckocsik ütöttek rajta. Az esetet a hadosztály parancsnoka, dr. Temesy Béla vezérőrnagy – hallomás után – így rögzítette naplójában:

 

Egyszer csak két harckocsi balról előzött. Erős tempóban haladt előre. Közben egyik-másik magyar kocsit majd’ fellökte, sőt, meg is lökte. Mindenki azt hitte, hogy német harckocsiról van szó. Volt dühös magyar, aki kézigránáttal fenyegette meg az ekként szemtelenkedő harckocsit. Egy alkalommal, mikor a hely igen szűknek mutatkozott a harckocsi részére, az egyik embere [kezelője – Sz. N.] kidugta a fejét a belépő nyíláson és odakiáltott az oszlopnak: „jobbra”; magyarul és intett a kezével. Midőn a harckocsik az oszlop elejére értek, az egyikből ismét kimagaslott egy ember és géppisztollyal belelőtt az első kocsiba. Ekkor az ott lévő egyik honvéd dühösen elhatározta, hogy belelő egy Faustpatront[75], még akkor is, ha német harckocsiról van szó. A harckocsi azonnal kigyulladt. Erre a másik harckocsi ágyújával végiglőtte az oszlopot, de szerencsére senkit el nem talált. Ezután egy másik honvéd abba a harckocsiba is beleeresztett egy Faustpatront. Az is kigyulladt.

Így sült ki, hogy voltaképpen két orosz T–34-es volt, akik az oszlop élére akartak jutni, ott egy-két kocsit összelőni, ezáltal az egész oszlopot eltorlaszolni és elfogni.”[76]

 

A német 13. páncéloshadosztály részei, valamint a magyar 2. honvéd páncéloshadosztály bevethető kötelékei aznap még a „Wöhler” seregcsoport arcvonalán harcoltak. Az 1. páncéloshadosztály Örkény körzetében gyülekezett. A 23. páncéloshadosztály az 503. nehézpáncélos-osztállyal együtt Cegléd és Törtel felé menetelt, majd este Nagykörös felé tartott. E páncélosalakulatok is az LVII. páncéloshadtest[77] alárendeltségébe léptek, akárcsak a magyar 1. honvéd páncéloshadosztály.

A német „Feldherrnhalle” páncélgránátos-hadosztály Polgárnál átkelve a Tiszán, Mezőkövesdnél vonta össze gyülekező erőit.[78]

Október 30-án estig a megerősített szovjet 46. hadereg a tervezett 40-70 km helyett csupán 18-25 km mélyen tudott előretörni. Ugyanakkor a csapatok teljes, 95 km széles arcvonalukon áttörték a magyar 3. hadsereg védelmét. A szovjet támadás üteme azonban messze elmaradt a várttól. Ennek oka a szovjet törzsek megállapítása és Sz. K. Tyimosenko marsall[79] jelentése szerint az elégtelen felderítés, a tüzérségi előkészítés gyenge eredménye, valamint a lövészcsapatokat közvetlenül támogató harckocsik hiánya volt.[80] Utóbbi megítélésünk szerint nem teljesen helytálló, mivel a 46. hadsereg három önjáró tüzérezrede és három önálló önjáró tüzérosztálya nem lebecsülendő mennyiségű önjáró löveggel rendelkezett.

 

 

 

[1]              A magyar hadtörténetírás jelenlegi, konszenzuson alapuló álláspontja szerint az 1944–1945. évi magyarországi harcok alapvetően négy nagy szakaszra bonhatók. Első szakasz: A Keleti-Kárpátokban, Észak-Erdélyben és a Partiumban lezajlott harcok (1944. augusztus 26 – szeptember 22.). Második szakasz: az Alföldön, Észak-Erdélyben és a Keleti-Kárpátokban megvívott harcok (1944. szeptember 23 – október 28.). Harmadik szakasz: a Budapest birtoklásért lefolyt csata (1944. október 29 – 1945. február 13.). Negyedik szakasz: a Dunántúlon és a Felvidék déli részén végrehajtott hadműveletek (1945. február 17 – 1945. április 12.).

[2]              Lásd Styemenko, Sz. M.: A vezérkar a háború éveiben. Budapest, 1975. 280. o.

[3]              Magyarország felszabadítása. Szerk.: Száva Péter. Budapest, 1975. 162. o.

[4]              Bundesarchiv–Militärarchiv (Freiburg im Breisgau), RH 2 Ost Karte 5126 Panzer-Lage am 27. 10. 1944.

[5]              A német 6. hadsereg parancsnoka Maximilian Fretter-Pico tüzérségi tábornok volt.

[6]              Szbornyik materijalov po izucsenyiju opüta vojnyi No. 21 (Budapestszkaja operacija). Moszkva, 1946. 101. o.

[7]              Lásd http://tankfront.ru/ussr/sa.html#gv-sadn (2011. február 21.)

[8]              Szbornyik materijalov po izucsenyiju opüta vojnyi No. 21 (Budapestszkaja operacija). Moszkva, 1946. 102. o.

[9]              Abroszimov, G. N. – Kuzminy, M. K. – Lebegyev, L. A. – Poltorakov, N. F.: Gvardejszkij Nyikolajevszko-Budapestszkij. Bojevoj puty 2-go gvardejszkogo mehanyizirovannogo korpusza. Moszkva, 1976. 119. o.

[10]             Abroszimov, G. N. – Kuzminy, M. K. – Lebegyev, L. A. – Poltorakov, N. F.: Gvardejszkij Nyikolajevszko-Budapestszkij. Bojevoj puty 2-go gvardejszkogo mehanyizirovannogo korpusza. Moszkva, 1976. 118. o.

[11]             Szbornyik materijalov po izucsenyiju opüta vojnyi No. 21 (Budapestszkaja operacija). Moszkva, 1946. 101. o.

[12]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest), Szovjet iratmásolatok gyűjteménye a Budapest körüli harcokról. A 2. Ukrán Front hadijelentései, 1944. október 29.

[13]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest) mikrofilmtára, Kriegstagebuch Ia der Heeresgruppe Süd, Tagesmeldung vom 29. 10. 1944 (625. tekercs 7209472. felvétel).

[14]             Magyarország honvédelme a II. világháború előtt és alatt (1920–1945). III. kötet. Kiadta és sajtó alá rendezte: dálnoki Veress Lajos vezérezredes. München, 1973. 229. o.

[15]             Abroszimov, G. N. – Kuzminy, M. K. – Lebegyev, L. A. – Poltorakov, N. F.: Gvardejszkij Nyikolajevszko-Budapestszkij. Bojevoj puty 2-go gvardejszkogo mehanyizirovannogo korpusza. Moszkva, 1976. 120. o.

[16]             Abroszimov, G. N. – Kuzminy, M. K. – Lebegyev, L. A. – Poltorakov, N. F.: Gvardejszkij Nyikolajevszko-Budapestszkij. Bojevoj puty 2-go gvardejszkogo mehanyizirovannogo korpusza. Moszkva, 1976. 122. o.

[17]             Abroszimov, G. N. – Kuzminy, M. K. – Lebegyev, L. A. – Poltorakov, N. F.: Gvardejszkij Nyikolajevszko-Budapestszkij. Bojevoj puty 2-go gvardejszkogo mehanyizirovannogo korpusza. Moszkva, 1976. 124. o.

[18]             Abroszimov, G. N. – Kuzminy, M. K. – Lebegyev, L. A. – Poltorakov, N. F.: Gvardejszkij Nyikolajevszko-Budapestszkij. Bojevoj puty 2-go gvardejszkogo mehanyizirovannogo korpusza. Moszkva, 1976. 125. o.

[19]             Lásd Számvéber Norbert: Kilőtt harckocsiért termőföldet. In: Ad acta. A Hadtörténelmi Levéltár évkönyve 1998. Szerk.: Lenkefi Ferenc. Budapest, 1999. 36. o.

[20]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest), Tomka Emil huszár alezredes, a 2/I. huszárosztály parancsnokának naplója. Magyarázatokkal és vázlatokkal kiegészített változat, 1974. 61. o.

[21]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest) mikrofilmtára, Kriegstagebuch Ia der Heeresgruppe Süd, Kriegstagebuch vom 29. 10. 1944 (625. tekercs 7209301. felvétel).

[22]             1944. október 24-én a 12. gyalog tábori pótezred két zászlóalja összesen 600, a 24. gyalog tábori pótezred két zászlóalja összesen 400, a 21. gyalog tábori pótezred három zászlóalja pedig 2000 katonával rendelkezett. Lásd HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest), Tanulmányok és visszaemlékezések gyűjteménye, 3857. sz., Orbay (korábban Rabács) István tüzér ezredes naplója. 1944. október 24-i bejegyzés.

[23]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest) mikrofilmtára, Kriegstagebuch Ia der Heeresgruppe Süd Anlage zu O.B.H.Gr. Süd, Ia Nr. 181/44 g. K. Chefs. v. 27. 10. 1944. Ungarische Verbände. Stand: 25. 10. 1944 (626. tekercs 7209524. felvétel).

[24]             Palásthy András interjúja Veress Zoltánnal, a 7. rohamtüzérosztály gazdasági hivatala vezetőjével. In: HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest), Rohamtüzér-gyűjtemény/Palásthy-féle interjúk, 51. hangkazetta.

[25]             Kohánszky hadnagy a 7/3. rohamtüzér-üteg parancsnoka volt.

[26]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest), Tanulmányok és visszaemlékezések gyűjteménye, 3857. sz., Orbay (korábban Rabács) István tüzér ezredes naplója. 1944. október 29-i bejegyzés.

[27]             Kiemelkedő haditettek kihirdetése, 812./VIII. hdt. I.a. 44. XII. 13. (Másolata a szerző birtokában).

[28]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest), Tanulmányok és visszaemlékezések gyűjteménye, 3857. sz., Orbay (korábban Rabács) István tüzér ezredes naplója. 1944. október 29-i bejegyzés.

[29]             Kohánszky a harcokban csípőlövéssel megsebesült.

[30]             Vitéz Orbán Nándor százados, a m. kir. 8. tábori tüzér pótosztály 1. ütegének parancsnoka által írott napló 1944. október 29-i bejegyzése. A napló másolata a szerző birtokában, aki ezúton is köszöni Orbán Györgynek szíves segítségét. A napló a 7. rohamtüzérosztály StuG. III rohamlövegei által kilőtt szovjet önjáró lövegek és felderítő páncélgépkocsik mennyiségét is megerősíti.

[31]             Palásthy András interjúja Veress Zoltánnal, a 7. rohamtüzérosztály gazdasági hivatala vezetőjével. In: HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest), Rohamtüzér-gyűjtemény/Palásthy-féle interjúk, 51. hangkazetta.

[32]             Abroszimov, G. N. – Kuzminy, M. K. – Lebegyev, L. A. – Poltorakov, N. F.: Gvardejszkij Nyikolajevszko-Budapestszkij. Bojevoj puty 2-go gvardejszkogo mehanyizirovannogo korpusza. Moszkva, 1976. 125. o.

[33]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest), HM 670.382/22.v. – 1944.

[34]             A 89/I. páncélos-tüzérosztály 2. ütegét kivételes módon StuH. 42 rohamtarackokkal szerelték fel. Más német páncélos-tüzérezredben ilyen harcjárművek nem voltak.

[35]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest) mikrofilmtára, Kriegstagebuch Ia der Heeresgruppe Süd Anlage zu O.B.H.Gr. Süd, Ia Nr. 181/44 g. K. Chefs. v. 27. 10. 1944. Deutsche Verbände. (626. tekercs 7209522. felvétel).

[36]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest) mikrofilmtára, Kriegstagebuch Ia der Heeresgruppe Süd, Kriegstagebuch vom 29. 10. 1944 (625. tekercs 7209300. felvétel).

[37]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest), VKF Fővezérség hadműveleti osztályának napi helyzettájékoztatója, 1944. október 29. 3. o.

[38]             Szbornyik materijalov po izucsenyiju opüta vojnyi No. 21 (Budapestszkaja operacija). Moszkva, 1946. 101. o., illetve Magyarország honvédelme a II. világháború előtt és alatt (1920–1945). III. kötet. Kiadta és sajtó alá rendezte: dálnoki Veress Lajos vezérezredes. München, 1973. 229-230. o.

[39]             A 24. gyalog tábori pótezredről van szó.

[40]             A 12. gyalog tábori pótezredről van szó.

[41]             Az 5. tüzér tábori pótosztályról van szó.

[42]             A 21. gyalog tábori pótezredről van szó.

[43]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest), Tanulmányok és visszaemlékezések gyűjteménye, 3857. sz., Orbay (korábban Rabács) István tüzér ezredes naplója. 1944. október 30-i bejegyzés.

[44]             A német 15. légvédelmi tüzérhadosztály hadrendje 1944. november 1-jén (másolata a szerző birtokában). Vö. Koch, Horst–Adalbert: Die Geschichte der deutschen Flakartiellerie 1935–1945. 120-121., valamint 129. o.

[45]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest) mikrofilmtára, Kriegstagebuch Ia der Heeresgruppe Süd, Kriegstagebuch vom 30. 10. 1944 (625. tekercs 7209308 és köv. felvétel).

[46]             Szabó László: Kistelektől a polgárdi ipartelepig. In: Haditechnika 2003/1. szám 77. o.

[47]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest), Fővezérség hadműveleti osztályának napi helyzettájékoztatója, 1944. október 30., 3. o.

[48]             Örményi alezredes feltehetően már ekkor a 2. kiképző harckocsizászlóalj élén állhatott, amellyel 1945. január 30-án elvonult Németországba.

[49]             A század veszteségi jelentései ezt igazolják. Lásd HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest), HM 670.303/22. v. – 1944.

[50]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest), Tanulmányok és visszaemlékezések gyűjteménye, 3857. sz., Orbay (korábban Rabács) István tüzér ezredes naplója. 1944. október 30-i bejegyzés.

[51]             V. Senger und Etterlin, F.M. jr.: Die 24. Panzer-Division vormals 1. Kavallerie-Division 1939–1945. Neckargemünd, 1962. 271. o.

[52]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest), Szovjet iratmásolatok gyűjteménye a Budapest körüli harcokról. A 46. hadsereg iratai, 1944. október 30-án (moszkvai idő szerint) 11 órakor leadott jelentés, 1944/371.

[53]             Hősök. A Szovjetunió Hősei a magyarországi felszabadító harcokban, 1944–1945. Budapest, 1981. 131. o.

[54]             V. Senger und Etterlin, F.M. jr.: Die 24. Panzer-Division vormals 1. Kavallerie-Division 1939–1945. Neckargemünd, 1962. 272. o.

[55]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest), VKF Fővezérség hadműveleti osztályának napi helyzettájékoztatója, 1944. október 30., 3. o.

[56]             Magyarország honvédelme a II. világháború előtt és alatt (1920–1945). III. kötet. Kiadta és sajtó alá rendezte: dálnoki Veress Lajos vezérezredes. München, 1973. 230. o.

[57]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest) mikrofilmtára, Kriegstagebuch Ia der Heeresgruppe Süd, Tagesmeldung vom 30. 10. 1944 (625. tekercs 7209478. felvétel), valamint V. Senger und Etterlin, F.M. jr.: Die 24. Panzer-Division vormals 1. Kavallerie-Division 1939–1945. Neckargemünd, 1962. 272. o.

[58]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest) mikrofilmtára, Kriegstagebuch Ia der Heeresgruppe Süd, Kriegstagebuch vom 30. 10. 1944 (625. tekercs 7209310. felvétel).

[59]             A hadest alárendeltségében ekkor a 108. gárda-, 59. gárda- és 320. lövészhadosztály harcolt.

[60]             Abroszimov, G. N. – Kuzminy, M. K. – Lebegyev, L. A. – Poltorakov, N. F.: Gvardejszkij Nyikolajevszko-Budapestszkij. Bojevoj puty 2-go gvardejszkogo mehanyizirovannogo korpusza. Moszkva, 1976. 126-127. o.

[61]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest) mikrofilmtára, Kriegstagebuch Ia der Heeresgruppe Süd, Kriegstagebuch vom 30. 10. 1944 (625. tekercs 7209310. felvétel).

[62]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest), Szovjet iratmásolatok gyűjteménye a Budapest körüli harcokról. A 46. hadsereg iratai, 1944. október 30-án (moszkvai idő szerint) 15 órakor leadott jelentés, 1944/373.

[63]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest) mikrofilmtára, Kriegstagebuch Ia der Heeresgruppe Süd, Kriegstagebuch vom 30. 10. 1944 (625. tekercs 7209311. felvétel).

[64]             Fritz Meineke százados (Rittmeister) a 26/II. páncélgránátos-osztály parancsnoka volt.

[65]             Vitéz Orbán Nándor százados, a m. kir. 8. tábori tüzér pótosztály 1. ütegének parancsnoka által írott napló 1944. október 30-i bejegyzése. Másolata a szerző birtokában.

[66]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest) mikrofilmtára, Kriegstagebuch Ia der Heeresgruppe Süd, Kriegstagebuch vom 30. 10. 1944 (625. tekercs 7209311. felvétel).

[67]             Hősök. A Szovjetunió Hősei a magyarországi felszabadító harcokban 1944-1945. Budapest, 1981. 130. o.

[68]             Stoves, O. G. Rolf: 1. Panzer-Division 1935–1945. Chronik einer der drei Stamm-Division der deutschen Panzerwaffe. Bad Nauheim, 1961. 678. o.

[69]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest) mikrofilmtára, Kriegstagebuch Ia der Heeresgruppe Süd, Kriegstagebuch vom 30. 10. 1944 (625. tekercs 7209312. és köv. felvétel).

[70]             V. Senger und Etterlin, F.M. jr.: Die 24. Panzer-Division vormals 1. Kavallerie-Division 1939–1945. Neckargemünd, 1962. 272. o.

[71]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest), Szovjet iratmásolatok gyűjteménye a Budapest körüli harcokról. A 46. hadsereg iratai, 1944. október 30-án (moszkvai idő szerint) 21 óra 30 perckor leadott jelentés, 1944/377.

[72]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest), Szovjet iratmásolatok gyűjteménye a Budapest körüli harcokról. A 46. hadsereg iratai, 1944. október 30-án (moszkvai idő szerint) 21 óra 30 perckor leadott jelentés, 1944/376.

[73]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest) mikrofilmtára, Kriegstagebuch Ia der Heeresgruppe Süd, Kriegstagebuch vom 30. 10. 1944 (625. tekercs 7209311. felvétel).

[74]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest), Szovjet iratmásolatok gyűjteménye a Budapest körüli harcokról. A 2. Ukrán Front hadijelentései, 1944. október 30.

[75]             Így nevezték a korai gyártású, úgynevezett „kis” páncélöklöket.

[76]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest), Tanulmányok és visszaemlékezések gyűjteménye, 3738. sz., dr. Temesy Béla vezérőrnagy, a m. kir. 8. tábori póthadosztály parancsnokának háborús naplójából. 38. o.

[77]             A hadtest harcálláspontja Kunszentmiklóson volt.

[78]             HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest) mikrofilmtára, Kriegstagebuch Ia der Heeresgruppe Süd, Kriegstagebuch vom 30. 10. 1944 (625. tekercs 7209306. felvétel).

[79]             A szovjet 2., 3. és 4. Ukránt Front hadműveleteit Sztálin helyetteseként Sz. K. Tyimosenko, a Szovjetunió marsallja hangolta össze 1944 augusztusától.

[80]             Magyarország felszabadítása. Szerk.: Száva Péter. Budapest, 1975. 163. o.

 

Holnap folytatjuk!

Kategória: Friss, helyi | A közvetlen link.