A baromfi – 9. rész
Hogyan tartsuk a tojókat télen?
A téli hideg beálltával igyekezzünk az ólat minél melegebbé tenni, különösen a hálóhelyet, amelyet esetleg el is függönyözhetünk. Igen jó szolgálatot tesz a trágyadeszka, mellyel csökkenthetjük az állatok éjjeli tartózkodási helyének térfogatát. Így egyrészt jobban be tudják melegíteni a térséget, másrészről pedig a hideg feláramlását is megakadájozzuk.Így nem éri közvetlenül alulról a hideg az állatokat és a tisztántartás is könnyebb. Az ólat tartsuk melegen, azonban vigyázzunk, hogy a levegő párás ne legyen, mert az egészségtelen. Hideg, zimankós időben céltalan a baromfit kiengedni, mert odakint úgysem találnak semmit sem, inkább az ólba tegyünk friss homokot, amiben aztán kapirgálni, fürdeni is tudnak. Télen igen jó a szalma. Homokot azonban az ól egy részébe ilyenkor is kell teríteni. Ügyeljünk továbbá arra is, hogy állandóan langyos ivóvíz álljon az állatok előtt. Délben, napos időben, amennyiben a kifutó nincs hóval borítva, kiengedhetjük az állatokat. Amennyiben pedig hó vagy sár van odakint, nyissuk ki az ólak ablakait, hogy napfény közvetlenül érhesse az állatokat.
A téli időszakban a takarmányozásra is nagyobb gondot kell fordítani. A téli hideg hónapokban célszerű a takarmány egy részét melegen adni. Ne sajnáljuk a fáradságot arra, hogy a daraféléket meleg, főtt burgonyával keverjük össze. Ebben az időben a zöldpótló takarmányok etetése is fontos. A répafélék etetésekor ügyeljünk arra, nehogy fagyott állapotban kerüljenek az állatok elé. Célszerű továbbá csíráztatott zab etetése is. A csíráztatás igen egyszerű módon történik. Nincs másra szükség, mint egy meleg helyiségre, amely nem sötét, továbbá csíráztató ládákra. A csíráztató ládákat úgy készítsük el, hogy azokat tavasszal majd a kiscsibék etetésénél mint csibeetető tálakat is felhasználhassuk. Készítsük ezeket 80-100 cm hosszúra, 30-40 cm szélesre, 1-2 cm peremmel. A csíráztatott gabonamagvak etetése a tojáshozam növelésére igen jó hatású.
Mit tudjunk a tojás termeléséről?
Egy tojás termeléséhez 24 óra szükséges. Körülbelül ennyi idő alatt fejlődik ki a tojócsőben a tojás. A tyúkok általában ciklusokban tojnak, amelynek az időtartama 3-4 nap. Egyes állatok 8-9 napig tojnak. Ez azt jelenti, hogy ezeken a napokon 1-1 tojást termelnek, és utána tartanak 1 nap szünete. Minél hosszabbak a ciklusok, annál nagyobb a lehetőség a több tojás termelésére. A ciklus 3-6-szor következik egymás után, majd hosszabb szünet áll be (pihenő kotlás).
A téli és nyári tojások között a tojás sárgájának színeződésében és a tojás nagyságában mutatkozik különbség. A tojás sárgájának szineződése a zöldtakarmánytól is függ. A tavaszi és nyári időszakban, amikor az állatok elegendő zöldtakarmányhoz jutnak, a tojás színe szép sötétsárga. Télen viszont a tojások halványsárga színűek. A tojás nagyságában jelentkező különbségek szintén érthetők, mivel télen főképpen a jérceállomány által termelt tojásokat kapjuk, amelyek kisebbek.
Hogyan növelhetjük a tojástermelést?
A tojástermelés növelése érdekében a következőket kell figyelembe venni:
- Megfelelő fajta megválasztása és azon belül a legjobban tojó egyedek továbbszaporítása
- A keltetési időpont megfelelő választása. Lehetőleg március, április hó folyamán keljenek a naposcsibék, hogy azok őszre tojóérettek legyenek.
- Jó ól, télen különösen meleg ól, ahol az állatok nem szenvednek az időjárás viszontagságaitól.
- Megfelelő takarmányozás, amely nemcsak a mennyiségre, hanem a minőségre is vonatkozik. A fehérjetakarmányok biztosítása, mert csakis ezek útján remélhető, hogy megfelelő lesz a tojástermelés.
A tojásokat naponta többször szedjük össze. Nyáron hosszabb időn keresztül a fészekben felejtett tojásban – amelyikre a kotló is ráül, továbbá az oda tojó tyúkok is állandóan melegítik – a fejlődési folyamat már a fészekben megindul. Ez rontja a tojás minőségét és kelthetőségét. Télen viszont, ha sokáig marad a fészekben a tojás, áthül, megfázik, sőt, meg is fagyhat. Ebből az következik, hogy nyáron, télen, amennyiben a tojástermelést nem ellenőrizzük csapófészekkel, napjában többször össze kell szedni a tojásokat.
Hogyan lehet a tojást tartósítani?
A tojáseltevés legjobb módja a hűtőházi tárolás, amikor plusz 1-4 C fok között tárolják ládákban, a fagyapot közé csomagolt tojást. Ilyen módon a tojás másfél évig is eltartható.
A háztartások nagy részében a forgalomban levő tojáskonzerváló szerek felhasználásával tesznek el tojást. Ezeken az eljárásokon kívül még számos módja van a tojáseltevésnek. Így pl. a gabonába elrakás, a forró vízzel való leöntés, a tojáshéjnak különböző konzerváló anyagokkal történő bevonása, és ide sorolható az egyszerű újságpapírba történő csomagolás is. Bármelyik módszer szerint raktározzuk el télire a tojásokat, mindenkor csakis teljesen friss tojást tegyünk el.
Érdemes-e az állatok hozamát jegyezni?
Legtöbb háztáji tenyésztő a tojótyúkok hozamát nem jegyzi, mivel az munkatöbbletet jelent. Ha állományunkat nem csupán tartjuk, hanem abból szaporítani is kívánunk és a meglévő állományból jobb és jobb eredményt akarunk kihozni, az csak úgy lehetséges, ha a tojáshozamot és egyéb apró, tenyésztést érdeklő kérdést, pl. jól kotlik, jól vezet, rendszeresen feljegyezzük. A tojáshozamot megbízhatóan csak csapófészkekben állapíthatjuk meg.
Feljegyzéseinknek hasznát az őszi selejtezésnél fogjuk látni, amikor az adatok alapján tudunk majd dönteni, hogy mely állatok maradnak a tenyésztésben és melyeket kell húsra értékesíteni.
Milyen tojószervi megbetegedéseket ismerünk?
A tojáshozam fokozására irányuló tevékenység arra vezetett, hogy a tojószervi megbetegedések is fokozottabb mértkben jelentkeztek az állatoknál. Ez érthető is, hiszen a tojószervnek fokozottabb igénybevétele az ottlevő rejtett hibákat nagyobb mértékben felszínre hozza. A tojás nagyságának növelése arra vezetett, hogy a jércék tojásvezetője gyakra előreesik. Gyakrabban fordul elő, hogy a tojásrakás megindulásakor a tojástartó előreesik. Ilyen esetben az állatot azonnal el kell különíteni, mert különben a többi állat kicsipkedi. A tojástartó előreesését visszahelyezéssel megkísérelhetjük gyógyítani (enyhe langyos 55-os timsóoldattal lemossuk, majd a tojástartót tiszta kézzel helyére toljuk). Az állatot 2-3 napig zárva tartjuk és lágy eleséggel etetjük.
Tojásrekedés akkor fordul elő, ha a tojástartó ernyedt, vagy ha beteg a tyúk, vagy keresztben helyeződik el a tojás. Ilyen esetben a tyúk pingvinszerű tartásban ül, és gyakran erőlködik. Megkísérelhetjük a tojást a rendes helyzetébe tenni, és a tyúknak a megtojáshoz segítséget nyújtani. Ez úgy történik, hogy a végbélnyílás kiöblítése után a tisztára mosott és olajjal bekent ujjunkkal a végbélbe nyúlunk és a tojást olyan helyzetbe hozzuk, hogy a tyúk képes legyen kinyomni. Ennek elvégzése után a tyúkot nyugalmas helyre tesszük.
Hogyan hizlalunk?
Hizlalással nemcsak súlybeli gyarapodást érünk el, hanem javítjuk az áru minőségét is. Akár saját céljainkra akarunk állatot levágni, akár eladni, helyes, ha levágás előtt 10-14 napon keresztül kisebb területre zárva hizlaljuk az állatokat. A tyúkfélék hizlalása önhizlalással történik. A leggyakoribb hizlaló takarmány a kukorica vagy az árpa. Nagyon kell vigyázni a hizlaláskor, nehogy az állatok ráunjanak a takarmányra, mert ez veszélyezteti a további hizlalás eredményét. Éppen ezért a hizlaló takarmányt mindig frissen keverve adjuk az állatok elé. Ha negyedórán belül nem fogyasztják el az eleséget, el kell venni előlük az edényt.
A legkoraibb és leggyorsabban előállítható húsáru a rántani való csirke. A 7-9 hetes, 600-700 g súlyú csirkét nevezzük rántani való árunak. A rántani való csirke előállítása akkor gazdaságos, ha már március végére, április közepére piacra tudjuk hozni. A rántani való csirkén kívül az 1-1,5 kg súlyú sütni való csirkét vihetjük a piacra. Megfelelő takarmányozással a csirkék 16-18 hetes korra érik el ezt a súlyt.
Következő részünkben a tyúkok betegségeiből szemezgetünk.
