Takarmányozás – 2. rész
Egyféle vagy többféle takarmányt adjunk az állatoknak?
A takarmányok táplálóanyag-tartalma és élettani értéke különböző, ezért egyféle takarmánnyal általában nem lehet kielégíteni az állatok igényét. Különösen a fejlődő, növekedő állati szervezet sínyli meg az egyoldalú takarmányozást.
Helyes tehát, ha egyidőben többféle takarmányt etetünk. Az abrakféléket egymással, illetve zöld-, gyökér- és gumós takarmányokkal egészítsük ki. Ilyen takarmányozással sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy az állat mindahhoz hozzájut, amire szüksége van. A különböző takarmányok etetésével a szervezet jobban kihasználja azokat, mintha egymagukban etettük volna.
Az etetést általában a kevésbé ízletes takarmányfélékkel kezdjük. Az etetés elején az étvágy még jobb, s az állat kevésbé válogat, mint akkor, amikor már jóllakott. Így pl. a szarvasmarhák etetését célszerű répából, törekből, polyvából álló páccal kezdeni, majd az abrakkal és a szénával folytatni. Az abrakot szórhatjuk a répára vagy a zöldtakarmányokra is.
Hogyan készítsük elő a takarmányokat?
A takarmányok előkészítésének az a célja, hogy könnyebben emészthető, jobb ízű legyen.
Szecskázással a kukoricaszár, széna- vagy szalmafélék könnyen feldarabolhatók. Így az könnyebben keverhető más takarmányfélékkel, az állatnak kevesebbet kell rágnia, egy-egy falat könnyebben kialakítható. Szarvasmarhák részére 4-5 cm, sertések részére 1-2 cm hosszúra aprítsuk. Zöldtakarmányokat csak a sertés részére szecskázunk fel, mert így jobban keverhető az abrakfélékhez.
A szeletelés, darabolás célja, hogy a takarmányok szájba vétele a kisebb darabok révén könnyebb legyen. A répának, töknek és burgonyának eredeti állapotban történő etetése az állatnak feleslegesen sok munkát jelent.
A szárított takarmányok áztatásának az a célja, hogy azok ne a gyomorban, hanem az etetés előtt duzzadjanak meg. E takarmányok eredeti térfogatuknak többszörösére duzzadhatnak, ha áztatásukra elegendő időt adunk. A dagadás mértékére jellemző, hogy a szemestakarmányok – kukorica, árpa, zab – általában légszáraz térfogatuknak másfélszeresére, a korpa 3-4-szeresére, a napraforgó 2-2,5-szeresére, a széna 5-5,5-szeresére, a zabszalma 6-7-szeresére nő.
Miért kell darálni?
A szemestakarmányok megrágása sok energiát igényel. A darált, őrölt takarmányok ezt a műveletet megkönnyítik. A finomabb darát jobban hasznosítja az állat.
Az állatok fajának, korának és a takarmány sajátosságainak megfelelően különbözőképpen daráljunk. Arra kell törekedni, hogy a dara ne legyen annyira apró, hogy az állat rágás és nyállal való összekeveredés nélkül nyelje le. A sertés pl. az 1 mm-nél kisebb őrleményt, a szarvasmarha a közepes és durva darákat hasznosítja jobban.
A megnedvesítés megkönnyíti a daraféleségek összekeverését. Az állat a nedvesített takarmányt ezenkívül nem tudja sem elfújni, sem belehelni, s így a veszteség kisebb, mint száraz állapotban.
Következő részünkben szó lesz többek között a páckészítésről, az aludttej, zabtej felhasználásáról.
