Takarmányozás – 5. rész
Mit kell tudnunk a silózásról?
Zöldtakarmányoknak egyik igen előnyös tárolási módja a silózás. A háztáji gazdaságban is érdemes a tehenek, kecskék, bárányok, sőt, a sertések részére is silótakarmányokat készíteni. A silózásnak sok előnye van. Így a takarmányokat kisebb veszteséggel tartósíthatjuk. Ahol a szénakészítés kétséges, ott feltétlenül silózzunk.
A silótér nagyságát részben a takarmánykészlet, részben az állatok száma határozza meg. A ház körül legmegfelelőbb a 2-2,5 méter átmérőjű, kb. 3 méter magas hengersiló. Nagyobb átmérőjű siló építése már nem célszerű, mert a kibontott silótakarmányt nagy területen éri a levegő és az eső, így a felülete hamarabb romlik, mint ahogy a felhasználás gyorsasága megengedné.
Egy átlagos, 500-600 kg súlyú szarvasmarhának mintegy 7 köbméter, vagyis a közölt méretű siló elegendő, mivel 1 köbméter silóba ugyanis átlagosan 7-7,5 q takarmány fér be. Ez a siló 50 q silótakarmány tárolására alkalmas. Napi 20-25 kg silótakarmány adagot számítva, az ilyen nagyságú siló 200-250 napra elegendő. Ugyanekkora silóban 4-8 sertésnek vagy kecskének 6-8 hónapra elegendő takarmányt silózhatunk.
A siló minőségét legjobban úgy állapíthatjuk meg, ha ujjunk között szétmorzsolva enyhén aromás, kissé savanyú, nem csípős illatot érzünk, amely hamar elszáll. A jó minőségű szilázs világos, a növényrészek nem tapadnak egymáshoz, nem nyálkásak. Az íze enyhén savanykás.
A silótakarmányt, akár ették már az állatok, akár nem, csak szoktatva, egyre növekvő mennyiségű adagban etessük. Az első alkalmakkor csak egészen keveset adjunk. A korábban adott takarmányok helyett naponta növeljük a silótakarmány adagot. Ha az állatok vonakodnak az újabb adagokat jó étvággyal megenni, néhány napra szüntessük be, és e szünet után még óvatosabban, kisebb adagokkal újból kezdjük meg a szilázs etetését. A silótakarmányok adagja szarvasmarháknak átlagosan 20-30 kg, üszőknek 8-15 kg, kecskének 0,5-3 kg, hízó sertésnek 0,5-1,5 kg, idős sertésnek 3-5 kg, baromfinak 1-2 kg naponta.
Hogyan tároljuk a takarmányokat?
A gabonamagvakat, ipari melléktermékeket általában magtárban, kamrában vagy padláson tárolják. E tárolásra azonban csak azok a termékek alkalmasak, amelyek légszárazak, vagyis víztartalmuk nem több 13-14%-nál. A magvakat időnként átlapátolással szellőztetni kell. A frissen csépelt vagy a kívánatosnál nedvesebb magokat gyakrabban kell átlapátolni, és csak vékony rétegben szabad tárolni. A magvak ennek hiányában könnyen bemelegednek, fényüket vesztik, színük sötétebbé válik és erősen dohos szagúak lesznek.
A magvakat darált állapotban nem szabad hosszú ideig tárolni, mert így könnyebben romlanak vagy dohosodnak.
Magvak tárolására cementpadozatú helyiség kevésbé alkalmas, mert benne a magvak rosszul száradnak, megizzadnak. A tárolóhelyiség szellőzéséről is gondoskodnunk kell. A takarmányok tárolásakor gondoskodni kell az állati kártevők, a rovarok, rágcsálók elleni védekezésről is.
A széna tárolására legjobban megfelel a szénapajta. Ez a beázástól jobban véd, mint a kazal, azonban a gondosan rakott kazalban sem érheti a szénát nagyobb veszteség. A nedvesen maradt, vagy nem kellően száradt széna a tárolás folyamán penészedik, megbarnul, felmelegszik, sőt, ki is gyulladhat. A túlzottan megszárított széna sem jó, mert abban nagy a pergési veszteség, a levélrészek könnyen lehullanak.
Akár a pajtába, akár udvarba rakjuk a szénát, a helyére terítsünk előbb 30-40 cm szalmaréteget. Széles alapú kazlat nem ajánlatos rakni. Leghelyesebb a 3-5 méter szélesség és a széna mennyiségének megfelelő hosszú kazal. Egyszerre 3 méternél magasabb kazlat ne rakjunk. Az ilyen magasra rakott szénát 4-5 napig kell ülepedni hagyni, és csak utána folytassuk a kazalozást. A megkezdett kazlat ponyvával védjük a beázástól. A befejezettnek tetejét 1-1,5 méter szalmaréteggel fedjük be. A befedés előtt a kazal 6-7 napig még ülepedjék, és ha egyenetlenül ülepszik, a befedés előtt igazítsuk ki.
A kukoricaszárat törés után rögtön le kell vágni. Ekkor vagy silózzuk, vagy kévébe kötve megszárítjuk. A szárításra ügyeljünk, mert a szár könnyen penészedik.
A gyökér- és gumós takarmányokat vermelve, leföldelve tároljuk. Ügyeljünk arra, hogy csak egészséges répát vagy burgonyát rakjunk be. A hőmérséklet a földtakaró vastagításával, illetve vékonyításával szabályozhatjuk.
Milyen takarmányokat helyettesíthetünk egymással?
Ha nincs kukoricánk, akkor minden kg kukoricát a következő takarmányokkal helyettesíthetjük:
- 1,10 kg árpa
- 1,15 kg búza
- 1,40 kg zab, köles
- 2 kg tölgymakk
- 4 kg burgonya
- 6 kg cukorrépa
- 7-8 kg közepes minőségű gyep, zöldlucerna
- 14 kg takarmányrépa
- 16 kg tök
Fehérjetakarmányként legtöbbször borsót etetünk. Ha azonban azt helyettesíteni kívánjuk, a következő mennyiséget etethetjük a különböző takarmányfélékből:
- 0,4 kg extrahált szójadara
- 0,55 kg extrahált lenmagdara, napraforgódara
- 1,9 kg korpa
- 2,1 kg árpa
1 kg gyenge rétiszéna helyett adhatunk:
- 0,25 kg lucernaszénát
- 0,3 kg vöröshere szénát
- 1,5 kg sás-szénát
- 2 kg jó kukoricaszárat
- 2,5 kg zabszalmát
- 3 kg tavaszi árpaszalmát
- 6,5 kg őszi rozsszalmát.
Sorozatunk következő részeiben részletesebben kitérünk a különböző állatfajtákra. Először a szarvasmarha tartásával, és a hozzá kapcsolódó egyéb feladatokkal foglalkozunk.