A háztáji (haszon)állattartás – 29. rész

A házinyúl – 1. rész

A házinyulak tenyésztéséről három részben számolunk be, külön szedve magát a szaporítást, tenyésztést, a táplálást, illetve a betegségeket.

Mai, első részünkben a nyulak szaporításával, az anya állatok, valamint a kisnyulak tartásával kapcsolatban lesz szó.

Érdemes-e foglalkozni a nyúltenyésztéssel?

A húsáért, gereznájáért, szőréért érdemes tenyészteni a nyulat. Húsa több fehérjét tartalmaz, mint a csirke, vagy a borjú húsa, így diétás és kórházi étkeztetéshez igen fontos. Prémje a kikészítőiparnak igen fontos nyersanyaga, kiváló minőségű bundát, kalapot készítenek belőle.

Napi 4-5 dkg szemes- vagy keverékabrak, 12-20 dkg széna, vagy nyáron 50-60 dkg zöldtakarmány nem teszi költségessé a házinyúl tartását. Az elhelyezés megoldható ott is, ahol más állat tartására gondolni sem lehet. Kis ügyeskedéssel magunk készíthetjük a ház körül található anyagokból a ketrecet. Egy évben 4-5 anyanyúl után 70-80 utódot nevelhetünk fel, nem nagy vesződséggel.

A nyúltenyésztést ne kezdjük sok nyúllal, legfeljebb 4-5 anyával és egy bakkal. Később egy jól fedező fiatal bakhoz 10-12 anya is beosztható. Fontos, hogy a tenyészanyagunkat megbízható helyről szerezzük be. Az anyákhoz idegen vérű bakot szerezzünk, hogy a káros rokontenyészetet már az elején elkerüljük. Ha tenyészérett, vagy befedezett állatokat vettünk, külön helyezzük el és jól takarmányozzuk, almozzuk őket.

Ha választási nyulakat vásároltunk, 3-4 hónapos korig együtt tarthatjuk őket, azután nemük szerint különválasztjuk. Tenyészérett korban a bakot a nőstényektől elkülönítve helyezzük el. Etetéskor, itatáskor a bak kapjon először, így nem érzi a nőstények közelségét, rendesen eszik és nem nyugtalankodik. Legeltetni is úgy kell a bakot, hogy ne lásson nőstényt.

Ha az állatok vadak, valószínűleg gorombán bántak velük. Jó bánásmód mellett megnyugszanak, szelídek lesznek. Gyerekek vagy állatok ne ijesztgessék a nyulakat.

Milyen nyúlfajtát tenyésszünk?

A házinyulakat három csoportba sorolhatjuk: nagytestű, közép- és kistestűekre.

A nagytestűekre jellemző a 7-8 kg-os élősúly, a hosszú test és a durva csontozat. Sok takarmányt fogyasztanak, igényesek, tenyészidejük hosszabb, húsuk és prémjük minősége közepes.

A középnagytestű nyulak súlya 3-5 kg. Edzettebb, igénytelenebb, jól szaporítható nyulak. A házkörüli gazdaságban elsősorban ezek tenyésztésével érdemes foglalkozni, mert kéthasznú, hús- és prémtermelő állatok.

A kistestű nyulak főleg prémtermelő állatok. Súlyuk 2-3 kg. Legedzettebb, legigénytelenebb, legszaporább fajták.

Nagytestű nyulak: A magyar vadas, erős, edzett, igénytelen, jó gazdasági fajta. Az állatok súlya 4,5-6 kg. Sajnos bundájuk laza, színük vadasszürke, de lehet vasderes, fehér, fekete, rókavörös is. Gyengén szaporít és rosszul nevel. Tenyésztésével csak nagy teste és elég gyors fejlődése miatt érdemes foglalkozni.

A kosorrú nyúl nyugodt vérmérsékletű, közepes nevelő. A zárt ketrecet megsínyli, tehát 4 hónapos korától okvetlenül kifutóban kell nevelni. Súlya 4-6 kg. Bundája tömött, rövid szőrű, barnás-vadszürke, de mindenféle színben kitenyésztették. Kitűnő a vágósúlya és elsőrendű a prémje. Hazai viszonyok között a kosorrú nyulak csak a legnagyobb gonossággal tenyészthetők.

Középnagytestű nyúlfajtáink: A bécsi kék a háztáji tenyésztésben egyike a leggazdaságosabb nyúlfajtáinknak. Hamvaskék, acélkék vagy sötétkék színű prémje igen szép. Húsa a legízletesebbek közé tartozik, 4-5 kg súlyú állat. Közepes szaporaságú, de jó nevelő. Rendesen 6-8 erőteljes, arányos fiat hoz a világra.

A bécsi fehér származástanilag nem rokona a bécsi kéknek, annál kisebb. Súlya 2,5-3,5 kg. Bundája közepes hosszúsággú, selymes, csillogóan fényes, hófehér, tömött szőrű, a legértékesebbek egyike. Jól szaporít, 6-8 fiat szül, jól nevel. Tenyésztése nem sok gondot okoz, a tisztaságra kell ügyelni, hogy az állat ápolt legyen.

A csincsilla prémje kékes, ólomszűrke, a legértékesebb nyúlprémet adja. Gazdasági szempontból a 3-4 kg-os a kívánatos. Húsa ízletes, porhanyós. A legjobb vágósúlyú nyúl. Az állat finom csontozatú. Jó nevelő, gondos anya. Ezdett állat, tenyésztése különösebb gondosságot nem kíván.

Kistestű nyulak: A legigénytelenebb, legedzettebb, legszaporább fajták egyike az ezüstnyúl. Nagyon jól tenyészik, dombos, hegyes vidéken. Súlya 2-3 kg, húsa igen ízletes. Bundája tömött szőrű, lágy, ezüstös csillogású. Prémtermelés szempontjából hátránya, hogy sok a koronaszőre. Hazánkban a fekete és szürke-ezüst színű a leggyakoribb.

Zsanetfekete az alaszkanyúl hazai változata. Súlya 2,5-3 kg. Bundája tömött, dús, mélyfekete színű, minden más árnyalattól mentes. Azok a fekete nyúlak, amelyek szőrzetének töve világos, a csincsilla vagy az angoltarka nyulak változata.

Hogyan válasszuk ki a tenyészpárokat?

Tenyésznyúlnak csak a március és május között született nyulakat tartsuk meg, mert ezek a legéleterősebbek és a következő év januárjában, februárjában bepárosíthatók. A tenyésbak idegenvérű legyen, azonos fajtájú, de lehetőleg más vidékről származzon, mint a nőstények. A rokontenyésztés eredménye a meddőség, rossz nevelőkészség, keskeny, vékony orr, végkony, átlátszó, szőrtelen fül, fölsebzés hajlamos talpak, albinizmus, angolkóros, gacsos lábak, X vagy O állású hátulsó lábak, ritka prém, stb.

Mikor és hogyan fedeztetjük be a nyulainkat?

A kistestű fajtákat 6-7, a nagyobb testűeket 8-9 hónapos korban pároztatjuk be. A 4-5 hónapos nyúl már ivarérett, ezért ettől a kortól válasszuk külön nemek szerint, hogy idő előtt ne pározzanak, mert ilyenkor tenyésztésre még nem alkalmasak. A nyulak tenyésztésre rendszerint 3-4 évig alkalmasak. Egy bak fedezési élettartama legfeljkebb 4-5 év, legaktívabb a második évtől a negyedikig. Az idősebb vagy be nem vált nyulakat kiselejtezzük.

Fedeztetéskor mindig a nőstényt vigyük a bak ketrecébe. Ha a nőstény párzásra kész, akkor lehet csak pároztatni. Ennek jele az, hogy a nőstény nyugtalan, kaparja az almot, a ketrechez feni az állát, sűrűn vizel, ha ivarszervét megnézzük, az nyálkás, duzzadt és vörös. A nőstény az első párzáskor fél a baktól. A bak fedezés után hörögve lefordul a nőstényről. Egy bak egy nap leglfeljebb két anyát párosít be, egyet reggel és egyet este. Legjobb a hajnali és késő esti időszak. A nyulakat vedlési időben, júliustól szeptemberig nem ajánlatos pároztatni.

A párzás után, ha megfigyeljük a nőstényt, előfordul, hogy idegességből, félelemből a ketrec sarkába vonul és vizelést erőltetve esetleg kinyomja magából az ondót, s így üres marad.  Ezért ajánlatos megismételni ilyenkor a pároztatást, ami rendesen sikerrel jár. Utána visszavisszük a ketrecbe az anyát, ahova már odakészítettünk kevés zöld herét és figyeljük, hogy esetleg nem erőlteti-e ki ismét magából az ondót. Az ondókipréselő nősétnyt azonban leghelyesebb kiselejtezni.

A pároztatást a 13. napon ismételjük meg. Ha a nőstény nyöszörög, támadja a bakot, akkor a pároztatás eredményes volt. Ebben az esetben ne zaklassuk tovább az állatokat, a nőstényt vigyük ketrecébe. Ha a nőstény üres volt, tehát az első pároztatás nem sikerült, akkor a bakot minden további nélkül felveszi, vagyis újra hajlandó párosodni.

Az anya a párzás után 30-35 napra szüli meg fiait.

Ajánlatos 2-3 anyanyulat egyszerre pároztatni, mert akkor kb. egy időben fognak fialni. Így arányosan oszthatjuk el alattuk a kicsinyeket és nem kényszerülnek arra, hogy a kelleténél több kicsit esetleg el kelljen pusztítani.

Melyek a fialás körüli teendők?

A fialás előtt 8-10 nappal tegyük a ketrecbe a fialóládát. A fialóládának legalább 10 cm-es küszöbe legyen, hogy a ládából ki ne gurulhassanak a vak kicsik. A ketrecbe és a fialó ládába is tegyünk alomnak szénát vagy puhára dörzsölt szalmát. Állandóan legyen az anya előtt friss, de nem hideg ivóvíz, tegyünk bele kevés sót és Futort. Adjunk jó szénát, abrakot, kevert eleséget, de mindig csak annyit, hogy ételmaradék ne maradjon az anya előtt.

Az utolsó napokban az anya hasáról, oldaláról, szügyéről szőrt tép és ezzel béleli puhára fészkét. Ebbe burkolja bele majd a kicsinyeket. A fialás közeledtével az anya nyugtalan lesz, többször lepihen, szájában almot gyűjt, rendezi a fészkét. A domború has leereszkedik, ilyenkor horpasza behúzódik, az emlői megduzzadnak. Jó, ha a ketrecet besötétítjük, háromnegyed részben letakarjuk zsákkal. Ha a ketrechez közeledünk, beszéljünk az állathoz, hogy ne ilyedjen meg.

A nyúl rendszerint hajnalban fial. Ilyenkor egyengessük a fészkét, tegyük alá a kicsiket és nézzük meg, hogy nem nyomott-e agyon egy-egy kisnyulat. A magzatburkot az anya megeszi és rögtön eszik-iszik utána. Ha vizet nem kap vagy megijed, könnyen megeheti a fiait.

Három napid minden kicsit az anya alatt hagyunk. A harmadik napont szopás után, etetés előtt megvizsgáljuk az anya emlőit, hogy jól tejelnek-e. Annyi kicsit hagyunk alatta, hogy egy jól tejelő emlő még feleslegben maradjon. Az első elléskor legfeljebb 4-5-öt, később legfeljebb 5-6-ot hagyunk az anya alatt, a többit dajkaságba adjuk. Rendszeresen figyeljük, hogy rendesen szopnak-e a kicsik. Szopás után is vizsgáljuk meg, hogy jól teltek-e. Mindig mosott kézzel nyúljunk a fészekhez, más szagot ne érezzen az anya. Ha ráncosbőrű, sovány fióka van köztük, azt külön tegyük puha rongyfészekbe, és szopás után helyezzük rá az anyát. Amennyiben teleszívja magát, akkor véletlenül maradt le, ha rendszeresen bekövetkezik, hogy nem telik meg, akkor nincs elég teje az anyának, és az almot csökkenteni kell.

Hogyan adjuk dajkaságba a kisnyulat?

A felesleges kicsiket ronggyal bélelt kosárba tesszük és betakarjuk. Utána kezet mosunk és megvizsgáljuk a dajkanyúl emlőit, hogy elbírják-e a kicsiket, van-e elég teje. A dajkát külön tesszük, fészkét kirámoljuk és a legéletrevalóbb kicsikkel, sajáttal és idegennel új fészket telepítünk. Semmi esetre sem hagyunk itt sem 6 kicsinél többet. Az idegeneket a dajka szőrével jól burkoljuk be, így biztosan elfogadja őket, mert felveszik az új fészek szagát. Egy óra múlva a dajkát ráhelyezzük az új fészekre.

A dajkaságra adást a fialás utáni harmadik napon hajtsuk végre, mert ekkor még valamennyi emlőből kaphatnak tejet. Ha a kicsik azonos  neműek, akkor fülüket tintával jelölhetjük meg, amelyet egy hét múlva meg kell ismételni, mert különben lekopik.

Hogyan gondozzuk a szopós nyulakat?

A kicsik szeme 8-9. napra kinyílik. Huzatos ketrecben némelyik beragadhat. Védett helyen langyos kamillával mosogassuk a kisnyulak szemét és megszáradás után vigyük vissza őket a fészekbe. A szemet feszegetni nem szabad, mert a szemhély is beszakadhat.

A fiókák három-négyhetes korban kezdenek kimászkálni a fészekből. Ettől kezdve mindig legyen zab az anya előtt, mert a kicsik is ezt kezdik rágcsálni. Később már az almot is turkálják. A ketrec mindig tiszta legyen, cseréljük naponta az almot. A tisztán tartott alomra szórjunk néhány szál lucernaszénát vagy más finom szénát, hogy a kicsik ezt kóstolhassák. Az alomra szórt széna csalógatónak kellett, majd mikor megtalálják a szénarácsot, ott eszegetnek. Legjobb azonban, ha rácsos padozatú ketrecben tartjuk a nyulakat. Ekkor alomra nincs szükség.

Az első vedléskor és a fogzási időben a szopós nyulak étvágytalanok, lázasak. A kis nyulak az anyatej mellett kapjanak abrakot, lágyeleséget (1-2% Futort és sót), tiszta lucernaszénát és kevés szemes napraforgómagot.

A kicsiket már elve hozzászoktatjuk a zöldtakarmányhoz, így amikor az anya zöldet kap, a kicsik is fogyaszthatják. Ily módon szervezetük korán hozzászokik a zöldhöz, és később nem kell tartani a zöldtakarmány okozta felfúvódástól. Anyatejen kívül kevés zabot, kevert eleséget, és lucernaszénát fogyasztanak. Míg szopnak a kis nyulak, vízre nincs szükségük.

Védekezhetünk-e tejrablás ellen?

Az anyát sokszor zavarják étkezéskor a kicsik és szopni akarnak. Ezért helyes, ha az anya részére a szénarács fölé vagy más helyre, 30-40 cm magasra egy kényelmes heverődeszkát szerelünk, ahonnan eléri az etetőt. Az anya így megmenekül a háborgatástól. Ha ezt elhanyagoljuk, rendszertelenül vagy sehogy sem tud szoptatni, mert a kicsik napközben megszívják, így elmarad a szoptatási inger, nem feszíti az emlőit a felgyülemlett tej és az anya napok alatt lesoványodhat. A tejrablás következtében egy- két kicsi jól, gyorsan fejlődik, a többi visszamarad, tönkremegy esetleg el is pusztul.

Hogyan választjuk el a kisnyulakat?

A kicsik 4-6 hétig szopnak. Ha a nyulak rendszeresen esznek, túljutva az első vedlésen és fogzáson, elválaszthatók. Ha több kicsi van az anya alatt, egyik-másik gyenge, még nem heverték ki a vedlést, fogzást, a szoptatási időt ki kell nyújtani 9-10 hétre.

Az elválasztás egy heti gondos munkát kíván. Mindig az anyát távolítjuk el a ketrecből. Először vél napra tesszük külön, majd a második napon szoptatás után már egész napra külön zárjuk és csak éjszakára visszük vissza. A harmadik napon reggel, szopás után visszük el és csak másnap reggel adjuk vissza kölykeihez. Közben figyeljük meg, hogy a kicsik egyáltalán akarnak-e szopni. Ha igen, engedjük szopni őket, és utána rögtön külön tesszük az anyát. Most már csak két nap múlva tesszük vissza rövid időre. A kicsik zölddel való etetése nagyon veszélyes, ha választásig nem kaptak. Ebben az esetben fokozatosan kell őket hozzászoktatni. Elválasztás után több abrakot, lágyeleséget és jó szénát kapjanak a nyúlfiókák, mindig legyen a ketrecben friss ivóvíz és nyalósó.

Hogyan tartsuk a süldő- és ivarérett nyulakat?

A fészekben legalább 12-15 fok melegnek kell lenni. Széltől, hidegtől, nedvességtől óvni kell a szopósokat. Az elletőláda küszöbe legalább 10 cm magas legyen, nehogy a kicsik vak-korukban kiguruljanak a fészekből. Választásukig (4-6 hetes korig), egészségügyi szempontból nagyon jó, ha rácsos padozatú ketrecben vannak, mert itt a trágya nem gyűlik össze, és így a benne levő fertőző csíráknak a fejlődő, gyenge szervezetek kevésbé vannak kitéve.

A választott nyulakat az anya ketrecében tartjuk és az anyát helyezzük másik ketrecbe. Így sokkal jobban fejlődnek. A választott nyulak maradjanak itt 3-4 hónapos, ivarérett korukig.

Növendéknyulakat 3-4 hónapos korban választjuk szét ivar szerint. A nőstényeket csoportosan helyezhetjük el nevelőketrecben, legfeljebb 10 darabot együtt. A bakokból 1-2 darabot helyezzünk egy-egy ketrecbe, mert marakodásukkal zaklatják, sőt meg is sebezhetik egymást.

A csoportos tartásra legmegfelelőbb a kifutós nevelőházban való tartás. Egy növendék nyúlra a kifutóban 10-15 négyzetméter, a nevelőházban 1 négyzetméter területet számítunk. Itt a napfény és a levegő kedvező hatásának kitéve, élénk, jó étvágyú állataink fejlődnek. Hátránya lehet, hogy a bélsárban lévő élősködők csírái megfertőzik a talajt, ezért a trágyát mindennap gondosan össze kell takarítani, és elhordani. Talajfertőtlenítésre 2-3 naponként égetett mészport és klórmeszet szórjunk ki. Mindjárt a választáskor ezért nem szabad kifutóba helyezni a kisnyulakat, hanem meg kell várni az ivarérettségi kort.

Ha valaki csak 5-6 anyanyulat tart, és van 5-6 négyzetméter alapterületű helyisége, ebben elhelyezheti a közösen felnevelet és így összeszokott nyulakat. Gondoskodni kell azonban arról, hogy kibúvónyíláson át dróttal elkerített kifutóba juthassanak. Ragadozók ellen a kifutót jó felülről is védeni dróthálóval. Külön fialóládát kell beállítani minden anyanyúl részére. Az elválasztott kicsinyeket lehetőleg tartsuk az öregektől elkülönítve.

Hátránya a közös tartásnak, hogy az anyák gyakran verekednek vagy egymás fiait bántják.

Következő részünkben a nyulak etetésével, tartásával kapcsolatos tudnivalókról lesz szó.

Kategória: Friss, Háztáji állattartás, Nincs kategorizálva, Tudástár | A közvetlen link.