A házinyúl – 2. rész

 

Ezt a részt azoknak ajánljuk, akik nyuszit kaptak húsvétra. Húsvétkor szokássá vált, hogy a gyermekeknek kisnyulat ajándékoznak, majd a nevelésük a szülőkre hárul. Reméljük, hogy ezzel a részünkkel segítséget tudunk nyújtani a tartással etetéssel kapcsolatban.

Melyek a házinyúl takarmányai?

Zöldtakarmány nélkül nem lehet nyulakat nevelni. Sok növényi vizet és vitamint tartalmaznak és nagyon jó étrendi hatásúak. A pillangósok a legkitűnőbb zöldtakarmányok, ezek: a lucerna, lóhere, nyúlszapuka, baltacim, bíborhere, takarmányborsó, stb. A hátrányuk, hogy bélhurutot és ennek következményeként “nyúlvérhast” is okozhatnak, ha nem vigyázunk etetésükkor. A felfúvódás elkerülése végett sohasem frissen, hanem fonnyasztva etessük, ha szopós korukban nem szoktak hozzá.

Igen jó zöldtakarmányok a fűfélék, gabonafélék, pitypang, cickafark, csibehúr, útifű, útilapú, acsalapú, csalamádé, muhar, köles, fiatal nád, sás, káka, gyékény. Az erdős, árnyékos helyen nőttekben kevesebb a táplálóanyag, mint a száraz, napos helyen termesztettekben. A rétifű akkor a legértékesebb, ha minnél több pillangósból álló aljfüvet tartalmaz. A nedves helyen, árokparton nőtt fűfélékkel élkősködők petéit vihetjük az állatba. Akkor jó a zöldtakarmány, ha minél több levelet és minél kevesebb rostos szárrészt tartalmaz.

Rendszeres etetéssel 1 kg élősúlyra 12 dkg friss zöldtakarmányt számítsunk. Ezt fokozatosan 30 dkg-ig vihetjük fel veszély nélkül. Ilyenkor az abrakba tegyünk faszénport és legyen nyalósó a nyúl előtt. Ha a bélsár meglágyul, a zöld etetését azonnal abba kell hagyni.

A leveles zöldtakarmányok csak megtisztítva etethetők. Igen jók: a napraforgó, csicsókalevél, csalamádé. Marhakáposztát főleg télen etessünk, ez ad legtovább friss zöldet. A leveles cukorrépafej igen jó, de igen könnyen okoz bélhurutot. Általában leveles takarmányt annyit adjunk, amennyi nem okoz felfúvódást vagy bélhurutot (erről etetési próbával tudunk meggyőződni).

Mérsékelten takarmányozhatunk főzelékfélékkel és gyümölcsökkel. Jók a tök, dinnye, káposzta, spenót, saláta, hullott alma, körte, stb., de ezeket felaprítva, párolva, polyvával, korpával keverve etessük, hogy ellensúlyozzuk felfúvó hatásukat. Sokat ezekből ne etessünk. Ha sok van belőlük, akkor jobb megaszalni és így abrakként felhasználhatók. Spenótot és salátát többet etethetünk, de a keverékbe feltétlenül adjunk faszénport, mert lágyítja az ürüléket. Kelkáposzta és karalábélevél káros a nemi életre és erősen felfúvó hatásúak.

A lombtakarmányt télen-nyáron etessük. Télen szárítva adjuk. Minden olyan lomb jó, melyet a nyulak megesznek, de erről etetési próbával győződjünk meg és figyeljük, hogy az ürülék nem rendellenes-e. Legkönnyebben hozzáférhető az akác és a lepényfa, de eredményesen etethető az alma, körte, szederfa, szilva, ringló, cseresznye, mogyoró, hárs, tölgy, bükk, szil, és vadgesztenye lombja is. Nem jó etetésre a barack, mandula, fűz, kőris, gyertyán és juhar lombja. Nagy előnye a lombtakarmánynak, hogy a zöld levelek ürüléklágyító hatását ellensúlyozza az ágrészek háncsának csersavtartalma.

Télen is igen jó a szárított lomb (ügyeljünk arra, hogy a levelek is rajta maradjanak), mert a nyúl természetes rágcsáló ösztönét az ágrészek jól kiegészítik.

A gyökér-, gumós- és zöldségfélék: Ezeket a lágyeleség készítéséhez használjuk fel. A nyúl nagyon szereti, de mégse adjunk 6-8 dekánál többet naponta egy kifejlődött állatnak. Igen jók: a sárgarépa, csicsóka, cukorrépa, cékla. A takarmányrépát szeletelve faszénporral adjuk, összekeverve darával vagy korpával. A burgonya az egyik legnagyobb táplálóanyagtartalmú takarmány. Mindig párolva vagy főzve adjuk a lágyeleségbe. A csírázott burgonya mérgező, nem szabad etetni. Fagyott burgonyát egy éjszakán át vízben kiásztatjuk, és főzve etethetjük. Egy héten egyszer adhatunk a nyulaknak hagymát, és fokhagymát, bár nem mind fogja megenni. A bélélősködők ellen igen jó hatásúak. Nagyon keveset adjunk ezekből, mert a nagyobb adag pusztítja a vörösvérsejteket.

Magvak. Az abraktakarmányok közül elsősorban a zab, árpa és kukorica jön számításba. Szemesen vagy darálva is etethetjük, de egy felnőtt állat 4-6 dkg-nál nem kaphat többet, mert felesleges és drága is. Az abraknak legalább a fele pótolható nyáron, ha a zöldtakarmány adagját fokozatosan felemeljük napi 30 dkg-ig. Ilyenkor különösen fontos, hogy nyalósót is adjunk. A borsó, lencse, bab, szójabab, lóbab értékesek, de könnyen dugulást okozhatnak és az állat hamar meg is unja. Ezért a napi abrakmennyiség egyharmada legyen hüvelyesmag-dara. Olajosmagvakat hetenként 1-2 napon át, 1-2 dkg-os adagban adjuk a magzatépítés és a vedlés idején. Az erdei magvak közül a bükkmakkot jól eszik a nyulak nyers állapotban is. A tölgymakkot és vadgesztenyét megdarálva, kiásztatva, megpörkölve etetjük.

A mezőgazdasági-ipari melléktermékek. Igen értékes a korpa. A malomocsút és rostaaljat a gyommagok miatt meg kell vizsgáltatni, hogy etethető-e. A 8-as liszt a lágyeleség készítésére értékesebb, mint a korpa. A zabliszt, a kölesliszt és a köleskorpa igen jó takarmányok. A lábliszt (malompor) sok tisztátalanságot tartalmaz, ha csak lehet ne etessük. A tej és lefölözött tej nagyon jó a választott nyulaknak és a szoptatós anyáknak.

Mire vigyázzunk nyulaink takarmányozásakor?

Pontosan tartsuk be az etetések időpontját. Télen kétszer etessünk. Legjobb reggel 7-kor és este 8-kor. Nyáron háromszor: reggel 6-kor, délben és este 8-kor adjunk enni. Ivóvíz minden évszakban kell a nyulaknak. A szoptatós anyák naponta 1/2 litert is megisznak. Télen-nyáron legjobb a 15 fokos víz. Mindig etetés előtt itassunk. Zöldtakarmányetetés előtt legalább 2-3 órával adjuk a vizet, így elkerülhetjük a gyomor- és bélhurutot.

A süldőnyulak nevelésekor általában bőségesen van zöldtakarmány, így ezeket etessük. Fontos, hogy főleg lucernát és lóherét fonnyasztva adjuk. A zöldtakarmányok után mindig adjunk a nyulak elé szénát, így, hogy éjszakára is mindig maradjon. A süldőnyulak jó fejlődése érdekében naponta egyszer adjunk 2-3 dkg abrakkeveréket.

Téli takarmányozásról a tavaszi zöldtakarmányozásra az átmenet lassú, fokozatos legyen (1-2 hét). Eleinte csak kevés zöldet keverjünk a széna közé, különben a hírtelen átmenet bélhurutot, majd nyúlvérhast is okozhat. Minden reggel vizsgáljuk meg az ürüléket, ha azt látjuk, hogy sárga és lágy (kezdődő bélhurut), azonnal szűntessük be a zöld etetését és a keveréktakarmányba tegyünk faszénport. Lágytakarmányok után mindig tegyünk szénát a rácsba. A sok káposzta- és répalevél könnyen okoz bélhurutot. A pillangósokat, mivel könnyen okoznak felfúvódást, ne friss állapotban, hanem fonnyasztva (kb. fél napi állás után) etessük. A lágyeleségbe mindig tegyünk Futort és sót, mégpedig úgy, hogy a keverésre használt vízbe vagy tejbe tesszük, mert így egyenletesen oszlik el.

Hogyan etessük az anyanyulakat és a bakokat?

Reggel abrakot adunk, majd az anyanyulaknak sok, jó minőségű zöldtakarmányt (fonnyasztva). A kifejlett nyulaknál is vigyázzunk a tavaszi átmeneti időre és fokozatosan térjünk át a zöldre.

A bakokat bővebben tartjuk abrakkal. Esténként lágyeleséget és szénát adunk. Vedlési időben olajosmagvakat és olajdús pogácsát is etessünk. Nem fedező bakok és üres anyák takarmányozásakot arra ügyeljünk, hogy nem hízzanak el, mert fedezőképességük csökken, illetőleg meddők maradnak.

a nyulaknak reggel itatás után abrakot adunk, majd utána friss lucernát és nyáron kevés zöldet. Déli itatáskor, nyáron konyhahulladék (tiszta zöldségfélék), télen szárított lombot és kevés jó minőségű szénát adjunk. Nyáron, ha a nyulak  nem legelnek, délelőtt, délután adjunk egy-egy marék zöldtakarmányt. Este itatás, majd utána lágyeleséget kapnak, majd éjjelre frissz szénával telerakjuk a rácsot.

Hogyan készítjük el a lágyeleséget?

Burgonyát (mindig főzve), ereszelt répát, csicsókát, általában gyökérféléket és gumósokat meghintjük darák, lisztek keverékével és annyi forró vízzel állítjuk össze, hogy ne pépes, hanem morzsalékos legyen. Tehát csak a neve lágy, de tulajdonképpen morzsalékos takarmányt adunk. A keveréshez használt vízben oldjunk fel 1-2% Futort és konyhasót, hogy egyenletesen keveredjen. A lágyeleségből annyit adunk, amennyit az állatok jó étvággyal megesznek. Kifejlett állat 8-15 dkg-ot kap. Több takarmányt ne készítsünk, mint ami elfogy, mert télen megfagy, nyáron megsavanyodik. Legjobb, ha a gyökér és gumós takarmányokat mindig főzve vagy párolva etetjük. Ilyen esetben ritkán fordul elő a felfúvódás. Az edényeket, amelyekben a lágyeleséget készítjük és etetünk, gondosan tartsuk tisztán.

Mit tegyünk a vágásra szánt nyulakkal?

Az elválasztott növendéknyulak közül a legszebbeket válogassuk ki továbbtenyésztésre. A többit közös nevelőketrecben tartjuk 8-10 hónapos korukig, azután levághatók. A hímeket herélni kell, mert másként nem tarthatók együtt a nőstényekkel, 3-4 hónapos korukban már ugrálják a nőstényeket.

A nyúl herélése egyszerű és tisztán végezve veszélytelen. A bakot ülőhelyzetben a herélőbakhoz szíjazzuk, vagy hanyatt fektetve lefogatjuk. Először az egyik, azután a másik herét kissé felnyomjuk, és burkát fertőtlenített borotva pengével felvágjuk. A nyíláson át kinyomjuk a herét és a fonalával együtt kihúzzuk. A sebet vazelinnel vagy tiszta zsírral bekenjük. Az állatot finoman almozott ketrecbe tesszük, itt sebe hamar begyógyul, étvágya javul és pár nap múlva már a közös kifutóba helyezhető. Az ivartalanított hím szelíd, nyugodt, együdt tartható a nőstényekkel, igen szépen fejlődik, és az ilyen állatok prémje a legszebb.

Levágás előtt ajánlatos kisebb, 40×60 cm-es hízlalóketreceket készíteni és az állatokat két hétig itt tartani. Ilyenkor a rendes takarmányon kívül adjunk morzsalékosra nedvesített korpát, árpát vagy kukoricát.

Hogyan fogjuk helyesen a nyulat?

A fülénél fogva sohasem emeljük fel a nyulat, mert ez állatkínzás. Kisebb állatot felemelhetjük a hátán, bőrénél fogva. A nagyobb állatot a következő módon: nyugalmi helyzetben lenyomjuk az állat fejét a padlóra, két fülét – nem húzva – egyszerre fogjuk meg a bundájával, lassan emeljük fel, míg bal kezünkkel a felemelkedő nyúl fara alá nyúlunk és ezzel segítjük. Így a két kezünkben felemelt nyúl nem ficánkol, bántódás nélkül vihetjük tovább.

(forrás: www.torpenyul.hu)

Hogyan helyezzük el nyulainkat?

A nyúl az elhelyezésre igénytelen. Mégis ügyelni kell arra, hogy tartózkodási helye kényelmes és egészséges, valamint fejlődési korának megfelelő legyen. Az idő viszontagságainak, eső, szél, nap, stb. feleslegesen ne tegyük ki állatainkat. Igen fontos, hogy a férőhely könnyen takarítható legyen és lehetővé tegye a trágya és trágyalé összegyűjtését, elvezetését. Szabadban télen is elhelyezhetünk ketrecet, melyet huzatmentes, száraz helyen, kevés almozással a nyúl el ne viselne, sőt, szőrzete akkor még szebben fejlődik.

A nyúlnak szüksége van napfényre is. Túl sok nap ellen viszont védeni kell; helyezzük a ketrecet árnyékos fa alá, vagy készítsünk ereszt, mely egyben véd a beverő eső ellen is.

A ketrec hátsó falán levő tisztító berendezések akkor jók, ha nem okoznak huzatot, mert erre a nyúl igen érzékeny. Bármilyen elhelyezést biztosítunk állatainknak, óvjuk a huzattól, de a szellőzést, a tárgya rendszeres eltakarításával együtt biztosítani kell.

Természetes rágcsáló ösztönének kielégítésére friss, gallyas lombot tegyünk a ketrecbe. A lyukásás megakadályozására a kifutókat kitéglázzuk, vagy mint a nyúlketrecnél a drótkerítést, 50-60 cm-re a földbe süllyesztjük. Nyúlketrecben külön dombot létesítenek, ahol a nyulak lyukat fúrhatnak.

A ketrec férőhelye a fajta szerint változik, hossza a lapuló nyúl hosszának kétszerese, mélysége másfélszerese, magassága a testhosszal egyenlő. Átlagban nagy- és közepes testű nyúl részére 100-120 cm hosszú, 80 cm mély és 60 cm magas ketrecet készítsünk, míg kisebb testü nyulak részére 80 cm hosszú, 60 cm mély és 60 cm magas ketrec elégséges.

(forrás: www.nyuszitartasiabc.hu)

Milyen legyen a kifutós nevelőketrec?

A nőstényeket ivarérett korukig csoportosan nevelőketrecben tartjuk. A 6-8 férőhelyes nevelőketrec a következő méretű legyen: hossza 2 méter, szélessége 1,5 méter, magassága elöl 1 méter, hátul 80 cm, a kifutó a ketrec hosszával azonos szélességű. 2,5-3 méter hosszú. A ketrec tetejét hátul is, elöl is eresszel látjuk el. Az eégzs első rész kétszárnyas, dróthálós ajtó, melyen oldalt egy kis ajtó is van, mert etetéskro, ha abrakot adunk az állatoknak, csak a kis ajtót hagyjuk nyitva, védekezésül a verebek ellen. Egyébként jó időben mindkét ajtó nyitva van. Szénarácsot kint is, bent is felállítunk. A ketrecet állandóan almozzuk.

A kifutó akkor jó, ha gyepes és ezt az állatok legelik. Ha lelegelték, az egész alkotmányt könnyen freissz gyepes helyre vihetjük, mert a kifutó kapcsokkal van a ketrechez erősítve. Ha a kifutónak nincs teteje dróthálóból, akkor a nyulakat éjjelre bezárjuk. A ketrecbe feljáródeszkán jutnak az állatok, amely olyan széles, mint az egész ketrec, így nem tudnak alábújni. Mind a ketrecet, mind a kifutót mindennap gondosan takarítani kell. Kifutót lehet készíteni földbevert karókból vagy nádsövényből is, ebben az esetben azonban nem hordozható.

Ha nincs kifutó-ketrecünk, igen hasznos a legeltető ketrec használata. A legeltető ketred hossza 2 méter, szélessége 1,5 méter, magassága 80 cm.

Háztető alakú lécvázat készítünk és bevonjuk dróthálóval. A tetőrész egyik részét ajtónak képezzük ki. A váz feneke ritka dróthálóból készül, így az állatok nem szökhetnek ki. Ez elegendő hely 5-6 nyúl részére, melyeket naponta mindig más helyre vihetünk.

A nyulakat éjjelre tegyük vissza a ketrecbe és a szénarácsot tömjük tele szénával. Reggel és este friss vizet, abrak- és kevert eleséget adjunk. Ha nem árnyékos a terület, ahol így szakaszosan legeltetünk, akkor a ketrec felét takarjuk le náddal, gyékénnyel vagy falombbal.

Hogyan készítsünk nyúlházikót?

Egyszerű barkácsoló munkával bárki elkészítheti nyulai férőhelyét házilag is. A fajták méretének megfelelő nagyságú téglalap alakú ketreceket készítünk úgy, hogy 3-4 cm átmérőjű faanyagból a két oldal, a tető és az aljazatnak megfelelő méretű kereteket állítunk össze. Ezeket hajlékony, egy ujjnyi vastag vesszővel beátlózzuk, majd sűrűn befonjuk. A hátlapot ugyanígy készítjük el. Kiszáradás után az egészet összeállítjuk úgy, hogy az aljzat és  hátlap között 1 cm rész maradjon, amin könnyen kiseperhető a szemét és ürülék. Az ajtó keretét elkészítjük és a dróthálóval belülről bevonjuk, így nem rátja a nyúl. Lefelé hajthatóan, bőrpánttal erősítjük oda, kívül-belül habarcsos, enyhves mésszel jól kimeszeljük. Fedelét még zsuppal, kátránypapírral, cseréppel vagy ami van, befedjük. Elöl 4, hátul 3 téglára állítjuk, így kis lejtése lesz. Ugyanígy készíthetünk korszerű nyúlketrecet is. A ketrec első és második emelete egy-egy tenyészanyának elhelyezésére való, alul nevelőketrec süldőnyulak részére. A ketrec váza 4×4 cm-es lécből, fala 3/4 colos deszkából készül. A fenékdeszkát is kell gyalulni, az eresztékeket cementtel vagy szurokkal betömjük, és bevonjuk vízüveggel, így nem szívja magába a trágyalét, mert az könnyen lecsurog a lejtés irányába. A fenék hátsó, 30 cm-es részére kiemelhető trágyarácsot készítünk. 1 cm-es lécek közötti hézaggal, vagy 2×2 cm-es kötésű dróthálóval.

Nagyon jó, ha az egész ketrecet kívül-belül karbolos, enyves mésszel kimeszeljük, majd jó pár napig szellőzni hagyjuk és csak azután telepítjük be az állatokat. A ketrec lábait kátrányba vagy szurokba kell mártani a rothadás ellen. Tetejére hátul esővédő-ereszben, elöl jóval nagyobb eső és napvédő ereszben végződik. Tetejét kátrányos papírral vagy bádoggal jó bevonni. Mindkét emelet kiemelhető válaszfallal kettéosztható. A kisebb rész a fiaztató, melynek ajtaja kivehető deszkákkal bedeszkázható, így sötétíthetünk a fialás idejére. Az anya a fiaztatóba egy kívülről lezárható csapóajtón keresztül juthat. A fiaztató ajtónyílása a hátsó részen van, ez rendszerint sötétebb részre esik, így éri legkevesebb zavarás az anyát.

Ha nincs már szükség fiaztatóra, kivesszük a válaszfalakat és az első ajtó deszkáit is, így bőséges helye lesz az anyának és fiainak is. Az ajtók dróthálóját belülről kell rászegezni, így az állatok nem tudják megrágni a deszkakeretet. Legjobb elejével kelet felé, árnyékot nyújtó fa alá felállítani. Az ilyen ketrecekben elhelyezett tenyészetben nem lesz túlzsúfoltság, fertőző betegségek esetén pedig igen könnyő az elkülönítés.

Milyen a jó etető- és itatóedény?

Nem jók a kimustrált bádogedények, mert könnyen billennek, felborulnak. A deszkavályú sem megfelelő, mert nehezen tisztítható, a benne maradt eleség bomlik, erjed, betegséget terjeszt. A legalkalmasabbak a kerek, homorú belsejű cement edények. Ezek jól tisztíthatók és nem borulnak fel. A hosszú vagy kétrészes edények sem jók, mert az állatok belemásznak, belepiszkítanak. Inkább több kis, kerek etetőt és itatót használjunk. Az edényeket naponta mossuk ki.

Ha a zöld- vagy szálastakarmányt bedobjuk a ketrecbe, az állatok letapossák, bepiszkolják, a kicsinyek igen könnyen fertőzést kapnak ilyen takarmánytól. A szénarács legyen tágas, de az állat ne tudjon belemászni. Tetejét lássuk el tetővel. A szénarács elhelyezhető a ketred oldalfalán, de a ketrecajtóra kívül is rászerelhető. Az ajtóra szerelt szénarács hátránya, hogy akadályozza a szabad betekintést, és a szabadban levő ketreceknél a takarmány esőben átnedvesedik. Kifutóban, a nyulak létszámának megfelelően (10 cm hosszúságot számolva darabonként) készítünk tetővel ellátott szénarácsot.

Nyúlól és etető házilag, olcsón.

Mivel mi is nyuszikat kaptunk, így hirtelenjében fabrikálni kellett nyúlólat. Ezt legegyszerűbben és legolcsóbban használt, selejtes raklapokból tudtuk kivitelezni.

A legegyszerűbb önetető egy nagyobb méretű kutyaeledeles (vagy más, azonos méretű) konzerv, miután leszedtük a címkéjét, és kb. a feléig befűrészeltük az oldalát kb 2 cm-re az aljától. Ezután a vágás mentén egy botdarabbal, kalapácsnyéllel, bármivel benyomtuk a konzerv felső részét, illetve egy szöggel ütöttünk egy lyukat az ellenkező oldalon felül az önetetőt rögzítő drótnak. Ebbe pár napra elegendő extrudált nyúltáp fér.

Az itatást önitatóval oldottam meg, ami bevált, az végül egy nagyobb műanyag tálka (szintén egy ponton kikötve) és a két nyuszinknak egy fél literes pillepalack, aminek az aljára két kis lyukat ütöttem szöggel: egyet szinte legalul, egyet pedig kicsit feljebb, mert ez lesz a vízszint teteje, tehát ez valamivel lejjebb kell legyen, mint az alsó edény teteje, ha beleteszem. Ebbe is pár napra elég víz fér (lesz az majd nyáron fél nap is!). Így rendkívül egyszerű és kényelmes a nyulak etetése.

Következő részünkben a nyulak betegségével kapcsolatos tudnivalókról lesz szó.