270. évfordulója tiszteletére rendezett központi emlékünnepség – Jászberény
Lajosmizséről mi is elmentünk erre a történelmünk során fontos esemény megünneplésére.
A kedves fogadás a vendéglátók részéről természetesen ezen az alkalomból is megvolt.
A folyó-parti kiállítás a Redemptio előzményeit, folyamatát és annak következményeit mutatta be. A megnyitó ünnepségen a beszédet Hortiné Dr. Bathó Edit mondta el, aki részletesen ismertette mind a Redemptio előtt, mind pedig az utáni állapotot. A jászokkal, a kunokkal elégedett volt az Udvar, hiszen megbízható haddal álltak a király szolgálatára. A kunok és a jászok a letelepedésüktől fogva különböző kiváltságokat élveztek. Ilyenek voltak a közigazgatási autonómia, a vám-és harmincad mentesség, szabad bíráskodás, pallosjog, területhez kötött nemesség, stb. Viszont kötelességük volt mindenkor a király részére katonai szolgálatot teljesíteni. A török hódoltságot követően veszélybe került az autonómiájuk.
A 150 éves török uralom nem hozta meg a jászok és a kunok részére a szabadságot. I. Lipót császár Nagy Mátyás és Muhoray Mihály jászberényi lakosok közbenjárására 1696. november 5-én megerősítette a jászkunok kiváltságait, de Kolonits Lipót esztergomi érsek, aki az udvari kamara elnöke volt, már az eladásukról alkudozott. A bécsi udvar fegyverrel meghódított területnek tekintette Magyarországot. A császári kincstár kiürült, emiatt sok pénzre volt szükségük.
1699-ben megbízták Pentz János egri kamarai prefektust, hogy értékelje fel a Jászkunságot.
A Hármas Kerületet 700 000 rajnai aranyforintban állapította meg. (A tárgyalások során csökkentették az árát 500 000 aranyforintra.)
1702-ben I. Lipót császár 500 000 rhénes forintért eladta a Jászkunságot a Boldogságos Szűz Máriáról elnevezett Német Lovagrendnek.
Kászonyi Tamás Jászberény Város jegyzője a következőket írta : „Nagyméltóságú, Méltóságos, Tekintetes, Nagyságos, nagyon kitűnő, nagylelkű Urak, kegyes pártfogók!
Látván, hallván és megértvén ezeket a Nagyméltóságú szent német lovagrend birtokbavezetésének és beiktatásának mi nem mondunk ellen, mert nincs módunkban ellent mondani, de mégis az ezen kerületekben székelő nemesek, valamint más lakosok és idegenek nevében és személyében az ünnepélyes tiltakozás formájában jelezni akarjuk, hogyha a nagyméltóságú szent rend ezen kerületeket atyai kegyességgel karolja fel, bizonyára a nagyméltóságú szent rend szárnyai árnyéka alatt akarunk maradni és megnyugodni, de ha a nagyméltóságú szent rend elviselhetetlen terheket fog reánk rakni, amiből reánk szenvedések és birtokaink megkevesbedése fogna származni, ezen mostani ellentmondásból kifolyólag régi megbecsült és eddig gyakorolt lehetőség szerint szabadjon nekünk a Kerületekből kivándorolni és oda menni, ahol könnyebbségünket véljük, mivel szabad ezen kerületekbe mindenkinek régóta bejönni és kivándorolni.”
A nagyságos fejedelem (II. Rákóczi Ferenc) 1703.október végén törvényen kívül helyezte a Német Lovagrend földesúri hatóságát és elismerte a jászkunok régi privilégiumaiban biztosított kollektív nemességét. Élükre fejedelmi főkapitányt állított Vay Ádám személyében.
A szabadságharc elbukása után a jászok és kunok mindent megtettek, hogy régi kiváltságaikat és szabadságukat visszaszerezzék.
1715-ben a Német Lovagrend kilátásba helyezte, hogy ha visszakapja az 500 000 arany forintot, akkor lemond az örökvételi jogáról.
Ebben az időben a Habsburg ház háborúban állt Frigyes német választófejedelemmel, emiatt sok pénz és katona kellett, ezért megengedte, hogy a jászkunok visszaszerezzék régi szabadságukat. Ennek nagyon súlyos árat szabtak : Még ezer lovas katonát is ki kellett állítaniuk a királynő szolgálatára. Ez volt a híres jászkun huszárezred.
A Jászságot Horváth János, a Hármas Kerület főnótáriusa, a Kiskunságot Nánássy János volt kiskunkapitány, a Nagykunságot pedig a karcagi Varró István, a város nótáriusa képviselte.
Végül Mária Terézia 1745. május 6-án aláírta a diplomát, amelyben visszaadta a jászoknak és a kunoknak a korábbi privilégiumait és szabadságjogát.”
A kiállítás megnyitása után ünnepi szentmisén vehettünk részt.
Itt meghallgathattuk Rusvay Lőrinc jászapáti születésű ferences atya beszédét is, amelyet 1745. július 12-én mondott. Ekkor hirdették ki Mária Terézia diplomáját.
Az ünnepségen beavatták az új Jászkun főkapitányt (Borbás Ferenc) is.
Természetesen elhangzott a híressé vált kívánság :
„Istennek dicsőség
Boldogasszonynak tisztesség,
A királynak nyertesség,
A jászoknak és a kunoknak
Örök békesség.”
A redemptio rendkívüli jelentőségű volt a jászok és a kunok életében. Gazdaságilag is nagy jelentőségű, fontos eseményt jelentett. Lehetőség nyílt mezővárosok kialakulásának.
Az ünnepség után egy feledhetetlenül szép, színvonalas műsor keretein belül láthattuk, hallhattuk a szépen játszott énekeket, láthattuk a táncokat.
Köszönjük az illetékeseknek ezt a szép napot!
Sólyom János
Lajosmizse, 2015. május 7.
