Vszevolod Miller (1848–1913):
OSZÉT ETŰDÖK
II. rész
Tanulmányok, VII. fejezet
Az oszétek vallásos hiedelmei
Az oszétek hivatalosan vagy a keresztény vagy a mohamedán hitet vallják. A Kereszténység Helyreállításáért a Kaukázusban Egyesület tevékenysége következtében az oszét muzulmánok száma évről-évre csökken. El kell ismernünk azonban, hogy a kereszténység az oszéteket idáig egészen külsődleges módon érintette, és ezen kívül nem a belsejükből fakadóan, erkölcsi oldalról, hanem csak kultikus jelleggel. Az oszét lelki alkata, nevezze magát kereszténynek vagy muzulmánnak, évszázadokon keresztül a nemzetségi létformában fejlődött ki, ebbe a teljesen zárt körbe, érthető módon, a kereszténység még nem tudott meghonosodni. A keresztény erkölcs kevésbé ismert az oszétek számára, sokban ellentmond az évszázadokon kialakult hagyományoknak, a keresztény dogmatika számára teljesen érthetetlen. A kereszténységet felvéve az oszét eleget tesz néhány szertartásnak, megkeresztelkedik, megtartja a böjtöket és az ünnepeket, olykor a templomba is eljár, megnevezi Krisztus nevét és néhány szentét, de ezzel együtt megtartja a pogány szokásokat is. Szertartásokat végez a szent helyeken (dzuar), lakomákat tartanak – bárányokat, kecskéket, bikákat – áldoznak a jeles napokon, és nem gondolja, hogy a régi rítusok nem egyeztethetők össze az újakkal, amelyeket a papság jelöl ki neki. Az oszétek vallási felfogása és a rítusokkal szembeni külsődleges viselkedése ennek a népnek a történelmi sorsát tükrözi. Már korán a kereszténység bizonyos tanításai, amelyet egykor a Nyugat-Kaukázusban a bizánciak, majd utánuk a grúz misszionáriusok hirdettek a régi pogány
gondolkodásra épültek rá. A régi ironok a régi időktől fogva ismerték Krisztust (Csiriszti, Kriszti), a Szűzanyát (Madu Mairäm), bizonyos szenteket – Illést, Szent Györgyöt, Szent Miklóst, Szent Theodoroszt, megtartották a keresztény böjtöket és ünnepeket. Oszétiában a grúzok számos templomot és kolostort építettek, amelyek jelenleg romokban hevernek, és úgynevezett dzuárként használnak. Sőt azt mondhatjuk, hogy az itteni dzuarok nagy része, különösen az olyanok, amelyek a legnagyobb tiszteletnek örvendő (Rekom, Mikaligabirtä) helyek, valamikor keresztény szent helyekként lettek felszentelve. A mai pogány népi szertartásokban sok olyan régi vonás található, amely a kereszténységben gyökerezik, és ezek a vonások tisztán megőrződtek az évszázadok folyamán, eltekintve attól, hogy a kereszténységről a történelmi körülmények hatására a mohamedán hitre kellett áttérni. Az oszét mohamedánok megismerték Mohamed nevét, a nap fiáét (huri firt), rituális mosdást kezdtek végezni, megtartották a pénteket, böjtöltek az urazi idején (ramadánkor), de ez nem akadályozta őket a régi ünnepségek megtartásában és a régi dzuárok tiszteletében. Jelenleg az elmuzulmánosodott Oszeétiában helyreáll a kereszténység, a valóságban sosem voltak igazi muzulmánok, sosem ismerték szilárdan a próféta törvényeit, sosem mondtak le a muzulmánság kedvéért a saját elpogányosodott keresztény hagyományaikról. Az oszétek hitvilágáról alábbiakban közöltek szolgáltak forrásul: Gatijev, született oszét, «Az oszétek hiedelmei és előítéletei» c. a Gyűjtemény a Kaukázus hegylakóiról c. kötetben, 1876-ban napvilágot látott tanulmánya; Gatujev szerzetes kézzel írott feljegyzése a digor dzuarokról és egyéb tárgyakról, a Tukkajev és Kokijev urak általunk összegyűjtött helyekre vonatkozó közlései. Hogy az anyagunkat az ismert sorrendben mutathassuk be, a következőképpen osztottuk be:
…
Kovács J. Béla fordítása
