A lajosmizsei Őszikék Nyugdíjas Klub ismét bizonyságot tett mozgékonyságára, hiszen két héttel a Majk-Fehérvárcsurgó-Dinnyés kirándulás után újabb hosszabb, egynapos útra vállalkozott. Az úti cél ezúttal a Gemenc méltán európai-hírű erdőségének (a Duna-Dráva Nemzeti Park egyik védett területe) és utána Szekszárd látnivalóinak a megtekintése volt.
Korán reggel erősen borult időben indultunk, és derűlátásra később sem lett okunk, mert szinte az egész út folyamán zuhogott az eső. Pörbölyre, a Gemenc kapujába is esőben érkeztünk, de a hangulaton sokat javított az Erdei Kisvasút végállomásán található büfé meglátogatása. Mivel a vonatunk indulásáig még bőven volt időnk, meglátogathattuk az Ökoturisztikai Központ kiállítását, ahol bepillantást kaphattunk a gemenci rengeteg növény- és állatvilágába, az erdőgazdálkodásba, a vadgazdálkodásba, sőt még a Sárköz néprajzába is.
A vonat indulásáig sem állt el az eső; igaz ugyan, hogy nyitott kocsiban utaztunk, de legalább fedél volt a fejünk felett, és csak azt a kis frissítőt kaptuk kintről, amit a menetszél (ami a vonat lassú sebessége miatt igen kevés volt) behozott. Az idő zordságáról azonban az őszi rengeteg szépsége mindjárt elvonta a figyelmünket, a dús növényvilág mellett a nyílt természetben láthattunk vaddisznókondákat, bóklászó őzeket és szarvasokat, akiket nem zavart különösebben a kisvonat zakatolása. Egy helyen alkalom kínálkozott volna egy kilátó meglátogatására a Rezéti-Duna partján, de a barátságtalan idő ettől elriasztotta a társaságot. Még egy megállónk volt, ahol egy halászati kiállítást nézhettünk meg. Röviddel ezután, körülbelül a kiépített kisvasút közepétől, visszaindultunk Pörbölyre. Úgy gondolom, a kedvezőtlen időjárás ellenére egy nagyon szép élménnyel gazdagodtunk.
Innen már nem volt messze Szekszárd, ahol a megbeszélt helyen felvettük Pannikát, az idegenvezetőnket, aki egy igazi telitalálat volt. Mindent tudott Szekszárdról, híres embereiről, látnivalóiról és előadásait élvezetes anekdotákkal fűszerezte. Mivel egy kicsit elcsúsztunk az időben, az ebéd ételeinek hőfoka hagyott némi kívánnivalót maga után, de Szekszárd látnivalói bőségesen kárpótoltak ezért. Először felbuszoztunk a Kálvária-hegyre, ahonnan gyönyörű körpanoráma nyílt a városra, a szőlőhegyre, az Alföld és a Dunántúli Dombvidék találkozására. Az idő is megkegyelmezett, ha el is eredt, inkább csak szemetelt. A városba visszatérve először a lenyűgözően szép, teraszosan kiépített, lejtős Béla tér legmagasabb pontján copfstílusban 1805-ben épült katolikus templomot látogattuk meg, ami Közép-Európa legnagyobb egyhajós temploma és hasonlít a kecskeméti Öregtemplomra. Ezután az 1825 óta a Petrits család által működtetett manufaktúra Mézeskalácsos, Gyertyaöntő és Cukorkakészítő Múzeumába látogattunk el, ahol egy filmvetítéssel egybekötött előadáson ismerkedhettünk meg a fenti mesterségek műhelytitkaival. Az előadás után természetesen dugig megtelt a kis mintabolt, ahonnan az otthonmaradt unokákra gondolva finomságokkal jól megrakodva tértek meg a nagymamák-nagypapák. Innen a város nagy szülöttjének, Babits Mihálynak a szülőházát és emlékhelyét kerestük fel. Pannika magyartanárhoz méltó alapossággal ismertette a Nyugat nagy nemzedékéhez tartozó, kiemelkedő költő életét és munkásságát. A helyiségek szűkössége miatt két csoportra kellett oszlanunk, az egyik a földszint látnivalóival ismerkedett, a másik az emelettel. Az idő előrehaladottsága miatt a szomszédos Mészöly Miklós Múzeumba sajnos éppen hogy csak az orrunkat tudtuk bedugni. Éppen ezért a város további nevezetességeire is csak kutyafuttában jutott idő, én is csak felsorolásukra tudok szorítkozni. A Béla teret a Városháza és a Pollack Mihály tervezte, klasszicista stílusú Vármegyeháza övezi, Garay tér a Garay János szoborral, Német Színház, Augusz-ház (Liszt Ferenc koncertezett benne), az egykori zsinagóga (ma kiállító-és hangversenyterem), Wosinsky Mór Megyei Múzeum. Mindenesetre én Szekszárdtól sokkal többet kaptam, mint amit előzetesen vártam; gondolom a legtöbb résztvevő is így érzett. Szekszárd maga is megérdemelne minimum egy teljes napot a jobb megismeréshez.
Mindent összevetve azt hiszem, megelégedetten, élményekkel és ismeretekkel gazdagodva térhettünk erről a szép és tanulságos útról haza, még ha a betervezett soltvadkerti fagylaltozás el is maradt. Köszönet a szervezésért, a biztonságos utazásért és a résztvevők érdeklődő és fegyelmezett magatartásáért.
Dr. Garay Dénes
