2013. december 22-én vasárnap délelőtt a római katolikus Szent Lajos templomban a reggeli misében, majd utána a Kecskeméti Katona József Színház művészeinek előadásában egy jól szerkesztett műsor keretében megemlékeztünk
a „Nemzet Színészé”-ről Bessenyei Ferencről.
„Feri bácsi”-ra, halálának kilencedik évfordulója alkalmából emlékeztünk.
A szentmisében—amelyet Bessenyei Ferenc lelki üdvéért és Süveges Andrásért ajánlott fel Plébános Atyánk—elmondta, hogy milyen nagy erőt jelentett, sőt jelent ma is azoknak a színdaraboknak, TV játékoknak, verseknek, filmeknek a bemutatása, amelyek az Ő személyéhez köthetők.
A jellegzetes bariton hangja nemcsak a prózákban vált feledhetetlenné, hanem magyar nóta énekesnek is kiváló.
Plébános Atyánk nagy tisztelettel beszélt róla ma is, már kilenc éve. A kitartó munkájáért, szervezéséért minden elismerést megérdemel.
Nem hagyta elismerés nélkül a Sirkó László színművész úr által mindig összefogott Katona József Színház színészeit sem, akik ezen a napon olyan szépen szerkesztett, szépen előadott énekekkel, prózai részekkel örvendeztették meg a templomban a mise után még ottmaradt közönséget, hogy bármelyik Operában, Színházban is jól megállta volna a helyét a műsoruk.
Amint megkezdték a színészek a műsorukat, Sirkó László színművész megköszönte a Plébános Úrnak a sok szép gondolatait, megköszönte az ismételt meghívást és egy-két gondolattal kiegészítette a már eddig elhangzottakat.
Sirkó László—a műsor szerkesztője—Babits Mihály „A vén kötéltáncos”-ból, a „Mennyei Színjáték”-ból, a „Hajnali gondolatok”-ból idézett szép részleteket.
A Süveges András „de Neked csak Feri” című Bessenyei Ferencről szóló életrajzi
regényből több részletet is felolvasott.
Zongorán kísért Látó Richárd, énekelt Szilágyi Gabriella, valamint Olasz Csaba.
Amint meghallottam Szilágyi Gabriella tisztán, kellemesen szóló énekhangját, egy jól felhangolt hegedű lírai szépségű, mélyen belém ható üzenete jött el hozzám. Gabriella énekében a lelke szépsége szinte érezhetően megjelent.
A férfi énekesük, aki eljött ide, Olasz Csaba, szintén mindent beleadott a gyönyörű áriák éneklésébe, így olyan élményben részesülhettünk, amely beleivódott a legszebb zenei emlékeink közé. Megtapasztalhattuk, hogy a zene az igazi Világnyelv, hiszen annak ellenére, hogy nem magyar nyelven hallhattuk az énekeket, mégis a dallamaik hallatán eljutottak hozzánk is az énekek értéke, szépsége.
Olasz Csaba az énekeivel olyan energiát is közvetített művészi módon, hogy szinte azt éreztem, hogy Bocelli, vagy néhány elemében Pavarotti énekel.
Egyébként több személyes élményem is van Bessenyei Ferenccel. Ő egy olyan személy volt, aki bárkivel ugyanolyan közvetlen modorban beszélt, mintha már régóta ismerte volna és soha nem éreztette senkivel, hogy neki azért sok olyan érdeme, eredménye van, amelyre méltán lehetne nagyon büszke. Amikor pl. Vörösmarthy Mihály Vén Cigány című versét szavalta, hát még akkor is beleborzongtam, amikor a temetésén, a koporsójánál hangfelvételről elszavalta ezt a verset. Úgy gondolom, hogy Nála nagyobb vehemenciával sem előtte, sem pedig utána
senki sem tudta, tudja szebben elszavalni ezt a verset. Többször tapasztaltam, hogy az egyik pillanatban békés, nyugodt ember egy másodperc elteltével szinte felrobbant a túlfűtöttségében. Az öregséggel járó kellemetlenségeket nehezen viselte.
Ezeket az örömet jelentő perceket nagyon köszönöm Nekik!
A megemlékező műsor minden részletében megmutatta, hogy aki ezt szerkesztette, akik előadtak, azok már jelentős gyakorlattal rendelkeznek ezen a téren.
Akik jelen voltunk az előadásukon, nagy élményben részesültünk, amelyet ezúton is nagyon köszönök!
Sólyom János
