A baromfi – 6. rész
Tarthatók-e tyúkfélék a gyümölcsösben?
A baromfitenyésztéssel összekötött gyümölcstermesztés sok szempontból előnyös. A baromfifélék a rovarok pusztításával is hasznot hajtanak. A gyümölcsös ugyanakkor jó kifutó terület az állatok részére. A gyümölcstermesztésre szánt területen a fák alatti terület legmegfelelőbben a baromfitenyésztéssel lehet kihasználni. Természetesen a gyümölcsösnek középmagas- vagy magas-törzsű fákból kell állnia, nehogy az érésben levő gyümölcsöt az állatok tönkretegyék. A hullott gyümölcs viszont igen hasznos táplálék a baromfi részére. Különböző fajtájú gyümölcsösben helyezhető el baromfi, legfeljebb a gyümölcsérés idején – 2-3 héten át – az állatokat zárva is tarthatjuk, hogy kárt ne okozzanak a gyümölcsösben.
Hova és hogyan építsük fel a baromfiólat?
A baromfiól helyének kijelölésekor tekintettel kell lenni arra, hogy az ól körül megfelelő kifutót létesíthessünk. Az ólat lehetőleg magasabb helyen helyezzük el, nehogy az ól nedves legyen, és a víz befolyjon. Legcélszerűbb a dél-délkeleti fekvés. Az ilyen elhelyezés különösen kora tavasszal előnyös, mert így éri a legtöbb napfény. Az ól környékét ültessük be gyümölcsfával. A kerítést futtassuk be zölddel.
Az eredményes tenyésztéshez megfelelő ólak szükségesek, hogy az állatok elhelyezése télen és nyáron egyenlően jó legyen. Az ólakat az állatlétszámnak megfelelő nagyságban, méretben készítsük, a meglevő ólakat pedig az adottságoknak megfelelően alakítsuk át, és ezáltal teremtsük meg azokat a körülményeket, amelyek az eredményes tartáshoz nélkülözhetetlenek. A könnyű kezelhetőség, tisztán tarthatóság és a világosság a legfontosabb. Különösen a téli időszakban, amikor az állatok a nap nagy részét az ólban töltik el, szükséges, hogy ott etetésre, itatásra is elegendő hely legyen.
25-40 tyúk részére 3 méter hosszú, 2,5 méter széles ól készíthető. Az ólmagasság elöl 2,5 méter, hátul pedig 1,6 méter legyen. Az ól nagyságát az elhelyezhető állatok száma szabja meg. Négyzetméterenként 4-5 tyúkot, 3-4 kacsát, 2-3 ludat, 2-3 pulykát lehet elhelyezni.
Milyen legyen az ól belső berendezése?
Az ól belső berendezéséhez tartozik az ülőrúd, a trágyadeszka, a csapófészek, illetve a fészek. Az éjszakát a tyúkok az ülőrudakon töltik. Tyúkonként az ülőrúdon 20 cm helyet számítsunk. Az ülőrudakat 6-7 cm szélesre, 3-5 cm vastagra és megfelelően simára gyalulva készítsük. Az ülőrudak egymás közti távolsága 30 cm legyen.
Az ülőrudak alatt van a trágyadeszka. A trágyadeszkának az a rendeltetése, hogy az ülőrudakon pihenő tyúkok lehulló trágyáját felfogja, s ily módon az takarítása könnyebb legyen. A trágyadeszka a padlóról történő hideg kigőzölgés ellen is védi az állatokat.
További tartozéka az ólnak a csapófészek, vagy ennek hiányában a fészek. 4-5 tyúkra kell számítanunk egy fészket. A csapófészek olyan szerkezetű, ha oda a tyúk bemegy, onnan kijönni nem tud.
Amennyiben nem tudunk csapófészket felállítani, úgy feltétlenül helyezzünk el deszkából vagy téglából készült fészkeket az ólban, amelyeket tiszta alommal bélelünk ki, mert csak így tudjuk az állatokat rászoktatni, hogy azok az ólban tojjanak.
A csapófészek házilag is könnyen elkészíthető: az első és hátsó fala közötti távolság 0,40 m, ajtó magassága és szélessége: 0,35 m, az ajtó alsó, kifelé hajló része 0,07 m legyen. A csapófészket célszerű úgy méretezni, hogy legalább 3 fészek legyen egymás mellett, mivel így kevesebb anyag szükséges, de a kezelhetősége is könnyebb. Készítsünk olyan ládát, amelynek elvileg minden oldala zárt, csupán az első részére jön rá csapófészekkeret. Ez két részből áll, a két részt egymással bőrpántokkal fogjuk össze. Így a csapófészek alsó ajtaja használat előtt felhajtható. A tyúk, amikor bemegy, hátával megmozdítja az alsó részt és az lecsapódik. Ilyen állapotban a tyúk nem tud a fészekből kijönni.
A jó etetővályú 1 méternél nem hosszabb, “V” alakú, 10-12 cm mély, deszkája legyalult, hogy könnyen tisztán lehessen tartani. 12-14 felnőtt tyúkra vagy 20 növendékállatra számítunk egy vályút. Ebbe adjuk az állatok elé mind a szemes, mind a keverék takarmányokat.
Számos különféle itatóedény használatos. Vannak lyukacsos henger alakú cserépedények, bádog hengeres itatóedények, vödöritatók. Az itatóedények egy részének tisztán tartása nehézkes, sőt, egyáltalán nem oldható meg. Ilyen az egy darabból készült cserépitatók, és vödöritatók, amelyeknek a belseje egyáltalán nem tisztítható. Legjobban megfelelnek a levehető tetővel vagy hengerrel ellátott itatóedények, amelyek szétszedhetők, és így állandóan tisztán tarthatók.
Következő részünkben az etetéssel kapcsolatos bővebb tudnivalókról lesz szó.
